Karácsonyi csoda ✔️

Epilógus

3 év múlva...

Itt állok koszorúslány ruhában a bátyám és a legeslegjobb barátnőm esküvőjén, és csak most jut el a tudatomig, hogy mennyi dolog történt ezidáig. Kezdve azzal, hogy Maxum és én boldogok vagyunk együtt, majd Matyi megkérte Bia kezét, és egészen az esküvőig. Igen. Koszorúslány leszek, de egyben bátyám kérésére, én kísérem el az oltárig. És most várjuk a csodát, hogy végre a két fél eggyé váljon, és boldogan éljenek együtt tovább. A szervezés nem volt egy egyszerű menet, de megoldottuk. Biának a legszebb ruhát választottuk, é minden készen áll. Minden reményeink szerint most fogják először látni egymást a nagy napon, és izgulok helyettük is. Hamarosan megérkeznek a családtagok, és kezdetét veszi a kikérő.
- Hejj a Tóth és Füredi család egy helyen! Kezdjünk neki a kikérőnek. Úgy tudom, hogy ennek a fiatal embernek van egy gyönyörű menyasszonya. A menyasszonynak egy szigorú édesapja, az apa szigorát oldjuk jó pálinkával és egy rendes beszéddel.
- Huh.... Üdvözlök mindenkit, nevemet jól tudja, helyzetemet is. Az a lány, akit én ma feleségemül fogadok, ő egy rendkívül házias, kedves, szép, segítőkész és türelmes, nem mellesleg bájos és mosolygós. Ő az a nő, aki elrabolta a szívemet, és nekem adta az övét. Mikor eljutottunk az eljegyzésig, el sem hittem volna, hogy ennyien együtt leszünk a menyegzőn is, és ezt szeretném megköszönni. Hálás vagyok Bianka szüleinek, hogy egy ilyen személyt neveltek fel nekem, és áldásukat is adták ránk. Most pedig szeretném látni az én gyönyörű menyasszonyom! - zárja le a mondandóját az utolsó gondolataival, és én ezek alapján alig bírom ki sírás nélkül. Minden egyes szava igaz. Minden szó, mit szája elhagyott spontán, fejéből azonnal kipattant. Ekkor megjelent a csodálatos menyasszony, és könnytől  fátyolos tekintettel lépkedett le a lépcsőn, és pityeregve Matyi nyakába borult. A pár boldogan egymás szájára tapadtak, mikor én két kezet éreztem meg a csípőmnél. Igen. Maxim az. 3 csodálatos éve vagyunk egy pár, és - hisz nincs tányér kanálcsörgés nélkül- néhányszor vitatkoztunk, de a konfliktus kezelésem az olyan, hogy hiába kiabál, én nevetek. Nem tehetek róla, ilyen vagyok.

L

ement az eskütétel, a lakodalom résznél járunk, épp most ültem le pihenni 10 perc folyamatos táncolás után, de épp, hogy az alsó felem érintette a széket, már keresztapám húz is fel táncolni. Éljen! Nem azt mondom, hogy nem szeretek táncolni, de az a két perc nekem is hagy járjon már könyörgöm! Na jó! Sorsomba beletörődve pörögtem-forogtam a tánctéren, mire a bátyám lekért, így kénytelen voltam még hosszú percekig ropni.
- Nagyon büszke vagyok rád! - hajolok a füléhez.
- Én is rád!
- Rám? Miért? - nézek rá értetlenül.
- Mert, ha te nem vagy, akkor nagy valószínűséggel nem ismerem meg Biankát. - mondata végére kibuggyan szememből az első könnycsepp, amit még egy jó pár követett. Mosolyogva letöröltem a könnyeket, és táncoltunk tovább.

Drága bátyám külön kérésére a tortát kard utánzattal vágták meg, mire a család ujjongva tapsolni kezdett. A torta elfogyasztása után folytatódott minden ott, ahol abba maradt, majd nagyjából innentől kezdve kezdtek el szállingózni haza az emberek......

Huh.... Sziasztok! Igen. Itt lenne a vége. Fáj ezt kimondani, de ez van. Ez a történet szívből jött, kisebb - nagyobb kihagyásokkal, de hoztam a részeket. A szereplők minden megjelenése bennem volt, végig láttam magam előtt, és..... Hogy megmondjam az őszintét, a történet a szívemhez nőtt. Remélem hamarosan ismét találkozunk egy újabb storyban, ahol ismét lesz minden. További szép estét mindenkinek! 💟💟💟💟💟