amelyben yoongi és hoseok közelebb kerülnek egymáshoz
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
yoongi csendben sétált hoseok mellett az egyetem folyósóján.
figyelte ahogyan a másik dobozos tejét szürcsölgeti. mindig ezt issza, állapította meg yoongi amit már régen tudott. hoseok sétálás közben yoongi egyik legújabb dalát olvasta amit pár perccel korábban adott oda neki az idősebb. így, hogy a barna hajú minden figyelmét a papírlapra fordította yoongi zavartalanul bámulhatta őt. bár kicsit kockázatos volt a dolog hiszen sétálás közben célszerűbb lenne maga elé nézni és nem a mellette sétáló fiút elemezni, de a fekete hajú mondhatni már profi volt. túl sokszor szelte át úgy az egyetem folyósóit, hogy nem a lába elé figyelt hanem hoseokra.
"na milyen lett?"
"csak mint mindig." hobi mosolyogva nézett le a másikra amikor befejezte az olvasást. "tökéletes, gyakorlatilag felesleges egyetemre járnod hyung."
két hónap eltelt már mióta yoongi elkezdte tanulmányait. azóta pedig elég gyorsan beilleszkedett jimin és taehyung baráti társaságába. de persze nem mindenkivel volt ugyan olyan jóban, például hoseokhoz annyira közel került, hogy szinte minden idejüket együtt töltötték.
yoongit pik-pak elvarázsolta a fiatalabb mindig mosolygós természete, vicces megjegyzései és csak úgy álltalában hoseok gondolatai amiket megosztott yoongival.
persze ezt nem azt jelentette, hogy bármi több is lett volna köztük barátságnál. kai még mindig hoseok párja volt, bár yoongi számára gyorsan világossá vált, hogy kifejezetten kevés időt tölt együtt a pár. kainek egy teljesen másik barátiköre volt, így hát csak ritkán esett meg, hogy ő is yoongiékkal tartott amikor a hét fiú együtt szervezett programot.
-
hoseok és yoongi egymás mellett feküdtek az idősebb kétszemélyes ágyán.
a lakás tulajdonosa feje felett tartva könyvét olvasott, miközben a másik felé fordítva a fejét figyelte őt.
nem yoongi volt az egyetlen aki néha titokban kicsit a kelleténél tovább bámulta a másikat.
a fekete hajú állának vonala most egészen kirajzolódott ebben a szögben. telt ajkai kicsit mozogtak ahogyan olvasta a szavakat. és az orra, az aranyos pici orra amit hoseoknak mindig meg kellett nyomnia.
"bupp!" a barna hajú mutató ujjával kicsit lenyomta yoongi említett testrészét.
"ahj fejezd már be!" az idősebb tetetett idegességgel fordult hoseok felé aki egy széles mosollyal nézett vissza rá.
"te is tudod, hogy nem tudom megállni."
"mhm." bólintott yoongi, majd gyorsan memorizálta melyik oldalon tart és bezárva a könyvet letette azt maga mellé. látta, hogy hoseok unatkozik, ugyhogy úgy döntött kicsit most mellőzi a könyvét.
a barna hajú most felfelé fordítva tekintetét bámult ki yoongi tetőablakán.
"annyira imádom, hogy itt van ez az ablak, olyan különleges." mondta ki gondolatait.
az ablak szinte akkora volt mint az ágy és mivel mostmár lassan éjfélt ütött az óra, kinézve rajta tökéletes rálátás nyílt a csillagos égre.
hoseok el se tudott volna képzelni megnyugtattóbb szituációt ennél. ha választania kellett volna melyik a legboldogabb pillanata, biztosan ezt választotta volna. itt a puha ágyon feküdve, a csillagokat bámulva, yoongihoz egészen közel. könyökeik épp csak összeértek, de ez a kontaktus mindkét fiú arcára egy apró mosolyt csalt.
"mi van veled meg kaijel?" kérdezte meg yoongi csak úgy, látszólag minden különösebb érdeklődés nélkül.
"nem is tudom." hobi a csillagokat bámulta és már is nem érezte magát annyira boldognak, hogy fel lett hozva a barátja. "nagyon rendes srác tényleg én csak..." kereste a megfelelő szavakat.
"szereted őt?" yoongi most szeme sarkából rápillantott a mellette fekvőre aki továbbra is az égre szegezte tekintetét.
"nem hiszem. nem, határozottan nem." valahogy egyszerű volt kimondani ezt, pedig még soha nem gondolkozott el rajta.
yoongi válaszul csak hümmögött aztán mindketten csendbe burkolóztak egy pár percre, de utána a fekete hajú újra szólásra nyitotta száját.
