love drunk ⤷ vmin ✔︎

050

- third person -

Taehyung elolvasta a szöveget, amelyet Jimintől kapott. Az üzenetben "Imádni való vagy" szöveg állt, ami igaz, három aprócska szó volt, de Taehyung szívét, ez a három szó, másodpercekre állította le szívverését.

Az előző nap óta – amikor is a kávézóban voltak –, furcsa, de kellemesen meleg és puha érzés lepi el, amikor Jiminre gondol. Kissé fél az idősebbtől, de ez az érzés abban a pillanatban eltűnik, ahogy a fiú rá mosolyog, ezzel próbálva őt szintén mosolygásra késztetni vagy kényelmesebbé tenni a helyzetét. Sosem gondolta volna, hogy Jimin valaha is közel kerül majd hozzá, főleg úgy, hogy életükben először, egy hatalmas házi bulin találkoztak, ahol az idősebb részegebb volt, mint valaha.

"Mehetünk?" hallotta meg Taehyung a másik fiú hangját, ami arra késztette, hogy tekintetét levegye a telefon képernyőjéről, és felnézzen a másikra.

Az orra kissé pirosabb volt, mint máskor, de talán azért, mert ma hűvösebb a szél. Taehyung bólintott egyet, majd mindketten megindultak Jimin autója felé, miközben azt beszélték, mit csináltak ma, és mennyire unalmasak a történelem órák. Igen, mint két egyszerű diák.

Taehyung újra a fehér, rövid szárú Converse cipőjét viselte, – amit általában mindig hanyagul hord –, viszont most egy mustár-sárga színű, kötött mellényt viselt, alatta egy egyszerű, fehér inggel, míg alulra egy fekete, szövet nadrágot vett fel. A vékony keretes szemüvege persze nem maradhatott ki, hiszen az hozzátartozott a fiúhoz, haja pedig hullámokban rakoncátlankodott fején, amiről szinte árulkodott, hogy legalább háromszor rázták össze, hogy legalább álljon valahogy. Ez a teljes összkép pedig nagyon is jól nézet ki. Legalább is Jimin ezt gondolta.

Amint Jimin házába értek, Taehyung minden egyes iskolai felszerelését szépen letett az íróasztal tetejére, amíg Jimin megragadott egy széket, hogy az asztalhoz tudjanak ülni mind a ketten.

"Szeretnél enni valamit?" kérdezte Jimin, de Taehyung csak nemlegesen fejet rázott rá.

"Ma sokat ettem ebédre. Anyukám véletlenül a szokásosnál több rizst készített." kuncogott a fiatalabb, Jimin pedig csak némán bámult rá, és nézte a másik hatalmas mosolyát, valamint a szemeit, ami aligha látszódtak. Egy idő után Jimin észrevette magán, hogy bizony ő most bámulja a fiút, ugyanis Taehyung megfordult, és aranyos pironkodással megkérdezte, mi történt, van-e valami az arcán.

"Sajnálom, csak arra gondoltam, hogy aranyosnak tűnsz nevetés közben." felelte Jimin őszintén.

"Jaj, ne már." mondta félénken Taehyung, majd a mutató- és a középső ujjával feltolta szemüvegét.

Másodpercek múlva a fiatalabb papírokat kezdett el pakolászni az asztalon, amik tele voltak egyenletekkel és függvényekkel. A papír sokaság forgatásaitól Jimin megszédűlt, és már most úgy gondolta, hogy ő inkább csak feladja az egészet.

"Oké, kezdjük. Mi a legnagyobb problémád?" kérdezte tőle Taehyung.

"Minden." sóhajtott fel gondterhelten. Jimin úgy nézett ki, mint egy elveszett kiskutya, miközben a matematikai kifejezésekre pillantott.

"A legnehezebb dolog számodra..." mondta Taehyung, s elvette az összes papírt, hogy Jimin kevésbé legyen túlterhelve.