love drunk ⤷ vmin ✔︎

032

- third person -

Taehyung fejjel lefelé fordította a telefonját, amikor két legjobb barátjának szövegét olvasta, akik az elmúlt órákban nyaggatták őt, a Jiminnel való találkozása miatt. Ha megkérdezné tőle valaki, nem lenne olyan nagy baj. Taehyung teljesen rendben van, hiszen szemtanúja volt annak, hogy Jimin hányt, mert sokat ivott, így ennél rosszabb nem is lehetett volna. Nem igaz? Mégis, annak ellenére, hogy az esze azt mondja neki, hogy minden rendben lesz, a hangja mögött egy kis hang azt mondja, hogy valamiért legyen óvatos. Mire vigyázzon? Nem tudja, de nem szabad túl óvatosnak lennie.

Elérkezett az ideje annak, hogy Taehyung találkozzon Jiminnel. Az előre kigondolt ruha összeállítását az ágyára dobta, majd a fürdőbe ment, hogy ejtsen egy gyors zuhanyt. Amint befejezte fürdőszobai tevékenységét, megjelent a hálójában egy bolyhos hajpánttal a fején, ami megakadályozta, hogy egyetlen hajtincs se ragadjon az arcára simuló arcmaszkjára. Kívülről úgy tűnne az embernek, hogy a fiú épp egy randira készül ennyire alaposan, de Kim Taehyungnak minden napja így indult. Ezek a lépések nála minden napi rutinoknak számított. Ő ilyen volt, pontosan ezért, sosem szerette, ha nem előre megtervezett dologba rángatták. Ha tudta hova kell menni és mikor, a lelke teljesen nyugodt volt, de ha csak úgy felhívták volna a barátai, hogy lógjanak együtt, akár egy üdítőre is, kész káosz lett volna a fiú. Az öltözködésében sem volt semmi szokatlan, csak egy khaki szövet nadrág és beige kötött pulóver, alatta egy egyszerű fehér pólóval. Miután magára vette a kikészített ruha darabokat, befújta magát kedvenc parfümjével, – aminek igazán nyugtató és tiszta kamilla illata van –, majd kezeivel kétszer borzolva haját, amit késznek is titulált. Felvette a szemüvegét, majd egy utolsó pillantást vetett magára a tükörben, és sóhajt egy nagyot.

"Olyan vagyok, mint egy babyboy." mérte végig magát duzzogva, majd megigazította szemüvegét. "Na, mindegy.. Menjünk. Megtudod csinálni Taehyung!" bíztatta magát a fiú, majd egy nagyon halvány mosoly jelent meg szája szélén.

A buszon, ami egyenesen Jimin házához vezette, Taehyung nem tudta abbahagyni a lábának fel-le mozgatását. Még sosem találkozott valakivel Jinen és Jungkookon kívül, szóval úgy gondolta, hogy valahol érthető az, hogy így érezi magát, de még is kicsit hülyének érezte magát, hiszen az összes menő gyerek ezt csinálja.

Miért segít nekem egyáltalán? Mondhatta volna, hogy fogjam be, és én megtettem volna.

Teljesen elnémult, amikor egy puccos ház bejáratához ért. Elfelejtette Jiminről azt, hogy azon kívül, hogy ő a legnépszerűbb srác az iskolában, mocskosul gazdag is, és valószínűleg öt autója van, még ha még csak most kapta meg a jogsiját is.

"Olyan extra.." forgatta szemeit Taehyung.

Megnyomta a csengőt jelző gombot és várt. Próbálta figyelmen kívül hagyni a heves lélegzését, amikor lépéseket hallott meg, amik egyre közelebb kerültek hozzá.

Semmi baj Taehyung, csak ő az.

"Itt vagy." mondta Jimin, mikor kinyitotta a bejárati ajtót, majd végig mérte Taehyungot. "Azt hittem ellent mondasz majd." tette hozzá Jimin.

"É-én soha nem tenném." mondta dadogva Taehyung.

Dadogva? Mi a fene? Kim Taehyung?

Jimin a fiú válaszát hallva felhúzza a szemöldökét.

Miért hangzott olyan gyengén a hangja? Egy hete biztosan nem így hangzott.