Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ᴇʏᴇꜱ ᴏɴ ꜰɪʀᴇ⠀ ❛❛One more word and you won't survive And I'm not scared of your stolen power I see right through you any hour❜❜
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐄𝐘𝐄𝐒 𝐎𝐍 𝐅𝐈𝐑𝐄 ▹
┕━━━━━━━┙
— Tudod a dolgod. — nyújtotta felé az ismerős kis pohárkát teli a fehéres fertőtlenítő löttyel. Ezúttal a teljes bizalmat megadva elfogadta és szó nélkül bátran belekortyolt. Fintorral arcán öblögette szájában a borzalmat, majd visszaköpte a műanyagba, amit pillanatokkal később a kukába hajított. — És? Bedagadt a nyelved? — kérdezte miután kezébe vett egy kisebb nejlonzacskót tele nyelvpiercingekkel.
— Nem volt annyira vészes. — Dabi fogaival letépte a vékony zacskó tetejét, kivette belőle a számára legszimpatikusabb ékszert és pár centire Hawks elé hajolt. Gumikesztyűvel fedett hüvelykujját Hawks alsó ajkához érintette mialatt többi ujját álla alá csúsztatta. Egy váratlan mozdulattal feljebb emelte fejét állánál fogva. Ahogy Hawks arcára jobban rávetődött a fény, arany szemei megcsillantak, ami nem kerülte el Dabi figyelmét. Miközben tekintetük egymásba fonódott, Dabi hüvelykujját finoman benyomta a szőkeség szájába és lehúzta Hawks állkapcsát, aki ezzel egy ütemben nyújtotta ki nyelvét. Dabi a látványra megnyalta száját, majd munkához látott. Némán csavarta le a piercing tetején lévő bogyót, amit aztán könnyedén húzott ki a kis lyukon. Másodpercekkel később már dugta is be a pár milliméterrel rövidebbet. Miután meggyőződött arról, hogy az ékszer bogyóját megfelelően rögzítette, felegyenesedett és levette magáról gumikesztyűjét, ami szintén a kukában landolt. Ezt követően nekidőlt az asztalként szolgáló komódnak telis-tele ékszerekkel, különböző piercingekkel és az azokhoz tartozó eszközökkel.
— Milyen? — nézett végig a székben ülő Hawkson. Dzsekijét az ajtó melletti fogason hagyta, ennek köszönhetően rálátást nyert a fekete hosszú ujjúra, mely szorosan tapadt felsőtestére.
— Jobb. — mondta miközben nyelvét mozgatta szájában ide-oda. Ezután kínos csend telepedett a szobára. Nem tartott sokáig mégis kellemetlen óráknak érződött. — Talán... Jobb, ha most már visszamegyek dolgozni. — Hawks felállt székéből és kabátjához sétált.
— Te nem szoktál lazítani, igaz? — forgatta szemét Dabi. Hawks megtorpant miközben épp dzsekijét készült leakasztani. Dabi tekintete akaratlanul is Hawks vékony derekára szökött. Most, hogy felállt sokkal jobban rálátott. Észrevehetetlenül beharapta ajkát, ahogy belegondolt milyen érzés lehet bőrének érintése a szűk felső alatt.
