Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ʀᴜᴇ⠀ ❛❛I rеmember you stayed up all night To make sure I was alright Believe me when I say I would have done the same❜❜
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐓𝐇𝐀𝐍𝐊 𝐘𝐎𝐔 ▹
┕━━━━━━━┙
//aznap este 20:33//
Touya csendben ült az ágyán. A kötözéseivel bajlódott több-kevesebb sikerrel. Végül egy sóhaj kíséretében idegesen ledobta a földre gézt.
Egyszer csak hangos trappolásokra lett figyelmes a folyosó felől, majd pillanatokkal később Keigo esett be szó az ajtón szerint. Zihálva ült a földön miközben valamit a kezében dugdosott. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem követte, vagy látta ahogy bejött a szobába, tollaival behajtotta maga mögött az ajtót. Lassan és sajnálkozóan Touyara emelte tekintetét.
— Hát te? — kérdezte Touya csodálkozva.
— E-ezt neked hoztam. — Bűnbánóan nyújtotta felé a kezében lévő dobozos üdítőt.
— Öhm... Igyam meg? — értetlenül nézett a dobozra. — Csak mert jobb ha tudod nem szeretem az édes-
— Neeem, — csóválta fejét, ahogy szavába vágott — nem ivásra van! — Felkelt a földről, majd leült mellé az ágyra. Felé fordult, levette a tapasz egy részét az arcáról, utána odanyomta a hideg üdítőt. Touya nem tudta miként kéne reagálnia hirtelen. A szőkének most is sikerült meglepnie.
— Ezt a konyháról loptad?— Keigo válaszul csak bólogatott. Arcára egy halvány pír ült ki és zavarában nem mert Touyara nézni.
Touya ezt csodálta benne. Tudta, hogy Keigoból nagyszerű hős lesz egy nap. Nem az álszent fajta, mint akiket naponta mutogatnak a tévében és az újságokban bárgyú, önelégült mosollyal a képükön, hanem az a fajta, aki szívéből ment embereket. Talán még irigyelte is. Szeretett volna ő is olyan szívet, amilyen Keigonak is volt.
— Siettem és semmi fagyasztott kaját nem találtam. Ez volt a leghidegebb. — Vonta meg vállát. Félve Touya arcára pillantott, utána rögtön el is kapta a tekintetét. — Elég csúnya a sebed. — motyogta.
— Ne magad hibáztasd. Az én ötletem volt. — A szőkeséggel ellentétben ő nem szégyellt elbambulni Keigo arcán. Türelmetlenül várta, hogy végre ráemelje aranyszínű szemeit.
— Tudom, de akkor is... — Egy hang nélkül ültek tovább egymással szemben. Touya lassan Keigo ujjaira helyezte tenyerét, ezután kicsit rászorított és arrébb mozdította fél centivel az üveget arcának arra a részére, mely tényleges fájt. Mivel Keigo a bűntudattól még mindig nem mert ránézni, észre sem vette, hogy keze elzsibbadt, lejjebb csúszott és már nem is odatartotta a fémdobozt, mint ahova kéne. Ujjai addigra már teljesen lehűltek az üdítőtől, ezért Touya kezét forrónak érezte sajátján. — Nagyon fáj? - kérdezte halkan.
— Meg se kottyant.— vonta meg a vállát egy halvány mosollyal arcán, kezét még mindig Keigoén tartva. Keigo elképedve kapta rá tekintetét. Nem értette, hogy egy ilyen sérülés, mégis hogy nem fájt. — Tudod, hogy volt már rosszabb is. — nyugtatta. Touya Keigo csuklójára kezdett el bámulni, aki erre ismételten zavarba jött és elfordította arcát továbbra is kerülve a szemkontaktust. A fehér hajú szabad kezét állára helyezte majd egy durva mozdulattal felé fordította fejét. — Hiába próbálod rejtegetni még a vak is észrevenné. — Már akkor észrevette mikor Keigo belépett a szobába. Rögtön átlátott rajta. Csuklójához nyúlt és felhúzta ruhája ujját, ahol szintén egy sebhely díszelgett, melynek mérete megegyezett Touya tenyerével. Az üvegnek még hideg részét a sebhelyhez nyomta. Keigo kissé összerándult és felszisszent, ahogy Touya a semmiből fájdalmas pontjához érintette a fémdobozt, ami csípni kezdte sebét.
— Öhm, i-igazán nem szükséges. Hisz neked hoztam. — Próbálta lefeszegetni Touya ujjait az övéiről, de nem járt sikerrel.
— Miért nem jöttél előbb? — váltott témát a semmiből. Keigo végre egész arcával felé fordult. Tekintetük egymásba fonódott. Sehogy sem tudta megállapítani, hogy a vele szembeülő mérges volt, vagy szomorú, esetleg csalódott.
— Ne nyavalyogj, így is a jövőmet kockáztatom érted. — mondta ideges mosollyal. Touya nem reagált semmit. Nem igazán volt megelégedve a válasszal és ez Keigonak is feltűnt. — Sajnálom. Nem hittem volna, hogy hiányzom neked. Hozzászoktam már, hogy egyedül vagyok. — Kis hallgatás után Keigo megfogta a tapasz lelógó felét és visszanyomta Touya arcára. Mutatóujjának külső felével gyengéden végigsimított a tapaszon ezzel biztosítva azt. Mindvégig egy ártatlan mosollyal nézett a fehér hajú szemeibe. — Mondták már, hogy borzalmas színész vagy? — mondta továbbra is kedves arccal.
— Örülj, hogy a "borzalmas "színjátékom miatt leállították a mérkőzést. — forgatta meg szemeit, majd mikor tekintetük újra találkozott ő is elmosolyodott.
— Tudom... és köszönöm.
Touya elengedte az üdítőt és lerakta maga mellé a lepedőre. Némán szemeztek egymással, az előbbi mosolynak már nyoma sem volt arcukon. Touya lassan közeledni kezdett Keigo felé. A szőke gyomra görcsbe rándult, de eszébe se jutott elhajolni. Szemeit lehunyta, majd szájuk pillanatokon belül találkozott.
Lassan, finoman és gyengéden ízlelgették egymás ajkait. Ha csak egy pillanatra is, mindketten megfeledkeztek az őket körülvevő szörnyű világról, amelybe belecsöppentek. Touya megfeledkezett új életéről, ami hónapokkal ezelőtt vette kezdetét akarata ellenére. Keigo a magányról, mely már évek óta körülölelte őt. Fel sem tűnt számára mennyire egyedül érezte magát míg Touya fel nem bukkant. Mindkettejük fejéből kiment mit kapnak, ha kettesben rajtakapják őket. Elfelejtették, hogy nekik riválisokként kellett volna tekintenünk egymásra és nem szerelmesekként.
Mintha csak egy pillanatig tartott volna az egész, mégis épp elég volt ahhoz, hogy felnyissa mindkettejük szemét. És habár egy kis időre is, újra teljesnek érezhették magukat.
『••✎••』
Két fejezet egy héten belül? What the hell xd Lehet kissé elsiettem itt a dolgokat, de nem szeretném nagyon elnyújtani se, az olyan fanficeket nem szeretem. Hajnali három van és mindjárt elalszok, de legalább nem lesz első órám xd Jó éjt bébik! Ha van benne hiba holnap kijavítom gépnél. Bye 💗
