Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ꜰᴇᴛɪꜱʜ⠀ ❛❛Take you over and under and twisted up like origami You got a fetish for my love I push you out and you come right back❜❜
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐘𝐎𝐔 𝐒𝐄𝐄𝐌 𝐇𝐀𝐏𝐏𝐘 ▹
┕━━━━━━━┙
Dabi eltűnt egy teljes hónapra. Hawkst először bosszantotta, hogy egy szó nélkül lelépett, aztán rájött, hogy talán így volt a legjobb. Már így is épp elég időt rabolt el tőle, és nélküle jobban tudott koncentrálni a küldetésére. Az egy hónap alatt rájött, hogy a múltkor átlépte azt a bizonyos vonalat, amit sosem kellett volna. Akármennyire volt boldog, mert hosszú évek után újra láthatta Touyat, és akármennyire érezte magát feszültnek a ránehézkedő feladattól, ezt nem engedhette meg magának. Hős lett belőle. Már nem volt többé egy magányos és gyenge kisgyerek, aki egy másik személyben kereste a megnyugvást. Azóta sok idő eltelt, és Touya elvesztése valóban csak megerősítette. Ezt nem dobhatta el magától.
A seregbe bekerülve Hawks rögtön megállapította, hogy Jin Bubaigawara jó ember volt. Először nem értette mit keres egy olyan ember, mint ő egy bűnözőktől hemzsegő helyen. Aztán rájött: Az egykori liga összes tagjával találkozott már kivéve Shigarakit, és mindannyian különlegesek voltak. Nem mindennapi emberek kivételes kötelékkel. Kilógtak a sorból, mindenki sok mindenen ment keresztül. Kitaszították, elárulták és megvetették őket eddigi életükben, okkal, vagy ok nélkül. Ez vezette őket egymáshoz, ahol már mindezektől nem kellett tartaniuk.
Hawks a liga tagjaitól olyat kapott, amire sosem számított: végtelen bizalmat és befogadást. De küldetésen volt és japán sorsának egész súlya a vállát nyomta, és ez a teher egyre csak nehezedett.
▴ ▸ ▾ ◂
— Jól vagy Hawks? — lépett oda aggódva Twice, Togával oldalán. — Látom, hogy sántítasz. ~ Nem is látok semmit! — Hawks éppen a sereg rejtekhelyének folyosóján bicegett végig. Feltűnően nehezen lépett rá jobb lábára, ami biztos többeknek is szemet szúrt.
— Persze, semmi ok aggodalomra. — mondta ahogy megállt, gondosan ügyelve arra, nehogy rá nehezedjen fájós bokájára.
— Mi történt? — Toga csodálkozva végigmérte a hőst.
— Harcoltam. — vonta meg vállát.
— Kivel? Valakivel a seregből? Megdorgáljam a kedvedért? ~ Kit érdekel?
— Dehogy! — mosolyodott el. — Tegnap hazafelé menet futottam össze egy gonosztevővel, aki rám támadt nem messze a házamtól. — hazudta. Valóban hazafelé tartott mikor belefutott egy bandányi bűnözőbe, de nem őt támadták. Már távolról kiszúrta őket, ahogy középiskolás lányokat zaklattak a sikátorban egy elhagyatott környéken. Nem bírta ki, hogy ne segítsen rajtuk, és mikor még a harc kezdete előtt próbálta őket biztonságba vinni, húzta meg bokáját. Igazából hozzászokott már. A hősöknek bele kellett törődniük abba, hogy a gonosztevőknem veszik figyelembe, ha harc közben bevered a fejed, eltöröd a karod, vagy épp beteg vagy. Sokszor az életükért, vagy mások életéért küzdöttek és ilyen apróságok nem hátráltathatták őket. De erről persze nem mesélhetett, mert oda a nehezen felépített imidzse a seregen belül.
— De azért jól vagy? — kérdezte a lány nyugtalanul.
— Még szép, se perc alatt rendbe jövök. — mondta egy mű mosollyal arcán.
— Azért, — zsebébe nyúlt és elővett egy epres cukorkát és felé nyújtotta. — ezt fogadd el! — Hawks elkerekedett szemekkel vette kezébe a rózsaszín csomagolású édességet.
— Kösz. — mondta furcsálva. Ezután Toga elsietett kettesben hagyva Twicet és Hawkst.
— Figyelj csak, — lépett közelebb Twice, aki Toga elhaladó alakja után nézett. — Te vágod a sereg ideológiáját, nem? ~ Te tudatlan!
— Igen. Miért?
— Holnap lesz a konferencia megbeszélés és semmit nem értek. Tudnál nekem segíteni? ~ Nincs szükségem a segítségedre!
— Természetesen! — Tökéletes alkalom, hogy újabb jó pontokat szerezzen a seregnél és információkat szerezzen Shigarakiról.
— Akkor holnap a megbeszélés előtt találkozzunk. Addig is gyógyulgass! — Intett felé majd Toga után indult.
▴ ▸ ▾ ◂
— Sajnálom Tsukuyomi-kun. Úgy tűnik idén nem tudlak fogadni. — mondta a vonal másik végén lévő diáknak. — Nagyon szívesen dolgoznék veled, de elég elfoglalt vagyok. — Nem hazudott, tényleg ezerszer szívesebben edzette volna Tokoyamit, minthogy itt legyen. A főhadiszállás wcéjébe menekült. Odakint hatalmas volt a tömeg a mai konferencia megbeszélés miatt, és ez volt az egyetlen hely, ahol nyugodtan fel tudta venni a telefont. — Muszáj lesz szárnysegéd munkára küldenem téged a területemen, de most mennem kell. — Visszacsúsztatta telefonját zsebébe és a sokaság felé indult.
Megpróbálva elvegyülni a tömegben hátul állt meg. A rövid megbeszélés már javában folyt. Akkor látta először Shigarakit élőben. Teljesen úgy nézett ki, mint a képeken, csak hosszabb volt a haja és nem borította annyi kéz testét. A konferencia véget értével műmosollyal arcán lelkes tapsolásba kezdett, de belül nyugtalan volt. Shigaraki eltűnése alatt egyenrangú hatalomba tett szert, mint a hősök, sőt talán még többre is. Rögtön azon agyalt miként is kéne továbbítani az információt anélkül, hogy a karjára erősített chipek észlelnének bármit is. A minisztériumon keresztül üzenni necces lett volna. Nem egy áruló hős tartózkodott a seregben és ők jóval megnehezítették munkáját. Endevaour volt az egyetlen, akire most számíthatott.
— El sem hiszem, hogy Hawks is itt van! — ugrott oda hozzá két elég fiatal lány. Az egyik alacsony volt, kék bőrrel, kerek arccal és felkontyolt fehér hajjal. A másiknak macifülek díszelegtek szőke hajkoronáján. Nagy barna szemeivel kíváncsian mérte végig Hawkst.
— Szabadítsunk fel mindenkit együtt! — Lépett közelebb egy középkorú férfi is talpig fektében.
— Mégis mit csinálsz második számú? — Hallatszott az ismerős hang Hawks háta mögül, mire mindenki lefagyott és elhallgatott. — Hagyjátok őt levegőhöz jutni. — Dabi átkarolta Hawks vállát és elvezette a bámészkodók elől. — Elég boldognak tűnsz, csini madár. — Hawks megvárta míg a megfelelő távolságra kerülnek a tömegtől és csak utána válaszolt.
— Pedig nem vagyok, és ezt te is tudod.
— Ne hisztizz. Azt hittem mindennél jobban vártad, hogy bemutassalak Shigarakinak. — Dabi körülnézett a teremben, majd közelebb hajolt Hawks füléhez. — Holnap gyere el hozzám, később elküldöm a címem. — súgta olyan halkan, hogy még Hawks is alig hallotta nem, hogy a poloskák mélyen kabátjába rejtve. — De most haladjunk nem érek rá egész este.
