Touya öccse születését követően egy speciális hősképző program részesévé válik, ahol találkozik Keigoval. Hánytatott sorsuktól menekülve egymás menedékévé válnak, és különleges kapcsolat alakul ki közöttük. Egy napon szétszakítják őket, majd évekkel...
⠀ᴛᴀᴋᴇ ʏᴏᴜʀꜱᴇʟꜰ ʜᴏᴍᴇ⠀ ❛❛I'm tired of the city Scream if you're with me If I'm gonna die, let's die somewhere pretty❜❜
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
┍━━━━━━━┑
◃ 𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐄𝐘𝐄𝐒 ▹
┕━━━━━━━┙
Van arra egy japán kifejezés, hogy ha találkozol valakivel, megérzed ha az adott személy nagy befolyással lesz az életedre. Hasonló ahhoz, mikor az ember megérzi ki hazudik, és ki mond igazat. Egyszerűen csak tudjuk, érezzük és kész. De nem Touya esetében. Kezdetben az egyetlen érzése Keigo iránt csak erős utálat volt keverve a gyerekes unszimpátiával. Touya rosszul volt a mosolyától, az erőltetett dumáitól, a két fekete csíktól szemeinél, a hangjától, a hullámos szőke hajától, az testmagasságától, attól ahogy kidugta nyelvét mikor koncentrált, az illatától, és a szárnyaitól... a vörös tollakból álló szárnyait gyűlölte a legjobban. Szimplán már a létezésük irritálta, de ez semmi sem volt ahhoz képest, amit kiképzése első két hetében kellett elviselnie azok miatt a szárnyak miatt. Ha valaki váratlanul csatlakozott a kurzushoz - mint Touya - egy szobán kellett osztozkodnia az egyik társával egy kis ideig. Balszerencséjükre Touya Keigo vendégszeretét élvezhette két hosszú héten át. Nem mintha sok időt töltöttek volna a szobájukban, mondhatni csak alvásra használták, de Touyának még az a pár óra is kínszenvedés volt. Úgy érezte Keigo mellett aludni szinte lehetetlen. Éjszakánként minimum tízszer arra kelt, hogy csikizik a tollai, vagy éppen benyelte őket vagy, hogy a szőkeség félálomban lökdösi és lábaival épp lerugdossa az ágyról, mert sikeresen rájuk feküdt. Az első három éjszakán még tűrte, de a negyediken komolyan elgondolkodott azon, hogy míg szobatársa alszik, leégeti őket se perc alatt.
Az unszimpátia akkor hagyott alább, mikor Touya egyszer edzésről visszatérve idegesen lehuppant az ágyra, majd a karján lévő kötéseit kezdte el kapkodva igazgatni. Keigo is a szobában volt, éppen az ott található íróasztalnál gubbasztott és babrált valamivel. Mikor Touya berontott az ajtón, Keigo reflexből hátrakapta fejét. Figyelte Touyat szenvedni a karját borító gézzel és látta, hogy nem igen boldogult. Kicsit megsajnálta, habár a felé táplált, el nem titkolt unszimpátia miatt neki se lett Touya a szíve csücske az elmúlt napokban.
Először elfért volna Touyaval egy szobában hetekig is, legalábbis azt hitte. Semleges volt számára, de mikor éjszakánként sosem bírt tőle aludni, mert felébresztette azzal, hogy fuldokolt a tollaitól, vagy épp szárnyain terpeszkedik, kezdett betelni a pohár. Már pedig számára a szárnyai épsége többet jelentettek, mint egy átmeneti szobatárs, akinek eszébe se jut titkolná felé érzett utálatát.
