Soulmate for Christmas [Huszonnégy napos karácsony kihívás]

Dec 1. (Draco Malfoy)

Téma: A Malfoy család szolgálója vagy Karácsonykor. 

A Malfoy családban sosem volt nagy jelentősége a Karácsonynak. A bőkezű költekezéseket leszámítva az Abszol úton nem sokban különböztette meg akármelyik naptól. Narcissa sosem fogta vissza magát, ha a Galleonok szórásáról volt szó. Draco csupán egy céllal tartott vele az Abszol útra.

Elérkezett szenteste. A kandalló melegen égett. Lucius az egyik szobában ült, egyik kezében ott volt a Reggeli Próféta, a címlapon egy varázsló celeb pózolt. Az asztalon egy üveg Vérszívó Wisky vetett árnyékot az asztalra. Draco úgy hallotta, hogy hasonló ital volt a mugliknál is. Egy pohár wisky volt a férfinál, azt iszogatta. A fia számára is köztudott tény volt, hogy aznap nem érdemes zavarni, mert nem józan. Félmámoros állapotában bámulta a kandalló táncot lejtő lángjait.

Karácsony első napján nem beszámítható, majd kijózanodik a másodikra, amikor a díszvendégek jönnek náluk egy ünnepi partira. Draco még jobban utálta azt a nagy felhajtást, minden évben ez volt. Ugyanazokat a befolyásos embereket fogadták, akik nagy szavakat és ígéreteket tettek. Akart valaki lenni, ők pedig úgy érezte semmi hasznára nem vállnak.

A fényűzésben is olyan nyomortelepnek érezte a birtokukat. A lelki nyomornak.

Draco számára maga a Karácsony egy lidércnyomás volt. Bezárva ült napokig a kúriában, a szülei zsörtölődését és kritikáját hallgatva. Mindenki azt szajkózta, hogy a szeretet ünnepe ez. De ő nem érzett semmit, zavarta. Fájdalmas volt az üresség. A roxforti barátai nem írtak neki levelet, mintha megszakadt volna közöttük a kapcsolat. Az egyetlen, aki valamennyire is tartotta benne a lelket Te voltál. Draco még maga is alig akarta elismerni, hogy az érzései egyre jobban előrebuktak és befolyásolták a napját. Ha látott téged, beszélgettetek egész elviselhető volt itthon.

Először azt hitte ez egy futó érzés. Hogy csupán attraktívnak tart, unaloműzőnek felelsz meg. De már egy éve szolgálsz náluk, és még mindig ugyanannyira vonzódik hozzád. Sőt, mélyültek az érzései. Nem csupán a szépséged látta, megragadta a személyiséged is. Nem voltál olyan, mint a többiek.

Draco azt kívánta bárcsak ne lett volna mindig ennyire hideg. Próbált veled néha beszélgetni, hogy jobban megismerjen. Merlin szakállára, csak azt akarta, hogy te legalább ne utáld. Ne az arrogáns, szájaló és elkényesztett fiú legyen valakinek. Ha valaki, hát te megláttad benne a sérelmeit és az elrejtett jószándékot, amire annyiszor árnyékot vetett a tanult rossz modor. Mert benned is tisztázódott, hogy Narcissa és Lucius nem példás szülők. Draco folyton a gyűlölet és a saját maga önutálata között vergődött.

Te a többi szolgálókkal főztél egész álló nap. A feladataid sora viszont nem zárult le ennyivel. Ki kellett takarítanod a Malfoy család hálószobáit is. Azt sejtve, hogy az ifjú Malfoy nem tartózkodik itthon, az ő szobájával kezdtél. Benyitottál, ám a fiú ott hevert az ágyán, egy könyvvel a kezében. Megszeppentél egy pillanatra.

- Draco - suttogtad meglepetten.

Egész nap nem láttad, így azt hitted, hogy elment a barátaival valahova. Draco egy darabig szótlanul nézett rád, a szemei tetőtől talpig bemértek, mintha meglepett volna, hogy itt vagy. A kezeid a hátad mögé rejtetted, kihúzott háttal tisztelegtél előtte.

- A szüleim nem adtak neked szabadnapot?

Megráztad a fejed, nyilvánvalóan nem. Lucius nem éppen a legbőkezűbb ember a világon. Főleg nem veled, tudva azt, hogy mélyen megveti a kvibliket. Láttad a szemében a mély lenézést. Draco közelebb lépett hozzád, felállt az ágyról. Pár lépés választott el titeket. Lesütötted a tekinteted, szégyenkezve.

- A családom kitagadt engem - magyaráztad szomorúan - Nem lenne ahová mennem.

Azért nem bántad, hogy itt kell maradj, mert még tető sem lenne a fejed  ha hazamennél. A fájdalmas emlékek törtek rád. Draco oldalra döntötte a fejét, próbálta megkeresni a tekinteted. Sajnos ismerte a megítéltetést. A családja sem volt különb. Tudta, hogy Lucius szándékosan keresett kvibli szolgálót, hogy még jobban meg tudja alázni a fajtájukat. Ezt a meglátást akarta a fiára is ráerőszakolni, sosem intette volna Dracót jómodorra, ha rosszul bánna egy szolgálóval. A fiú indokolatlannak érete mindezt. Szenvedtél, nem fog sót szórni a sebeidbe. Habár ő rideg volt veled az elején, te mindig kedves maradtál vele. Úgy érezte nem érdemled, hogy rosszul bánjanak veled.

- Aranyvérű a családod?

Elfordítottad a fejed, nem akartál erre válaszolni. Megköszörülted a torkodat és az érzéseid elnyomva egy mosolyt erőltettél az arcodra. 

- Most pedig ha megbocsát, úrfi. Nekilátok a takarításnak.

Az ajtó felé vetted az irányt, de Draco elkapta a karod, megállított. Megfagytál, sosem érintett meg. A szorítása laza volt, látszott, hogy egyáltalán nem erőszakos. Az ajkadba haraptál, az arcodat vörösség öntötte el. Engedelmeskedve, hátra léptél. Erre voltál kiképezve, hogy mindig más akaratának engedelmeskedj.

- Szörnyű itt, igaz? - kérdezte megértően - Az apám borzalmasan bánik veled.

- Veled egyáltalán nem rossz - válaszoltál csendesen.

Nem akartad hangoztatni, hogy kissé belezúgtál az alkalmazód fiába. A tejfölszőke hajú, kék szemű fiúról megannyiszor álmodoztál, teljesen elvonta a figyelmed a munkádról. Mindig megszídtad magad, mert annyira beleélted magad. Úgy gondoltad Draco sosem nézne rád sem, nemhogy szeressen. Keserű volt a remény. 

A keze lecsúszott a karodon, libabőrös maradtál az ujjai nyoma után. A szemei azt suttogták: Sajnálom. Hiába arról beszélt, hogy az apja bántott téged, ő volt igazából bűntudatos. Lucius szemeiben magát látta. Biztosra vetted, hogy Draco azt hitte magáról, hogy egy borzasztó ember. Félrevezették, bántották. A tettei akármennyire is elítélendőek mások számára, te tudtad, hogy mennyi a nyomás rajta.

Hosszú percekig néztetek egymásra, Draco az ajkába harapott. Draco elhúzódott, kissé meglepetten pislogtál rá. Az íróasztalához ment és kihúzta az egyik fiókot. Egy becsomagolt ajándék volt benne, nekem nyújtotta. 

- Boldog Karácsonyt.

Nem tudtál mit mondani, annyira meglepett. Sosem gondoltad volna, hogy tőle kapsz ajándékot. Leesett az állad, amikor elvetted tőle és kibontottad. Hét csokibéka, egy ezüstlánc kíséretében. Borzasztóan jól esett a figyelmessége.

- Értem még sosem tett senki sem ilyet - fakadtál sírva - Köszönöm.

Draco arcára egy mosoly kúszott, sosem gondolta volna, hogy adni ilyen jó érzés lehet. Elég önzőnek nevelték, ez volt az első alkalom, amikor ilyesmit érzett. A kezedben tartottad a láncot, elég drágának tűnt. Nem kellett volna ennyit rám költenie, gondoltad.

- Én nem vettem neked semmit - hirtelen elszégyenkeztél, Draco csak legyintett - De azt hiszem ez neked jár.

Hozzá léptél és szoros ölelésbe fogtad. Féltél kicsit, hogy kényelmetlenül érzi magát.  Ám megnyugodtál, amikor érezted a karjait köréd fogódni.  Draco belesóhajtott az ölelésbe. Végre valakinek ő maga a Karácsony.