Soulmate for Christmas [Huszonnégy napos karácsony kihívás]

Dec 7 (Draco Malfoy)

A Malfoy oneshot-om folytatása.

(Mellesleg, ha van oneshot javaslatotok, csak szóljatok, hátha meg tudom írni)

Titok volt az egész. Az apró kedvességek, a féltő pillantások, a tiltott érintések. Minden csak egyre jobba felcsigázott, csábított tovább a bűn mélységébe. Draco a napod része lett, a fénypontja. Egymás karjaiban találtatok nyugalmat. Elszöktél a szolgátaid után, hogy vele lehess. Minden olyan gyönyörű és különleges volt.

Január közeledett, keserűen gondoltál bele. A kétségeid akkor törtek rád, amikor rájöttél a fiú hónapkra elmegy a Roxfortba.Rettegtél attól, hogy a varázs eltűnik közben. Hogy majd átnéz rajtad, mikor visszatér. Nem akartál egy ideiglenes játékszer lenni számára.

Felöltöztél, hogy az udvaron havat seperj. Egyszer csak egy pár kar ölelt át. Hátranéztél, de tudtad ki lehet. A szőke haja kikandikált a sapkája alól. Talpig feketében volt öltözve, emiatt tűnt talán olyan sápadtnak.

- Úrfi - pukedliztél, mint egy úrihölgy, mély gúnnyal.

Az arca fáradt volt, egy mosoly kúszott az arcára ennek ellenére. Nem mertetek együtt sétálni a kertben, félve, hogy valaki meglát. Egymás mellett mentetek, sokszor összesúrlódott a vállatok. Dracót valami nyomasztotta, az arca merev volt. Nem reagált az érintésedre, mintha nem akarná megfogni a kezed. Kicsit elszomorodtál.Néhány napja még nem így volt. Mi tarthatja vissza most?

Egyszer csak a tejfelszőke hajú fiú megtorpant. Te kíváncsian felvontad a szemöldököd, amikor gyászos arccal feléd fordult. Leengedte a kezeit, óvatosan fogta meg a te kezeidet. Megkereste a szemeidet, kissé bűnbánóan nézett rád. Téged megfogott a gesztus intimitása.

- Te úgy is szeretnél, ha tudnád mit kell tennem?  - kérdezte Ha tudnád, mit tettem?

Megértetted, mi nyomasztotta a napokban. Azt hitte, csak azért szereted, mert egy ideált látsz benne. Azokba a hazugságokba szerettél bele, amiket őróla magadnak hazudtál. Nem akart csalódást okozni, sem neked. Sem magának.

Elmesélte a küldetését. A szörnyű küldetését, amivel a Roxfortba küldték idén. Kegyetlenség, a gondolat, hogy ezt kell tennie idegileg megette lassan a fiút. Draco ebből nem kért. Egy hatodik éves diáknak a tanuláson kellene járjon a feje és nem azon, hogyan ölje meg az igazgatót. Mégis ezt kell tennie. A szülei arra kényszerítik, hogy kioltson egy életet, ezzel együtt örökre megbélyegezve a saját életét.

x

A hetek nehezen teltek, azon kaptad magad, hogy attól féltél elveszíted őt. Lépten-nyomon azon gondolkodtál bárcsak aranyvérű lehetnél. Akkor talán nem lenne ekkora akadálya a kapcsolatnak. Talán még a szülei is hozzád adnák. Álom lenne.

Képek villantak a fejedben Dracóról és egy arctalan lányról. Rettegtél, hogy talál egy nálad szebb és vonzóbb lányt, aki elcsavarja a fejét. A bizonytalanság megőrjített, nem tudtál akkor sem fellélegezni, mikor tavasszal a fiú hazatért. Egész nap kerülted, Draco a kertben talált rád. Kissé fintorogva lépett a sárban, nem gondolta volna, hogy bárkiért is kimerészkedett volna a mocsokba. De ez volt az egyetlen módja annak, hogy végre beszélgessen veled.

- Úrfi - üdvözölted.

Hidegen elfordultál tőle, háttal álltál neki. Zöldségeket húztál ki a földből, aztán a kosárba dobtad.

- Van nekünk jövőnk egyáltalán, Draco? - fakadtál ki keservesen - Az apád sosem fogja engedni, hogy együtt legyünk.

Draco az ajkába harapott, elfordította a fejét. Nehezére esett elfogadni az igazságot, hogy ők akármennyire is akarják ezt: lehetetlenség. Lucius sosem adná áldását a frigyre, a családja kitagadja. Draco is belátta, ezt veszteség nélkül nem lehet megúszni. De jelenleg a mérleg másképp billent. Még így is többet nyerne veled, mint veszítene.

- Feleséget szerez majd neked. Mi leszek én akkor..?

Csak egy hazugság, suttogtad magadnak, Egy mocskos titok. Szégyell engem?

Draco lehajolt hozzád, finoman felemelte az állad. Osztotta a kétségbeesettséged. Végignézett rajtad. Ha ezelőtt az élete során valaki azt mondta volna, hogy beleszeret majd egy szolgálóba.. nem hitt volna neki. Nem hitte volna, hogy egy nap nem zavarja majd a sáros kéz, sem a pecsétes ruha. Megnyugvást talált az egyszerűségben.

- Nem akarok rólad lemondani - jelentette ki Draco, a hangja nem vetett fel kétségeket.

Közel húzott és hevesen megcsókolt. Eléggé férfinek érezte magát, hogy ebben ő hozza meg a döntéseit. Annyi mindenbe belekényszerítették. Engelmeskedett félelemből vagy hűségből az már nem számított, amíg megtette amit megkellett. Te voltál a lázadása szimbóluma. A hullámok összecsaptak a feje fölött, nem tudott elengedni. Draco úgy érezte ő egy fuldokló, aki a mentőmellényért kapkod.  

x

Egy ideig újra távol voltatok, de már nem aggódtál a kapcsolatotok miatt. Draco bizonyított neked eleget. Egy mély bizalom épült közöttetek. Családról beszélt neked, egy jövőről veled. Akármennyire butának tartott volna más valaki, te hittél neki. Miért is ne hittél volna? Hiszen mindig visszatért: hozzád. Idővel megértetted azt is, hogy miként nézett rád. Nem viselte el a bűnei súlyát melletted. Te egy mentsvár voltál számára.

Egymást rángattátok ki az érzelmi veremből. Segített neked elfogadni magad. Éveken át gyűlölted a származásod, mert viselted a sztigmát. Draco végetvetett ennek. Megmutatta, hogy tetőtől talpig, szőröstől bőröstől szeret úgy, ahogyan vagy.

Éjszaka kopogtatást egy heves kopogtatást hallottál a szobád ajtaján. Az éjszaka közepén. Kinyílt az ajtó, a szőke fiú lépett be rajta.

- Draco - lihegted

- Menekülj. Kérlek, menj most el. A Sötét Nagyúr itt fog tartózkodni. Nem leszel biztonságban - megcsókolta az arcod, a nyakadba fúrta a fejét. 

Álmosan dörzsölted a szemed, még mindig alig hitted el: nem álmodsz. Draco zilált volt, az arca vörös a sietségtől. Letérdepelt az ágyad mellé, megfogta a kezed. Egy pillanatra úgy tűnt a szeme könnyes. Megrémített így látni, ilyen megtörten. Az arca beesett volt, a vállai megereszkedtek, semmi sem emlékeztetett téged az egykori büszke és erős fiúra. Megértetted, hogy megtette...

- Menj innen el, menekülj - szinte már könyörgött.

Draco próbálta menteni a menthetőt. Jön a halál, a pusztítás. Semmit sem sajnált annyira, mint téged  elveszíteni a tűzben. Nem akarta, hogy mártír légy. Gyorsan felöltöztél sietve. A táskába tömködtél pár szükségesnek tűnő dolgot. Amikor Draco megkérdezte hová mész most, csak megvontad a vállad. A szemeid könnyesek voltak. Kétségbeesett voltál, elűztek az otthonodból. Mégis hova mehetnél? Nem volt rajta kívül senkid sem. A családod maradt a legvalószínűbb opció, noha már évekkel ezelőtt kitagadtak.

Felajánlotta, hogy biztonságban kijuttat a birtokról. Kibli voltál, féltett hogy egy varázsló megtámadna. Tudta, hogy ez csekélység csupán. Azt kívánta bárcsak tovább is megvédhetne. A fiú megtorpant a határnál. Egymásra néztetek, tudtad mennyire kockázatos még mindig, hogy bevalld mit érzel iránta. Draco a kezed fogta, görcsösen míg kifehéredtek az ujjai. Magához húzott, mintha csak utoljára tehetné.

- Szeretlek.