Soulmate for Christmas [Huszonnégy napos karácsony kihívás]

Dec 13 (Bucky Barnes)

Dec 13.

Bucky élete gyökeresen megváltozott, mióta az életébe léptél. Sosem gondolta volna, hogyha megment valakit egy lehulló kőtömbtől az majd belészeret. Meglepetésére így lett. Egy évvel ezelőtt történt, hogy a Hydra a városban rendetlenkedett. A Bosszúállók máris a helyszínen teremtek, ám akkor már rengeteg civil érintett volt. Bucky ösztönösen a katonákat kereste, mint egy jól beolajozott gép egyik pofon után repült a másik.

Éppen egy Hydra katonát ütött ki, amikor egy segélykiáltásra lett figyelmes. Akkor pillantott meg, esetlenül és félig meddig észméletednél feküdtél a földön. A fejed dörzsölted, nyilván meg voltál sérülve. Ám a bolt mennyezete, ami alatt elhelyezkedtél már nem tűnt egyáltalán stabilnak. Oda rohant, hogy felkapjon. Te csak meredt szemekkel bámultál az erős férfire, aki csak felkapott a karjaiba, mintha pihe könnyű lennél. A hősöd karjaiban biztonságban érezted magad.

Amikor biztonságban letett a földre a tekintetetek találkozott. Bucky megbabonázva nézett rád. Még a ruhájába csimpaszkodtál, úgy csüngtél hozzá mint fulladó ember a mentőcsónakba. Óvatosan elengedett, a kezei eddig görcsösen magához szorítottak. Érezted a jéghideg fém kezét, megborzongtál.

- Köszönöm - szusszantál, még mindig émelyegtél. Opálos szemekkel kiáltottál utána - Mi a neved?

Bucky az ajkába harapott, nem felelt. Akármennyire is szeretett volna megismerkedni veled, nem tehette. Veszélyes voltál. Mert megdobogtattad a szívét.  Visszament harcolni, de a gondolatait még mindig te uraltad. A gyönyörű, rózsás arcod, a szemedből áradó jóság. Megrázta a fejét, magát korholta, hogy napok múlva is rád gondolt. OIyasmit érzett, amit évek óta nem. Hiányzott az érzés, hogy valaki felnézzen rá. 

Nem is gondolta volna, hogy te közben kitartóan kerested a hősöd. Tony egy nap azzal kereste meg Bucky-t, hogy egy nő kitartóan akar bejutni a Toronyba, mert vele szeretne beszélni. Nem gondolta volna, hogy kitalálod ki is ő. Rátaláltál. A volt katona először szeppent meg ennyire életében. Gombóc volt a torkában, azt sem tudta hogyan szóljon majd hozzád. De abban biztos volt, hogy találkozni akar veled. Izzadt a tenyere, egek, nem izgult ennyire még nem-randik előtt. Kiderült, hogy te csak meg akartad köszönni azt, hogy megmentett. Beszélgetni kezdtetek, újra és újra megbeszélve egy találkát.

Bucky először látott lehetőséget arra, hogy tiszta lappal kezdje az életét. Hősként tekintettél rá. Nem faggattad a múltjáról, nem buktattad le a bűneiről. Azt az embert szeretted benne, aki lett és nem ítélted el azt, aki volt. Nagyvonalakban ugyan beavatott a múltjába, de nem akart túl sok részletet feltárni.

Fél éve költöztetek össze, egy kis házba vidéken. Eldugott hely, gyönyörű szép hegyekkel körbevett házikó, egy tó mellett. Bucky mindig is ilyet szeretett volna. Egy csendes helyet, ahol nézheti a hegy fölött elszálló madarakat. Békességet talált veled azon a helyen, a magányban. Noha sokszor autóba kell szállni, hogy Toronyba menjen, ha gond van. Olyankor egy csókot nyom az ajkaidra, és már rohan is. 

Egy csendes szombati nap volt.Kint havazott, befödte a tetőt és pompás fehérségbe öltöztette a fenyőfákat. Bucky egy verseskötetet olvasott a fotelben, amikor egy telefonhívás szakította meg a nyugalmat. Felkapta a fejét, hogy bemérje a hang forrását. A te  telefonod csörgött, te pedig a konyhában sütöttél. Úgy tűnt nem hallod a hívást. Bucky végül vonakodva megfogta a telefont, de nem vette fel. Nem volt név a számhoz illesztve. Ezt furcsának találta.

Kiment hozzád a konyhába. Te kissé megszeppentél, de nem mondtál neki semmit. Gyanakodva végignéztél rajta, az ajkadba haraptál és elvetted tőle a telefont. Kinyomta a hívást, de kimentél a szobából. Aztán látta, hogy kabátot húzol és az udvarra mész. Az ablakhoz állt, kissé megbújva figyelte, ahogyan a telefont a füledhez emeled és beszélni kezdesz.