Soulmate for Christmas [Huszonnégy napos karácsony kihívás]

Dramione 2

Régi Dramione fanfictionöm folytatása.

Az osztályban (?? I am confused too ) csend volt, mint mindig, amikor Piton óráját tartotta. A tanár úr a leckét mondta a társaságnak (elképzelem Pitont mint stand up comedy-st) Harry egy pillanatra körülnézett a teremben. Meg akart bizonyosodni arról, hogy Malfoy nem bámulja Hermionét. Gyanuja nem bizonyosodott be. Mindannyian feszülten figyelték a bájitaltan professzort. Harry roppant zavarónak találta, hogy az esküdt ellensége a lányt bámulja.

- Talán valami baj van, Potter? Unod az órát? - kérdezte Piton gonosz vigyorral

- Nem, tanár úr - felelte Harry ártatlan képpel.

Piton bólintott, majd folytatta:

- Most pedig mindenkit kettes csoportokba rendezek. Ma ezüst-szérumot készítünk. Tudja valaki mi kell bele? Senki? Dekár.

Hermione rögtön a kérdés elhangzása után emelte fel a kezét, de Piton szeretett volna gúnyt űzni a lányból ezzel. Piton elkezdte a beosztást.

- Malfoy-Crack, Potter-Weasley, Finnigan-Longbottom (a lehető legrosszabb páros, nukleáris katasztrófa várható) Parkinson- Monstro (mióta orvosin vagyok nem ugyanaz már a Parkinson név) Dean-Parvati...

Hermione felvonta a szemöldökét. Jelentkezett, ám Piton csak kisvártatva vette észre.

- Tanár úr, engem ki tetszett hagyni.

- Nem, Granger, nem hagytam ki. Maga egyedül fogja elkészíteni, hisz úgyis mindent tud.

A lány kissé lecsüggedve fogadta a híreket. (nem értem, hogy a ff-ben Piton miért ilyen oktalanul mocsok) Mindenki a csoportba verődött és gőz erővel bájitalt főzött. A Malfoy-Crack páros a Hermione melleti asztalon dolgozott. Hermione motyogott magában, ahogyan főzte a főzetet.

- Igen... még egy kis ürömfű. Hol lehet?

Ám ekkor a hústorony Crack véletlenül kiborította a könyökével a lány ürömfüves tálkáját. A lány felkiáltott és a tálka után kapkodott. Kétségbeesetten bámulta a földre borult hozzávalót. Mindenki csak egy kis hozzávalót kapott. Crack öntelten elvigyorodott és visszament az asztalához. Ám ott nem várt reakció fogadta, mikor elmondta mit tett.

- Hogy mit csináltál? - fakadt ki Malfoy - Bárcsak üröm fű lenne az agyad helyett is! Annak is több hasznát vennéd.

A szőke hajú fiú a bánatos képű lányra sandított. Kisvártatva összegyűjtötte a bátorságát, hogy hozzá lépjen, egy doboz ürömfű volt a kezében. A lány nem fogadta örömmel (ürömmel) keresztbe fonta a karját a mellkasán.

- Tessék, vegyél amennyi kell.

- Nem kell - válaszolt durcásan - Tőled legalább nem. Nincs szükségem a segítségedre, megvagyok.

Hermione mérgesen az üstjében fortyogó levet kevergette. Draco sem hagyta magát, csak azért sem tágított az asztaltól. 

- De, szükséged van - válaszolt türelmesen - Nézd, tudom, hogy azt hitted én küldtem. De nem így van. Mindegy, higgy, amit akarsz. Én csak helyre akarom hozni ezt a balesetet.

Ismételten átnyújtotta a lánynak. Hermione mélyen a szemébe nézett, belepirult az intezív szemkontaktusba. Vonakodva fogadta el a főzet hozzávalóját. Hosszasan a fiú szemébe nézett, most vette csak  észre, hogy a mardekáros szeme szürkés-kék volt. (took you quite long) Draco illedelmesen a helyére ment.

Harry végignézte a jelenetet és elfanyarodott. A képzeletbeli Griffendél Mardekár meccsen a Mardekár elkapta az aranycikeszt. (I always feel like somebody is watching meee ) Az óta hátralevő felében Piton Parkinson-Monstro páros szérumát dícsérte. 

- Mielőtt még elmentek - szólalt meg gúnyosan Piton - Büntetőfeladatot szeretnék sózni a Griffendélre (az egész házra??) - Köszönjétek Finnigannak és Longbottomnak, amiért sikerült külön- külön is felrobbantaniuk az üstjüket. A beszámoló minimum három tekercs terjedelmű, témája pedig: A szérumok és fajtáik.

Az osztály óbégatott. 

Harry a Griffendél toronyban töltötte a délutánját barátaival. (Ez a történet lehetne Dramione plusz Harry Potter ff is, mert ugyanannyira koncentrálunk rá is) Egész későre járt már este, mikor Harry és a lány egyedül maradtak ott. Ron már feladta megírni a beadandót.

- Megvan még az időnyerőd? - kérdezte a boszorkánytól.

- Nincs, még tavaly visszaadtam McGalagony professzornak - mondta monoton hangon, fel sem nézve az írásból.

- Akkor honnan tudtad, hogy beadandót kell írni majd Pitonnak?

- Amúgy meg, az időnyerővel csak vissza lehet menni az időben, előre nem.

- Jó,jó, de már mágiatörténeten írtad a beadandót...

- Harry. - csattant fel a lány, most már kissé feldühödött a faggatás miatt - Malfoytól tudom, és mielőtt még tovább faggatnál: inkább ne.

Harry tátott szájjal nézett rá. Becsukta a száját, majd újra kinyitotta:

- De mikor mondta?

Hermione forgatta a szemét, egy nagyot fújt. Rájött, hogy most már itt sem tudja befejezni a beadandót. Elkezdte összetekerni a tekercset (ki gondolta volna, hogy tekercset?)

- Mágiatörténelemre mentem, amikor találkoztam Dracoval a folyosón. Azt mondta, hogy hallotta, hogy Piton a beadandóról beszélt egy másik tanárral. Mindenképpen fel akarta adni, nem Seamus és Nevil hibája volt.

Igen, Harry tisztán emlékezett, hogy látta őket egy pillanat erejéig egymás mellett (Harry you shameless stalker) Ráncolta a szemöldökét, látta, hogy a lány menni készül így nem habozott tovább a kérdéseivel:

- Te csak úgy leálltál Malfoyyal dumálni a folyosón? - ámuldozott.

- Nem akartam, de feltartott - vonta meg a vállát Hermione, a táskájába pakolta a pennáját és a tekercseket.

- Szerinted mire készül? - erősködött Harry.

Hermione mélyet sóhajtott. Amióta Draco furcsán viselkedik mindig ő issza meg a levét valahogy.

- Mondtam már, hogy nem érdekel, Harry. - csattant fel - Hagyjuk a témát.

Harry rázta a fejét és kissé durcásan nézte, ahogyan a lány elviharzik. Harry elképzelte ugyanazt a Mardekár Griffendél meccset, most már teljes vereséggel. Nagyon nem tetszett neki az, ahogyan Malfoy mostanában viselkedik Hermionéval (miért? Tök nice) Végül úgy döntött, hogy egyelőre nem mond semmit sem Ronnak.

Author's note: Nos, ez volt a régi fanfictionöm 2. fejezetének második része :D remélem élveztétek. Ha szeretnétek folytatom az átírást :D