Soulmate for Christmas [Huszonnégy napos karácsony kihívás]

Dec 4. (Newt Scamander)

4. Téma: egy hegyi kabinban töltött a Karácsonyt egy beteg Newt-tal.

December huszonnegyedike volt, te pedig izgatottan ugrodtál ki az ágyból. Alig vártad Szentestét. Reggelit készítettél, kicsit elcsodálkoztál, mert a férjed még nem jött ki hozzád. Összedobtad az ennivalót, majd visszamentél a hálószobába. A látvány felbecsülhetetlen volt. Newt Scamander angyali, amikor alszik. A borzos barna haja a szemébe hullott, egy párnát ölelgetett magához, arra fektette a fejét is. A mustársárga pizsamája kilátszott a takaró alól. Elmosolyodtál, olyan boldog vagy, hogy már szinte egy éve házasok vagytok. Ez az első közös Karácsonyotok, úgy döntötetek, hogy a nyűzsgő tömegtől és a rivalda fénytől távol töltitek az ünnepeket. A családodnak volt egy háza a hegyekben, Észak Amerikában. Newt lelkes volt az ötlettől, hogy nemcsak kettesben lehettek, de az ott élő legendás lényeket is tanulmányozhatja.

A fiú nem szokott ilyen későig aludni. Leültél az ágy szélére és nézted, ahogyan alszik. Meg akartad cirógatni a haját, amikor az ujjad a homloka bőréhez ért. Izzodt a bőre. A hideg kezedtől felébredt, egy mordulás kíséretében kezdte megdörzsölni a szemeit. 

- Ejnye. - szólaltál meg kioktatóan - Tudtam, hogy nem kellett volna a hóviharban kint lenned tegnap előtt. Ma ágyfogság lesz.

Newt megpróbált felülni, de lassan mozgott. Láttad, hogy rázza a hideg. Feljebb húztad a takarót, hogy melegben maradjon. A fiú arca paprikapiros volt, a betegség miatt. Az orra hegye olyan, mint Rudolf rénszavarsé. Nem szelelt az orra, szipogott. Egy zsebkendőt nyújtottál neki, amit hálásan elfogadtál.

- Igazad volt - bólintott legyőzötten Newt, elszomorodott - De hát ma Szenteste van! Segíteni akartam neked mézeskalácsot készíteni. 

Oldalra döntötted a fejed, hogy lehet valaki ilyen édes? Értékelted, hogy mindig segíteni akart neked, de most a pihenés a legfontosabb. Mindig vigyázott rád, itt volt az ideje, hogy te is így tégy. Nos, az időzítés már kevésbé volt jó, de téged nem zavart. Együtt vagytok, ennyi a lényeg.

- Lázas vagy, szivem. Pihenj inkább.

Megcsókoltad a homlokát, valóban sütött a bőre. Ha pár óra múlva sem megy le a láza, akkor megitatsz vele egy lázcsillapító főzetet. A kezed a homlokára tetted, ő felsóhajtott a hidegségétől. A haját simogattad, gyengéden.

- Elmarad a közös forrócsokizásunk - görbült le az ajka - Ránézel kérlek a lényekre?

Megígérted, hogy vigyázol a sérült nazurira a bőröndjében. Mágikus hely az, először nem is hitted, hogy egy világot hordoz a kezeiben. Newt legelső szerzeménye a nazuri volt, amikor a hegyekbe érkezett. Vörös szőre és róka feje volt, ám a teste olyan volt, mint egy oroszlánnak. Hatalmas karmai voltak, amik kérésre ugrodtak elő. Ám sérült volt, a lompos rókafarka sebes és véres volt, amikor rátaláltatok. Newt szerint az ilyen lények téli álmot alszanak ilyenkor, de ez az egyed valamiért nem sikerült odut találjon magának. Megviselt jószág volt, legyengülve bóklászott az erdőben. A bundájában foltokban hiányzott szőr. Valamilyen más állat megtámadhatta. Ha nem fogadjátok be, elpusztulhat. Közelebb léptél a lényhez, elismerted, hogy féltél a karmaitól. Aludt, de még így sem merted jobban megközelíteni. Elé dobtad a húsdarabot, majd hátráltál.

Sorra vetted a többi lényt. A taniwha egy gyíkalakú lény, ám szányakkal. Olyan volt mint egy kicsi sárkány, ami sosem nő meg. A további különlegessége az, hogy alakváltó. Ez igazán fejfájást okozott felismerni, mert napokkal ezelőtt folyton Newt azt hitte eltűnt. Megálltál a kupac bébi durrfarkú szurcsók előtt. Megesküdtél volna, hogy tegnap még csak tíz volt belőlük. Nos. Elővetted a taniwha-nak szánt eledelt és a lények fölé emelted. Éppen ahogyan számítottál, előre ugrott közülük az egyik, a kis betolakodó imposztor. A Taniwha eredeti alakjára változott vissza, amikor enni kezdett.

Elégedett voltál magaddal, hogy egész jól elvégezted a dolgod. Kiléptél a bőröndből, tovább folytattad a készülődést. Elhaladtál a hálószoba előtt, de csak Newt mély szuszogását hallottad. Hagytad, hogy kialudja a lázát. Addig megsütötted a mézeskalácsot, szív és emberke alakra szaggattad őket. Fehér cukormázzal rajzoltál szemet és mosolygó szájat a mézeskalácsos emberkéknek.

A csodálatos illat belengte a kis házikót. Szerettél sütni neki, édesszájú volt. Olyan könnyen beleszerettél Newt kedvességébe, ami sugárzott róla már az első találkozásotok alatt is.  Három éve volt, de most is úgy emlékszel, mintha tegnap történt volna. Feltörekvő újságíró voltál a Reggeli Prófétánál. Karrierista, motivált. Kiharcoltad magadnak a dicsőséget, hogy a hősies Scamander fivérekkel készíthess interjút. Theseus ennek már kevésbé örült, nem is beszélve Newt-ról. A beszélgetés elég kötetlen volt, téged pedig megfogott a kisebbik fiú személyisége. Elpirultál, amikor néhányszor mosolyt tudtál csalni az arcára. Számodra ez szerelem volt első látásra. De nem mertél reménykedni semmiben. Különböző világban éltetek, ő pedig elérhetetlennek tűnt. Tudtad, hogy a bulváríróknak sztigmája van. 

Aztán minden megváltozott, amikor a házad kertjében egy különleges fajtájú bowtruckle vert tanyát. Egyedül éltél, a nagymamád régi házában. Csendes vidék volt, egy kis erdő vette körül.  Majdnem kiugrott a szíved a helyéről, amikor Newt Scamandert pillantottad meg a házad melletti fán. Beszélgetni kezdtetek, szinte minden nap megfordult a házad körül. Meghívtad teára, majd meghívtad vacsorára. Newt is rájöhetett egy ponton, hogy te más vagy, mint a többiek. Osztani kezdted a hobbiját, újonnan empátiát véltél felfedezni magadban a varázslények iránt. Mielőtt megkérte volna a kezed, felmondtál a Reggeli Prófának és új munka után kezdtél kutatni. A felszínesség és botrány már nem csigázott fel. Évekkel ezelőtt meg sem fordult volna a fejedben, hogy együtt lesztek. Nem hittél az álmokban, egészen az esküvőd napjáig.

Az emlékek mosolyt csaltak az arcodra. Úgy döntöttél megkukkantod lázas-e még. De a szoba üres volt, felvontad a szemöldököd. A nappaliba mentél, végre rábukkantottál. Ott ült a kandalló előtt, nyakig betakarózva egy pokróccal. Vidáman ropogott a tűz a kandallóban, melegen tartva a házat.

- Ezt a programot nem fújom le - szólalt meg mély, orrhangon.

Nevetve megráztad a fejed, sarkon fordultál és két pohár forró teával tértél vissza. Egy doboz mézeskalácsot is hozott. Úgy gondoltad nem csábítod forrócsokival, fő az egészség. Newt szipogva nézte a tüzet, az arca még mindig kicsit piros volt. Hajoltál hozzá, hogy megsimogasd a homlokát. Egész szépen lement a láza, már elviselhetően meleg volt. A fiú rád emelte a tekintetét, a szemei szeretettől csillogtak.

- Jobban vagy?

Bólintott, egy mosoly kúszott az arcára. Mellé ültél a szőnyegre, mire ő felemelte a pokrócot, hogy beterítsen. Lopott egy mézeskalácsot a fémdobozból, amit jóízűen megkóstolt. Hümmögött. Olyan édes volt, szerencsésnek érezted magad, hogy vele maradhatsz. Megpusziltad az arcát, mire magához húzott, te pedig a mellkasára fektetted a fejed.

- Emlékszel arra, amikor megismeretelek?