To See The Other Side (BnHA fanfiction) ~HUN~

1. Fejezet

Izuku nem teljesen értette, hogy mégis hogyan köthetett ki ebben a szituációban. Mégis ki ellen vétett, hogy ismét vele kellett ilyesminek történnie?

Biztosan nagyon utálják őt odafent..

A csuklói sajogtak a nehéz fémbilincsek nyomásától, s mindkét karja és válla fájdalmasan égett a kényelmetlen, erőltetett pozíciótól, amibe belekényszerítették fogvatartói.

A fiú egy rozoga, minden egyes apró mozdulata után hangosan nyikorgó székhez volt erősítve, az éles hangon csilingelő láncok kegyetlenül szorosan ölelték körbe vádlijait és felsőtestét, hátrafeszített kezei pedig a szék támlája mögött voltak megbilincselve.

Az állkapcsára erősített szájpecek és a szemei előtt elhelyezkedő kötés tovább redukálta egyébként sem nagy számú lehetőségeit.

Ja és csak úgy mellékesen megjegyezve az erejét sem érzékelte (ez nagy valószínűséggel a bilincsnek volt köszönhető, amivel kapcsolatban Izuku tanácstalan volt azt érintően, hogy mégis honnan szerezhették a gonosztevők (?) az eszközt).

Fogalma sem volt, hogy pontosan mennyi idő is telt el azóta, hogy felébredt, és abban sem volt biztos, hogy kiknek a keze van az elrablásában. Az emlékei enyhén homályosak voltak azt illetően, hogy mi is történt mindezek előtt, s bárhogy is próbálkozott, nem tudta pontosan feleleveníteni a történteket. Csak halványan rémlett neki, hogy befejeződött a tanítás és az egyik tanártól (talán Aizawatól?) engedélyt kért, hogy elhagyhassa az iskola területét valakivel (de mégis kivel?), szóval értelemszerűen nem a kollégiumok felé indultak. De akkor mégis...?

A hirtelen zaj félbeszakította a gondolatmenetét.

Ajtócsapódás, majd több ember lépéseinek nesze rántotta vissza a jelenbe, váratlanul pedig halk puffanást, enyhén fájdalmas (irritált?) nyögést, majd fémes zörgést hallott.

Mielőtt még egyáltalán elkezdett volna belegondolni abba, hogy mégis mi a szent ég történik körülötte, egy durva kéz letépte szemei elől az anyagot, Izuku pedig áldotta az eget, hogy a szobában félhomály uralkodott, épen maradt retináiról nem is beszélve.

Tekintetét végigvezetve a helyiségben szétszórva elhelyezkedő alakokon hirtelen azt kívánta, bár ne távolították volna el szemfedőjét, ekkor azonban zöld íriszei találkoztak a már ismerőssé vált lila szempárral, amikről pontosan abban a pillanatban került le a kötés.

Hát persze, hisz Shinsouval eltervezték, hogy ma elmennek hozzájuk, hogy aztán nyugodtan beszélgethessenek a képességéről, amivel végül néhány kísérletet is szándékoztak végezni. Persze lehetséges lett volna a kollégiumban maradni, de Izuku fontosnak tartotta, hogy újdonsült barátja ne érezze kényelmetlenül magát, ezért pedig nem problémázott, amikor a lila hajú felvetette, hogy esetleg felhatalmazást szerezhetnének az egyik tanártól, hogy elmehessenek, annak ellenére, hogy egyikőjük sem adott be a héten semmilyen kérelmet azzal kapcsolatban, hogy a hétvégére hazautaznának. Nagy mázlijuk volt, mert Aizawa végül jóváhagyta nekik a dolgot, persze csak miután kitöltötték a megfelelő kérelmet az ügyhöz kötődően és felhívták a szüleiket is a hirtelen jött ötletet illetően (a U.A. nagyon komolyan vette a diákok biztonságát az egész Kacchan incidenst követően, szóval ha ugyan kényelmetlen is volt minden egyes héten beadni a hivatalos lapokat a tanároknak, ha valaki haza akart menni, Izuku nem igazán bánta a dolgot). Ezzel kezdődött minden...

Ahogy a szeplős fiú kiszakította magát elmélkedéséből, s rákényszerítette elméjét arra, hogy a nemrég történtek helyett inkább a jelenlegi szituációt kezdje el elemezni, a riadtság egy pár másodpercre kiült az arcára (jó ég, nem csak ő volt veszélyben, hanem Shinsou is!), arckifejezését azonban gyorsan helyretette, s a lehető legfenyegetőbb pillantással, amit csak magára tudott erőltetni, a tőle pár méterre álló Shigarakira bámult.