A démoni szerelem 2.évad

5.rész

Reggel arra keltem, hogy valami csiklandóza az orromat. Elképzelni sem tudtam mi a fene lehetet ráadásul sokadik alkalomra vakarom meg az orromat.
- Mi a fene?- ültem fel ingerülten és megláttam az csikálás okát. Rui feje az enyém mellett volt és a haja pont bele lógot az én arcomba. Amint megpillantotam elmosolyodtam a nyugodt arcát látva. Olyan kis aranyos volt szinte ártatlan. Az ember nem is gondolná, hogy maga az ördög.
Visszaaludni felesleges lett volna plusz nem is tudtam így kimentem reggelit csinálni.

Mire Rui felkelt kész lettem mindennel. Először nem vettem észre olyan halkan lépkedet mögöttem majd megéreztem kellemese illatát, ami tusfürdő és mentol volt. A mentol a cigi miatt mostanában eléggé rászokot, viszont nem panaszkodok jobb a mentol, mint ha rendes cigit szívna.
Átkarolta a derekam majd megpuszilta a fülem mögötti részt.
- Jó reggelt!- furta bele a fejét a nyakamba.
- Neked is!- mosolyodtam el miközben tanyérokat akartam elő venni.
- Segítettem volna ha felkeltesz.- állt a pult mögé, a kezén támaszkodva nézve.
- Édesen aludtál.- tettem le a tányért elé.
- Biztosan.- nevetett majd én is leültem enni.

Rui szemszög:

Nem sokkal később Asato jelennik meg előttem nagy lendülettel.
- Gyors voltál mit ne mondjak.- néztem rá elismerősen. Ezért ő a jobb kezem.
- Sietem, ahogy csak tudtam Rui-san.- hajolt meg tisztelettudóan. Noha soha nem vártam el senkitől. Elégé csapzotan nézet ki és ahogy ismerem nem is evett egész úton.
- Pihenj le Asato. Gondolom kimerültél. Utána beszámolsz.-néztem majd elindult kifele.
- Köszönöm Uram.- hajolt meg.
Biccentettem.

Míg Asato el volt, addig ittam egy kávét és nyugalomba olvastam. Nagyon jó érzés volt újból csinálni valamit, ami nem munka.
Körülbelül egy órája olvashatam, amikor kopogtak.
- Gyere!- masszíroztam meg a homlokom és dörzsöltem meg a szemeim. Alig pislogtam.
- Kész vagyok Rui-san.- állt meg az ajtónál.
Letettem a könyvem majd a maradék kávémat megittam.
- Ülj le. - tessékeltem le.
- Remélem jó hírek.- dörzsöltem össze a kezem.
- Igen is meg nem is. A déli részt abszolút nem érdekli mi történik míg nincs hatással a gazdaságukra.
A nyugati ugyan így áll. A keleti már egész más. Nico-sant érdekli mi folyik jelenleg köztünk Itsukival. Azt mondta kell valami segít viszont mind a két félnek. Nem pártol sehova. - vázolta fel a helyzetet.
- Hmm...elég jó. Niconak ez csak pénz. Mindig támogata a háborút. Hisz az alapja mindig is a pénz volt.- vontam vállat. Sose üzleteltem vele viszont apám néha fordult hozzá. Megadta, ami kell csalás nélkül. - Itsukit valaki pártolja?
- Nem, Rui-san.
- Helyes.- ez volt a végszó. Nem kell a belső tanács támogatása. Megoldom egyedül is.
- Rui-san? Azuma- sanék már elmentek?- kérdezte a szemét összhúzva.
- Igen, délben. Lily is ment. Muszáj valamit intézni vagy mit mondot.- rántottam vállat. Noha nem azért, mert nem érdekel csak fogalmam sincs mégis miről beszélt. Asato nagyon furcsán nézet majd megszólalt:
- A kocsijuk még itt van.
- Mi?- néztem bután és az agyam már elkezdet kombinálni a legrosszabra.
Azonnal kifutottam, Asatoval mögöttem és meglepődve láttom tényleg itt áll sértetlen állapotban.
- Érdekes.- húztam fel a szemöldököm.

Lily szemszög:

Miután Rui eltűnt valahova unotan ültem le egy kis karfás székre. Mikor már majd nem elaludtam Azuma hangjára keltem fel.
- Hé kislány!- rázta meg a vállam.
- Fent vagyok.- pislogtam sűrűn, éreztem, hogy a szemeim újból le akarnak ragadni.
- Gyere menjünk haza egyszer.- invitált a kezével.
Igazából ez egy jó ötlet volt, mivel holnap dolgoznom kell menni. Hiába akarok itt maradni sajnos nem lehet.
- Rendben. Ruinak szóltál már?- álltam fel a székből majd nyújtoztkodtam egyet.
- Aham. Mehetünk is. Kéretem kocsit.- indultunk el kifele, de megtorppantam.
- Nem kéne elköszöni?- semmi szó nélkül nem illik elmenni nem? Szerintem se. De ezt mellékesen valami furcsa volt.
- Már szóltam neki. Ne aggódj. Amint mondtam, hogy elmegyünk bezárkozott dolgozni. - hiába néztem Azumát semmi gyanús nem tűnt fel. Kutattok az agyamban is főleg az elmúlt 5 perc eseményei között és....megvan.
- Hogy is szoktál szólítani?- tűnődöm el megjátszva. Azuma mindig kölyöknek hív, kivéve ha ideges, akkor marad a rendes nevem.
- Ez hogy jön ide?- szemöldök ráncolva nézem rám. Nem válaszolok a kérdésére csak várok. Miután látja mi a helyzet válaszol; - A neveden szoktalak. Lily, nem?
- Helytelen.- azzal a lendülettel fordulok is vissza, hogy fussak, de hátulról megfogtak majd valami furcsa anyagot az orromhoz nyomtak. Tudjátok mit amikor elrabolnak valakit a filmekben. Nos ez is olyan volt. Pár perc múlva még érzékelek valamit viszont azt is behunyt szemmel. Azt hiszem megint elraboltak. Ezután teljes sötétség.

Hello hello!
Ez a rész kicsit nyögve nyelősen ment. Bocsánat! De új szereplőnk lesz talán? Ki tudja?:)