A démoni szerelem 2.évad

2.rész

Rui

-Au!! Ez fáj! Nem lehetne finomabban?- kiáltottam fel fájdalmasan. Iszonyatosan fáj az a rohadt a seb az oldalamon.
- Ha nem ficánkolnál nem fájna. Össze-vissza mozogsz, akkor meg így jártál.- kötött ki Azuma a fásli fogságából.
- Jól van, felfogtam!- magam elé bámultam és próbáltam nem mozogni. Pár perc múlva már kezdtem volna feladni mikor kész lettem.
- Tessék, de erre a kötésre vigyázz. Nincs kedvem minden nap lecserélni.- sóhajtott egy olyan ,,elegem van már belőled" félét.
- Igyekszem. És Lily?- kérdeztem rá félve.
- Meg van. - válaszolt szűkszavúan. Azuma sose mondot se többet se kevesebbet, akár hányszor rá kérdeztem. Az meg több, mint 3 hete.
- És még? Sose mondasz semmit róla. Félted tőlem? Vagy baj van?- annyi kèrdésem van. Hogy van? Mit csinál? Dolgozik-e? Túl lépet már rajtam? Szeret mèg egyáltalán?
- Te is tudod, hogy nem erről van szó. - nézet a szemembe. Szóval komoly beszélgetés jön.
- Akkor?- húztam fel a szemöldököm. Hisz akkor meg miről szól?
- Lily most..nos...sokat sírt miattad. Teljesen ki volt akadva, de most jól van. Beszélget más emberekkel, programjai vannak és dolgozik. Nem akarom, hogy kirángasd ebből a közegből. Rossz hatással vagy rá.- az utolsó mondatnál megszakadt a szívem. Tudtam, hogy igaza van Azumának, de így hallani egészen más, mint gondolni.
Nem szóltam semmit. Csak a szomorúság és a düh járt át.
Megint el kéne engednem igaz? Meg a lószart!
- Azuma! Te is tudod milyen a démoni szerelem. Ha egy démon megszeret valakit nincs visszaút. És én megszeretem. Szóval nem tilthatod el tőlem és tudod miért nem? Mert feljebb vagyok a ranglétrán ezt pedig ne felejsd el. Tudd hol a helyed és kinek adsz utasításokat. Elmehetsz. - ez az oldalamat utáltam. De muszáj így beszélnem vagy eltipornak.
Azumát is meglepték a szavaim mégse ellenkezet semmi ellen. Csak bólintott majd elment.
- Rui-san minden rendben?- Asato már mellettem állt és nézet. Ő végig mellettem volt szinte már jobb kezem.
- Persze csak kell egy rövid.- fejemet lehajtóttam a kezeim közé és gondolkodtam. Mire felépülők teljesen az még 2 hónap lenne 100%-osan.
Addig nem feküdhetek ölbe tett kezekkel noha igen csábító, de elég volt. Várok 1 hetet hát ha jobban leszek aztán neki állok a kormányzásnak újból közben pedig ide hozatom Lilyt. Kíváncsi vagyok még mennyi szaron kell átesnünk, hogy minden rendbe legyen.
Gondolataimat Asato zavarta meg.
- Rui-san vendégünk érkezet.
- Ki?- ráncoltam össze a homlokom. Senkit nem vártok.
- A keleti ország királya. Már várja magát.
Picsába!! Pont Itsuki-ra nem vagyok kíváncsi. Lényegében egy öreg harcos, aki apám oldalán harcolt. Szövetségesek voltunk, úgy ahogy mindenki mással is. Elképzelésem sincs mit akar.
Gyors felöltöztem ügyelve a kötésre majd lassan lementem. Nem fogok sietni.
Ott állt a hallba a maga kifinomultságával, kihúzott háttal. Sétabotját ide-oda ütötte a földhöz. Nem a türelméről volt híres, hanem az áldozat számairól úgy, ahogy az országa is. Meg a nyersanyagairól.
-Itsuki! Hát mi szél hozzot erre?- vettem fel a barátságos mosolyom. Ahogy meghallodta a hangom rögtön felém fordult. Sokat változot mióta nem látam. Öregedet az évek alatt. Haja hófehér, arca ráncokban áll mégis tartja magát.
- Rui fiam! Megnőttél te is ám. Hallottam mi történt apáddal és veled. Részvétem, noha te ölted meg nem igaz?- szúrós szemekkel nézet rám. Nos lehet neheztel rám mivel apámmal jó barátok voltak.
- De. Megöltem.- kár volt bármit tagadni. - De mond csak...miért jöttél Itsuki? Te nem látogatsz csak úgy meg, hogy részvételt nyilváníts.- ültem le majd intettem neki is, hogy foglaljon helyet. Tudtam, hogy akar valamit és bármi is legyen az nekem kurvára nem fog tetszeni.
- Igaz. A tárgyra is térek. Nem akarom rabolni a drága időd.- provokált és gúnyt éreztem a hangjában. Gyűlőltem ezt a két kombinációt.
- A szerződésetek lejárt. Mivel apád meghalt nem vagyunk szöveségesetek. Veled nincs szerződésünk, ami azt is jelenti, hogy nem áll módunkban semmi féle árut behozzni hozzátok. Pluszban ha jól tudom nem házasodtál, addig meg nem léphetsz a trónra sem. Maradsz az ügyintéző szerepben és játszhatsz kiskirályt. Csak ne, hogy felégjen a várad.- egy gonosz mosolyra húzta a száját és úgy nézet rám, mint akinek pontosan tisztában van milyen lapjai vannak. De nagyon téved ha azt hiszi meg tud fenyegetni. Majd én porig égetem a várát.
- Nem áll módomban szerződést kötni. Mivel elfogom fogalni az országod. Az, hogy nincs feleségem szarok rá. Jelöltem van. De majd csak, akkor veszem el ha meg lesz, amit akarok. Szóval engem te ne fenyeges, mert már most megölhetnélek az otromba magatartásodért és amiért a saját házamban fenyegetél meg. Itsuki. Kemény időszak jön a számodra. És most takarodj.- álltam fel majd indultam vissza a szobámba. Még utoljára ránéztem az arcára és örömmel vettem észre, hogy már nem mosolyog. Féljen csak tőlem.
Féljen mindenki. Eljött az idő, hogy irányítsam az országot és terjeszkedjen.
-Rui-san? Tényleg komolyan gondolta?- jött be Asato kopogás nélkül.
- Még is mit?- fetrengtem az ágyban.
- Terjeszkedni akar? De még trónon sincs. Ez hadüzenet volt Rui-san. Itsuki meg elfogadja hisz tudja milyen a vénróka.- Asato mindig védeni próbált és ez most sincs másképpen. Tisztán hallottam a kétségbeesés hangját mivel fogalma sincs mi jár a fejemben.
- Ne aggódj. Úgy lesz minden, ahogy teveztem.- ültem fel majd biztatóan ránéztem.
- Igenis.

Ez után pedig sokáig fen maradtam terveket felvázolni majd szövetségesek után járva. Majd jött a próbléma. Ha Lilyt ide hozzom vajon mit fog szólni, hogy háborút rombatottam ki? Nos meglátjuk.