7.rész

76 5 3
                                    

Behunytam a szemem felkészülve minden rosszra, de csak a kötél csúszását éreztem a kezemen. Eloldózott, ami azt jelenti bízzik bennem, szóval nem cseszhetem el. Kicsit megmozgatam a csuklóim majd felálltam és ugyan így a lábaimat is. Csak nézett rám a fekete szemeivel a bicskát pedig lazán maga elé tartva. Most vagy soha!
Oda mentem és megöleltem szorosan.
- Nagyon sajnálom! De ettől még nem kell rossznak lenned. Néha egyszerűbb ha tovább lépünk, akár milyen fájdalom is van bennünk. Mást nem tehetünk, mint hogy elfogadjuk és vele együtt éljünk.- szorítottam jobban, hogy éreze igenis ott vagyok vele. A bicska kiesett a kezéből majd megölelt. Már csak a teste remegését éreztem utána meg a zokogását. Az pedig átfordult fájdalmas sírásba. Hazudnék ha azt mondanám én nem könnyeztem be. Éreztem, hogy a könnycseppek csípik a szemem, de úgy gondolom nem itt az ideje elgyengülnöm.
- Miért vagy ilyen kedves?- kérdezte két zokszó között.
- Mert tudom milyen elfojtani magunkban a dolgokat. Meg azt is, hogy nincs ki meghallgason minket, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Nem akarok olyan ember lenni, aki csak elmegy egy olyan ember mellett, akinek segítségre van szüksége. Olyan ember vagyok, amilyen lenni szeretnék. Ezt meg csak én döntöm el. - engedtem el majd a szemébe néztem. A sírástól csillogtak a szemei az arca meg kipirosodott. Egész aranyos volt. - Te döntesz ki vagy. Nem muszáj megbosszúlnod és több vért ontanod. De ha mégis így akarod, akkor garantálom megfogsz halni.- ezzel a kijelentésemmel egyszerre akartam védeni mindenkit. Az ártatlanokat, Ruit, őt meg magamat is.
- Ki vagy te?- kérdezte a szemembe nézve, mintha olvasni akarna belőle. Már nem sírt, teljesen megnyugodott. Értetlen arccal állt előttem és feltett egy olyan kérdést, amin elgondolkozztam. Ki vagyok én? Mindig is ilyen voltam vajon? Rui miatt változtam?
- Csak egy ember vagyok. Ez bőven elég.- mosolyogtam rá.
- Szerintem egy angyal.- simogata meg az arcom. Mi a fene? Még mosolyog is rám. Remélem nem képzel többet bele.
- Azért az túlzás.- vakartam a fejem zavartan. - Hogy is hívnak?- nem emlékszem, hogy mondta volna a nevét.
- Nos nincs nekem. Sose adtak nevet.- vont vállat. Most komolyan?? Nincs neve?? Hmm...muszáj lesz adni neki. Mondjuk....áhh megvan.
- Kuro. - jelentem ki büszkén.
- Tetszik. De miért pont Kuro?- ráncolta össze a homlokát.
- A szemeid miatt.
- Azzal, hogy nevet adtál nekem és azzal, hogy megmentettél adósod vagyok. Meg akarlak védeni mindentől így szolgálak életem végéig.- tette szívére a kezét majd letérdelt. - Amennyiben elutasítasz életemnek véget vettek. - nézett rám.- Új célt adtál az életemnek.

Hogy micsoda???

Rui szemszög:

Még egy ideig elmélkedtem kint majd Asato után mentem. Ki akarom deríteni mégis mit titkol úgy. De Lilyit is meg kell találnom. Az is lehet éppen kínozzák én meg csak itt állok, mint fasz a lakodalomba és várom a csodát. Viszont semmi nyom nincsen, amin el lehetne indulni. Kivéve ezt a kis titkot. Ha meg tudom mi történt régen már is közelebb juthatok a célomhoz.
Erőt vettem magamon és egy olyan álcát húztam fel, amitől mindenki retteg. Asato is fél ilyenkor pedig jól ismer, talán pontosan ezért tart tőlem. Mert tudja mire vagyok képes ha ilyené válok. Nincsen kegyelem senkinek.
- Asato! Beszélnünk kell.- hangom kimért, szigorú.
- Tessék Rui-san?- szemeibe kiváncsiság csillog vajon mit akarok.
- Mi történ akkor?- tudja mire gondolok így felesleges kifejtenem neki. Az arcára van írva.
- Rui-san én nem....
- Asato muszáj tudnom. Ez nem kívánság műsor, hogy szeretnél-e róla beszélni vagy sem.- szakítottam félbe. Kicsit megingott és hezitált majd egy sóhaj után belátta ezt nem ússza meg.
- Mikor Kazuhide mellett szolgáltam vagyis az apja mellett az ország jó kezekben volt, ugyan akkor legrosszabb is. Kézben tartotta a dolgokat mindig, de nem mindegy milyen áron. Az apja nem a kegyeségről volt híres ezt maga is tudja hisz hallott már ezt azt. Mégis az alakváltok kezdetén még kegyetlenebb lett.- nézet rám. Tudtam milyen volt apám mindig is. Éreztem a szeretetettét. Láttam nem akar beszélni tovább erről szinte esdekelt a szemeivel. - Eleinte jól ment minden hasznosak voltak. Beépültek másokhoz információt kicsempészni és így tovább. De aztán az apja megunta, rájött, hogy ez igazából mennyi veszélyt is jelenthet. Így elkezdte gyilkolni őket. Ártatlanok haltak meg, családok. Olyan alakváltó gyerekek is, akik azt sem tudták mi történik. Házak égtek, emberek egymás után míg egysem maradt. De ezek szerint mégis maradt belőlük. Kíváncsi vagyok mégis, hogy. Kazuhide szabályosan üldözte őket. Így elmondva nem rémes, de akkor és ott az volt. - fejezte be a mondandóját. Ezeket én is tudtam nagyon jól. Semmire nem jutottam.
- Ennyi az egész?- csak van valami még. Valami titok.
- Az apjának születtet egy fia. Egy alakváltó gyermek.- süti le a fejét.
Én meg csak bambán állok és nem jutok szóhoz. Ez azt jelenti, hogy nekem van egy féltestvérem?
- Tessék? De apám sose mesélt róla. Ez biztos Asato?- hitetlenkedtem közben tudom, hogy nem hazudna nekem, főleg egy ilyen dologgal kapcsolatban.
- Teljesen Rui-san. Magam láttam. Az apja nem foglalkozott vele. Nem tudom éle vagy meghalt már, de ha jól emlékszem az apja megkegyelmezet annak az asszonynak és a fiának is. Azt tudom fekete szemei voltak a gyermeknek. - töprenget el a múlton. Egyszerre éreztem haragot, csalódottságot, örömet és kíváncsiságot.
Ledöbbentem teljesen. Van egy féltestvérem.
- Tudtad és nem mondtad.- fordultam el Asatotól.
- Uram nem mondhatam semmit. Ígéretett tettem. Bocsásson meg Rui-san!- fél szemmel rá néztem és láttam, hogy fél térdre ereszkedett. Esdekel. Jól teszi. Tudom, hogy nem az ő hibája, de jelenleg meg kell emésztenem a dolgokat. Hátra hagytam mindent és elindultam, amerre a lábam vitt. Van egy féltestvérem. Talán vezekelhetek, amiért a testvérem meghalt. A sors csúf játékot kezd űzzni. Hát belemegyek.

Helló helló!

Sorry, tudom hogy nem irok úgy mostanábban, mint eddig viszont meg van az oka. Remélem a sztori tetszik és igyekszem részeket hozzni meg új elemeket bele hozzni. Köszönöm a türelmet!❤

A démoni szerelem 2.évadDonde viven las historias. Descúbrelo ahora