A démoni szerelem 2.évad

9.rész

Lily szemszög:

A szívem a torkomban dogobot. Alig éreztem bármelyik testrészem a sok sétától, de egy valamit nagyon is megragadot. A távolban egy embert fedeztem fel, kinek fekete, hosszú haját fújta a szél. Csak egy embernek van ilyen. Annyira megörültem, hogy pár könnycsepp is elszabadult a maga útján. A lábaim maguktól indultak el és keressék a menedéket. Kuro hangját hallottam még mielőtt elfutottam volna mellette a többi meg csak halk suttogásként ért utol.
A szél leszárította a könnyeim és, ahogy közeledtem a biztonság felé jobban kirajzólódot Rui alakja. Ő is jött felém a komótos lépteivel. Karjait kitette és én abba futottam bele. Olyan erősen szorított, amennyire csak lehetett.
- Hát meg vagy. - nézet a szemembe. - Sohat többet, oké? - bólintottam.
- Szeretlek Rui! - úgy éreztem tudnia kell. Igaz nem szoktuk mondani egymásnak hisz tudtuk szavak nélkül is mit érez a másik. De most muszáj volt kimondanom is. Néha nem elég csak kimutatni a dolgokat, hanem ki kell mondani. Az emberben ekkor tudatosul, hogy valójában mi is történik benne. Legyen az szeretett vagy düh.
- Én is Lily. Nagyon is. - mosolygott rám.
Kuro ekkor ért oda hozzánk. Furcsa volt a légkör. Titkot éreztem és haragot, fájdalmat, tudást.
- Te biztos az alakváltó vagy igaz? Felesleges igazából a válasz, mert érzem az aurádból. - mérte fel a terepet Rui. Tudott valamit, amit mi nem.
- Kuro-kun vagyok. Lily-sama védelmezője. - tartotta a szemkontaktust Ruival.
- Igen? - egy olyan pillantást kaptam, hogy ezt majd megbeszéljük. Én csak lehajtottam a fejem és kussoltam.
- Tudod ki vagyok én? - kérdezte Rui.
- Igen, Rui-sama. Tudom jól. A te apád ölt meg mindenkit. A te bűnöd. - szorította ökölbe Kuro a kezét.
- Tévedsz Kuro-kun. Az, hogy apám mit tett nem az én bűnöm. Semmi közöm a mocskos ügyeihez. Sőt saját kezemmel öltem meg. De ezt bizonyára tudod. Csak egy valamit nem tudsz a kamasz fejeddel.
Hogy fél testvérek vagyunk. - ez után megállt a levegő és szinte senki nem szólalt meg. Nekem az állam a földet surrolta, Kuro meg tátott szájjal állt a dolgok előtt.
- Nem hiszek neked. Mégis hogyan?
- Egyszerűen. Míg másokat egyből lemészárolt nektek egér utat adót. Így van, hogy élsz még. Szerintem te vagy egyedül élő alakváltó. Ezért akarlak a csapatomba. Szolgálj engem és otthont kapsz. - büszkeséget éreztem Rui hangjából, de tudtam Kuro válaszát előre. Ő nem fog nagy urakat szolgálni és mások bábja lenni. Ő engem fog.
- Nagy úr vagy Rui-sama, sokra vitted, de nem foglak. Lily-sama adott nekem nevet, életet újra. Csak őt fogom szolgálni míg azt nem mondja elbocsát. - olyan határozott szemekkel nézet rám és olyan kötelék alakult ki kettőn között, amit már én is kezdtem érezni.
- Majd felelősséget vállalok érte. - néztem Ruira.
- Legyen. Most menjünk haza.

Amint haza értünk Rui nagy tanácsot hívott össze.
Mindenki jelen volt, akit érintett az ügy. Elmondta mindenki a saját információit, amit tudott Itsukiról és ez a megbeszélés volt a végső, hogy le lökjük a trónjáról.
- Rendben a következő lesz: egy elterelés lesz elöszőr, amiben pár emberrel kint elvonjuk a figyelmét. Én is ott leszek elől, hogy ne legyen gyanús.
- Veled megyek. -szólalt meg Azuma.
- Rendben. Második felvonásként pedig Kuro-kun jön. Te leszel az, aki viszi a hírt, hogy jövünk. Előtte öld meg a hírvivőt. Rajtad esik vagy bukik a terv. Szól neki és biztos vagyok, hogy a hadseregét küldi ki eleinte ő meg belülről nézi. Utána Asatoéket bengeded hátulról ők meg elintézik a többieket belülről. Ha az meg van Lily te felmész a toronyra tűzet gyújtasz mint egy jelzés, hogy minden rendben van és a terv szerint megy minden. Itsukit meg megölöm és kész.
Kérdés? - nézet körül Rui, de senki semmit nem tudott mondani. Tetszett, hogy szerepem van benne és nem félt annyira, mint az elején.
- Rendben, akkor mindenki mehet. Holnap kemény napunk lesz!