Huszonnyolcadik fejezet

311 31 6
                                    

Nico's POV

- Nico! - a lendület, amivel Bianca nekem csapódik, ledönt a lábamról.

- Bianca - ölelem őt gyengéden, figyelmen kívül hagyva a landolás miatt a hátamban hasogató fájdalmat. A padló kemény és mocskos.
Reyna és Hylla bezárják mögöttünk az ajtót, miközben a nővérem engem bombáz a kérdéseivel. Biztosítom őt a jóllétem felől, miközben lábra állok és leporolom magamat.

- Szóval, mi a terv? - kérdezem. - Haza megyünk?

Bianca bólint.

- Jelenleg is próbálunk kapcsolatba lépni a szüleinkkel.

- Remek - mormolom. Nem fogom viszontlátni Willt, de talán így a legjobb.

A szememet végig járatom a félhomályos házon. Látszólag csupán egyetlen szobából áll, és egy szőke asszony alszik a sarokban. Thalia mellett ácsorog egy kisgyerekkel a kezei között, Reyna és Hylla pedig a táskájukat túrják át, hogy összegezzék, mit is sikerülni összelopkodniuk.

- Mikor indulunk? - kérdezem.

- Will írt egy levelet. Néhány nap, amíg megérkezik hozzánk, es aztán ez hajó fog ránk várni a kikötőben - tájékoztat a nővérem, amire egy bólintás a válaszom. Bianca összevonja a szemöldökét.

- Biztosan kimerültél.

- Nem. Jól vagyok...

- Aludj, Nico.

Egy, a sarokban összegyűlt takaró kupachoz vezet. Egyáltalán nem tiszták és a szoba is szörnyen poros, de a többiek halk mormogása és a sötétség hamar elaltat.

***

Bocsánat, bocsánat, bocsánaaaaaat! Nincs mentség, de itt a rész, boldogság! 🥰

All the love!

Solangelós 🏳️‍🌈❣️

Unattainable | solangelo royalty au (fordítás) /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now