A Tőr Tolvaj

11.

Az utat a jótékonysági est színhelyéig taxival tettük meg.
-Hova megyünk pontosan? -kérdeztem Langdont. Feszengve próbáltam szorosan összezárni a lábaim és karjaimmal eltakarni a mellkasom. Ez a ruha túl kevés.
-A Redman Kastélyba. Mike Redman egy eszelős, Európa mániás tuskó. Kincseket, ereklyéket és ritkaságokat gyűjt. A kilencvenes évek végén úgy gondolta építtet magának egy kastélyt Bellville-ben, Houston külvárosában. Amit viszont maga Redman sem tudott, hogy a kastély mostani helyén valóban állt egy kastély évszázadokkal ezelőtt.-Langdon annyira száraz és tárgyilagos volt mindig, mikor mesélt valamiről, vagy legendákat ismertetett. De valahol a nyers, gyakorlatias hangszín mögött lapult némi lelkesedés. Lehet, egy másik életben kiváló tanár lett volna. Persze, ha kevésbé halálos és veszélyes volna. Ilyen formában nem engedném gyerekek közelébe.
-S'eun kastélya?
-Igen. Azt beszélik, mikor Redman elkezdte az építkezést a telken, a föld alatt találtak egy alagútrendszert és ott megtalálta a kardot. Gőze sincs annak az idiótának arról, hogy az a kard, a Lann Deamhan.
-Lán Díma? -kérdeztem értetlenkedve.
-Lann Deamhan. Démonok Kardja.
-Ez milyen nyelven van? És a többi fura szó... Izé... Sián dü?
-Sgian Dubh. A Tőr. -mosolyodott el Langdon. -Kelta. Sok nevük van ezeknek a tárgyaknak, olyan nevek, amelyek nyelvezetét az elmúlt évmilliókban nem használt senki. De a jelenlegi generációban a kelták álltak legközelebb ahhoz a mágiához, ami az őrzőket és démonokat övezi. Így manapság a kelta megnevezése a használt.
-Akkor a kardnak ennél a Redman-nél kell lennie? -kérdeztem végül.
-Információim szerint, igen. Reméljük ettől is kikészülsz, mint a tőrtől és megérzed a jelenlétét. -nézett végig rajtam gyúnyosan. Tekintete egy pillanatra megakadt a dekoltázsomon, majd szenvtelenül folytatta. -Ma éjjel tartanod kell magad néhány szabályhoz.
-Miféle szabályokhoz? És ne bámuld a didkóm.
-Akkor bámulom a "didkód" - utánozta a hangom affektálva. - amikor akarom. A szabályok pedig: nem szólasz meg, nem nyúlsz semmihez, illegeted mellettem a kerek segged, mosolyogsz, és figyeled a terepet. Ezekben a körökben a nők dísztárgyak, így ma este neked is annak kell lenned.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! -csattantam fel. -Ezért emancipáltunk? Komolyan vannak ilyen alakok és ilyen közösségek? Még csak nem is a Közel-Keleten vagyunk...
-Mint már mondtam, szemtelenül fiatal vagy és naiv. -tekintete gúnyos és lenéző. Szemei ismét elidőztek a melleimen.
-Egy gyerek didkóit stírölöd, faszfej.

A kastély lenyűgöző volt, de nagyon művi. Látszott rajta a modern építészet keze, akármennyire is erőlködött Redman, hogy úgy fessen, mint egy középkori európai kastély. Impresszív volt a vizes, nádas várárok, és a kastély kőfalai. De akkor is mű volt, idegen.
A bejárat felé tartottam volna, de Langdon átkarolta a derekam, és a kastély kertjének erdős része felé vezetett.
-Az ilyen összejöveteleket nem fent tartják a főépületben. Ahogy már mondtam, az építkezés során a föld alatt egy alagútrendszert találtak. Ezt Redman felújította és néhány folyosót egybenyitva termeket hozott létre. Aukciók, party-k, fogadások és olykor még bordély is helyet kap odalent. Illetve, ott van a legféltettebb kincseinek helye is, egy masszív széfteremben.
-Gondolod a kard is ott van? -suttogtam. Langdon is ezt tette, gondoltam nem akarta, hogy bárki meghalljon bennünket.
-Több, mint valószínű. -felelte.
-És mégis hogyan akarsz bejutni egy páncélterembe? Van nálad robbanóanyag? A feszes Armani öltöny alá az is befért?
-Shh, asszony. Közeledünk. Innentől kezdve csak mosolyogsz.-fel akartam képelni Adam Langdon-t, amiért asszonynak hívott.

Egy sűrű sövény mögött húzódó spirálós lépcső vezetett a föld alá. Spotlámpákkal volt megvilágítva, majd végig egy hosszú folyosó. Azt vártam, hogy olyan lesz, mint egy barlang, de nem. Fel volt újítva, a plafon, falak és padló szürke gránitburkolattal volt bevonva. A világítás is meglehetősen barátságos volt. Minden második méteten biztonságikamera. Az egyetlen, ami barlangra emlékeztetett, az a hideg volt. Inkább volt olyan, mint egy bunker rendszer. Szobák, és folyosók nyíltak onnan, ahol haladtunk. Előttünk pár méterre egy pár igyekezett, magunk mögül is hangokat hallottam.
A folyosó végén egy kétszárnyú ajtó mögött egy terem volt. Benne elegáns asztalokkal, néhány pincérrel, és legalább 50 vendéggel. A fal mentén egy bárpult húzódott két, pincérekhez hasonlóan öltönyt viselő csapossal. A terem másik felén egy pódium volt. Langdon magabiztos léptekkel haladt a bárpult felé.
-Nem illik ilyen helyre jönni úgy, hogy nem fogyasztunk bőségesen.-hajolt hozzám szorosan. Próbáltam a szabályoknak megfelelően játszani, és bájosan mosolyogva bólintottam.