How To Say No To The Devil. /MY RECOVERY STORY/

So, how should I start?

2020. 12. 11

Ha észrevettétek...Ugyanaz a címe ennek a résznek, mint a régi könyvemben a legeslegelső résznek. Azt a könyvet őszintén, azért kezdtem el, mert ki akartam láballni a betegségemből és nem mégjobban beleesni. Segítséget akartam nyújtani az embereknek, ehhez képest magamra gondoltam és önző módon írtam le bele az idióta gondolataimat. Még a halálvágyamat is. De arra őszintén...Tökéletes volt a könyv, hogy minden egyes gyűlöletemet, minden egyes fájdalmamat kiírjam magamból, ami akkor bennem volt. És hogy megmutassam azt, hogy mennyire tönkre tudja tenni az ember életét ez a hülye betegség.

Rettentően sok érzés kavargott akkor bennem. És sokszor nem tudtam hovatenni a viselkedésem. Olyan volt ez az egész, minthacsak egy rémes álom lett volna, amiből bármikor felkelhettem volna. Sokszor kellett visszarángatnom magamat a valóságba a betegségemből. Sokszor éreztem azt, hogy...Ez nem is a valóság, hogy én valójában nem is létezem, csak...Úgy vagyok. A betegség és az éhezés a hetek majd hónapok elteltével egyre jobban és jobban kezdték elvenni a józan eszemet és a gondolkodásomat. 

Őszintén bevallom, soha nem az volt a szándékom azzal a könyvvel, hogy olvasottságot szerezzek....És soha nem gondoltam volna, hogy odaáig fognak fajulni a dolgok, hogy majd' 10.000 ember olvassa el az én mindennapi gondolataim. Sokszor le akarom törölni a könyvet, mert visszanézve nem jó. De ezzel is lényegében csak azt mutatom meg, hogy tényleg. Meg lehet gyógyulni. És valljuk be. Eléggé reménytelen voltam tavaly ilyenkor. 

Amikor írtam azt a könyvet sokszor mardosták a szemeimet könnyek. Soha nem fogalmaztam meg olyankor azt, amit írtam. Csak írtam, és írtam. Azt ami a legelőször eszembe jutott. Utána pedig nem gondolkodva posztoltam ki róla a dolgokat. Sokszor jól esett az, hogy kaptam támogató kommenteket, hogy kaptam sok-sok kedves privát üzenetet, de sajnos nem ez volt nálam a fordulópont. 

Szóval...
Ez a könyv egy amolyan kis bevezető rész lenne. A gyógyulásom története. Inkább nagybetűkkel írom, mert az hatásosabb...Szóval. A GYÓGYULÁSOM TÖRTÉNETE. (Igen. Létezik ilyen.) Nyáron kezdődött. Emlékszem...Már mindennapom egy kibaszott szenvedés volt és nem az evés miatt. Hanem azért, azért mert egyszerűen az agyam belefáradt abba, hogy számol. Amikor reggel felkeltem kipattantak a szemeim és nem azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit fogok ma csinálni, kivel fogok ma beszélgetni, mi fog ma történni...Nem. Hanem, hogy hány rohadt kalória van a reggelimben...

Ez egy kis betekintés volt.. És mielőtt komolyabban belevágnék a következő részekben. Előre leszegezem. Senki sem fog úgy meggyógyulni, ahogy én. MINDENKINEK MÁS A GYÓGYULÁSA. Ezt ne felejtsétek el.

De a nyár előtti hónapokat is le szeretném majd írni a következő részbe.