ᴍʏ ᴛɪᴍᴇ

Áｒｎｙｊáｔéｋ

A csinos, ám sokkal inkább elegáns hölgy az ajtón kilépve nézett körbe egy bizonyos Park Jimin után kutatva akit hamar, szinte egyből megtaláltak csillogó szemei.

A ruháját kissé felemelve nézett körbe és bizonyosodott meg arról, hogy Jungkook nem kezdte el követni őt.

Jimin a kert egyik hintaágyán ült, zokogása halk volt ezért Katenek fogalma sem volt róla, hogy mi a baja. Csak mellette ülve pillantotta meg a ragyogó könnyeit.

-Szép ez a hely.-törte meg a csendet Kate Jimin mellett ülve. A haját kisimította a szeméből majd cipőit egy rúgással levette.

Jimin kérdőn nézett rá.

-Kényelmetlen volt.-vonta meg a vállát Kate egyszerűen majd a nyirkos pázsitról Jimin szemeibe nézett, amiken könnyek voltak és mennyei düh.

-Oh te most utálsz engem ugye?-Jimin nem nézett a lány szemébe aki pontosan tudta, hogy mekkora utálat lehet Jiminben felé.

Pedig nem az az ember volt ő, mint akinek bárki gondolná.

-Igazából nem vagyunk együtt Jungkookal.-szólt Kate egy idő után

A nap már lemenőben járt, az eget narancssárgává festette.

Az arcukat bevilágította némi fény, de a nagy részét a házban elhelyezett hatalmas lámpák oltották.

Jimin most sem szólalt meg még, ezért Kate folytatta azt, amit jónak látott.

-Tudod Jungkook sokat mesélt rólad Valahogy így képzeltelek el, de őszintén nem néztem volna ki belőled azt a disznóságot amit csináltál. Meglepő vagy.-szólt cinikusan Kate, rosszindulat nélkül a hangjában.

-Nem kell beszélgetnem veled.-állt fel Jimin és szólalt meg először.

-Persze, hogy nem. Nekem meg nem kell segítenem neked. Figyu haver nem tudom mit vagy úgy oda, de Jungkookot rohadtul összetörted a tegnap estével, és csak azt akarom, hogyha nem szereted akkor ne játszadozz vele. És mégegyszer hangsúlyozom nem vagyunk együtt. Csak tudod, a patkány paparazzik miatt vagyunk így most, és Jungkook rohadtul szerelmes beléd és így.-Kate előhúzott a zsebéből egy szálat majd meggyújtva magába szívta a cigarettát.- És így gondoltam, hogy hogyan lehetsz akkora rohadék, hogy csókolóztok és odadod neki az összes reményt, aztán mikor kidobod csak úgy lekapcsolod az összes lámpát benne.-Kate kifújva a füstöt nézett a fiú szemeibe-Ez nem fair, és most te sírsz.-tette hozzá- Én nem ítélkezem, de Jungkookal többet már nem tudsz szórakozni, mert totál elveszítetted és nem, nem csupán miattam én azért voltam itt, hogy helyrehozzam.

Kate lassan szívta el az égő cigijét a gondolataiba merülten, Jimin csak hallgatott ahogyan a könnyek patakokban folytak le az arcától, majd Kate felállt elnyomta a cigit és felvette a cipőjét.

Elsétált lassan, de Jimin megállította.

Kate csak elmosolyodott, talán Jungkook tényleg nem rossz embert választott, habár megvárta vele a mondanivalóját, hogy eldöntse.

-C-csak hallgass meg kérlek, beszéljünk.

Katenek egy perc sem kellett, visszaült és minden figyelme Jiminre irányult.

-É-én-Jimin egy nagyot sóhajtott, nehezen de belekezdett mondanivalójába.-2 éve én, én azért szakítottam Jungkookal, mert sosem voltam fontos neki, nem volt ideje rám igazán, de tényleg csak nagyon kevés, volt mikor 1 hétig sem írt vagy hívott, és ez az idő leterhelt.
Az egy éves évfordulónkra késve érkezett, mikor megígérte nekem, hogy ott lesz, órákat vártam a hidegben esőben és valami hülye indokot mondott, meg hogy sajnálja. Sokáig fájt már a szívem miatta azt gondoltam az a legjobb ha szakítunk.