ᴍʏ ᴛɪᴍᴇ

Úｊ ｋｅｚｄｅｔ

~2 évvel később~

Seoul

-És az év férfi énekese díjat nyerte... -a hölgy a mikrofonhoz hajolva elmosolyodott én pedig tátott szájjal vártam, hogy kimondja azt a két szót ami most a világot jelentené nekem.

Megállt. Nevetett. Fokozta az izgalmat és szórakozott egy kicsit.

Mint eddig mindig.

Azzal a különbséggel, hogy egyszer sem nyertem meg még ezt a díjat.

Idegesen mosolyogtam a kamerába ami körbejárta a termet, a profibb énekesek mosolya ragyogóbb volt mint az enyém. Az emberek egymással csevegtek, mindenki boldog volt látszólag, laza, önfeledt.

Én nem igazán élvezhettem senki társaságát, egyedül ücsörögtem és vártam az eredményre.

Nincs semmi másom csak a

Csak a karierrem.

-Jeon Jungkook!!

Mindenki megismerte a nevemet. Népszerű lettem. A zeném miatt, a hangom miatt, ott, aznap éjjel elismertek engem, mint énekest és mint zenészt.

Amiket összetört szívem suttogott és kiabált. Néha üvöltött. Azokat a dalokat.

Tudtam, hogy túlsok dalom szól róla.

Üvöltöttek a sorok mert elhagyott. Fájt, és azokat a mondatokat zokogva írtam le.

Felejthet az ember? Képes lenne elfeledni valakit, akit ennyire szeretett? Nem veszhet minden és mindenki a múlt homályába.

Ahogy Jimin sem veszett. A szívemben él, minden szívdobbanásomban ő van. Ő, a finom illata az édes mosolya, millió emlékünk.

De megváltoztam, és már nem sírok, habár a számaim mit sem változtak róla. Az érzemeim sem, talán erősebb lettem.

Mióta megnyertem az év férfi énekese díjat a karrierem felfelé ívelt. A csapból is én folyok.

Néha csak remélem Jimin látja. Hogy Jimin lát engem és remélem hogy hiányzom neki. Remélem hiányzik neki az az énem akit szeretett.

És remélem látja azt hogy a fény mögött mennyire boldogtalan vagyok. Nélküle.

Felépítettem magamnak egy arcot, egy álmot, de valahogy nem tudom azt a csillogást érezni amit mutatok. Sokat motivált Jimin, hogy jobb legyek. Nem voltam elég jó neki, így jobbá kezdtem válni.

Jobb emberré, ugyanakkor azt is akartam hogy megint vonzónak tartson. Elkezdtem edzeni, az ismertség több pénzzel is járt.

Talán butaság volt kitárt karokkal várni őt. 2 év telt el és a karom már lelohadt a sok emelésébe, a sok várakozásba. Rádöbbentem hogy, hogy talán azért nem jön vissza mert nem akar.

2 év elég ahhoz, hogy kiszeressen belőlem? Fogalmam sem volt, nekem nem volt elég, de próbáltam elterelni a figyelmem. A munkával és a nőkkel.

De senki sem volt olyan mint Jimin és kezdtem azt érezni, hogy túlságosan szeretem, de ő nem engem.

A saját szívem öltem, miközben rá vártam de talán megérdemeltem. Olyan egyedül éreztem magamat mint még soha senki.