ᴍʏ ᴛɪᴍᴇ

Ｅｌｖａｋíｔó ｆéｎｙｅｋ

Anyáék igazán kitették magukat miattam, rettentően finom vacsorát főztek nekem, amit agyon dícsértem.

Seoulban sosem lehetett ilyen részem, azért az itteni mégis más.

Feldobták a kedvem, sok erőt adtak nekem lelkileg, amihez őszintén rettentően szükségem volt, jobban is, mint bármi másra jelenleg.

Legszívesebben, legalábbis szívem szerint a szobámba zokogtam volna, de azt éreztem a szívem már eléggé megfagyott Jiminnel kapcsolatban.

Ostobának éreztem minden törött szívű és nyálas számomat ami róla szólt, igazán az egyiket sem érdemelte meg, mert míg az enyém a szívemből szólt, ő csak a kapcsolatunk romjait próbálta beseperni a szőnyeg alá, egy másik, egy jobb kapcsolattal rá nézve.

Szánalmasnak tartottam őt is és magamat is, nem éreztem értelmet a szavaknak, ezért ma éjjel csak a My timeot fogom, és vagyok hajlandó eljátszani.

Hogy énekelhetnék neki mégegy szerelmes számot a szívemből, mikor ő csak nevetne rajtam, nevetne az egészen a menta hajú pasijával, mikor én mindennél jobban szerettem őt.

De bassza meg. Bassza meg mindenki ezt.

A családommal kellemes pillanatokat töltöttünk együtt, és egészen kellemeseket ahhoz, hogy eltereljék a gondolataimat.

Hálás voltam nekik, jó érzés volt egy kicsit megint busaninak érezni magamat, habár ehhez Jimin is elengedhetetlen szerepet játszott régen, mert már többé nem és látni sem akarom őt.

A koncert előtt lelkes voltam. A menedzseremmel boldogan osztottam meg ezt a tervemet, bár nem hallotta még a számot, de bízott bennem, amit nem kell mondanom, de borzalmasan jól esett.

Így izgatottan készülődtem. Rengeteg ember eljött ma, de nem vagyok benne biztos hogy csak miattam, hiszen ma nem én leszek az egyetlen fellépő, hanem Suga is, és még néhány előadó rajtunk kívül.

Én zárom a műsort, és nagyon várom, nagyon kell nekem, hogy megmutassam ezt a világnak is, hogy megmutassam mindenkinek, hogy eddig szenvedtem de ez ennyi volt.

Most is fellépés ment, és igyekeztem meghúzódni az egyik székben. Elkészítették a hajamat és a ruháimat is.

Magabiztosnak éreztem magamat ami azt illeti, és szerintem okom is volt rá elég.

Kate felhívott a koncert előtt. Mosolyogva vettem fel a telefont.

-Az a szexi ruha lesz rajtad amit mindig mutogatsz? Jézusom széttéplek ha legközelebb hazajössz- nevetni kezdtem erre a megjegyzésre és megráztam a fejemet. Egy kicsit még beszélgettünk, lelket öntött belém, amiért viszont nagyon hálás voltam neki.

Mindig ezt csinálja, azt hiszem törődik velem nagyon is.
Nem mellesleg mindig számíthatok rá.

És ezért elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy van egy olyan barátom mint ő.

Legközelebb szeretném ha eljönne a koncertemre is, szeretném ha látna és remélem ő legalább büszke lesz rám, komolyan mindig, mindenben támogatott engem. Borzasztóan jó barátom és hálás vagyok, hogy van.

-2 perc kezdésig.-csak bólintottam egy mosoly kíséretében. A tükörbe néztem, és elkezdtem azt tanulmányozni nagy szemekkel.

Most az egyszer tetszett amit láttam.
Tetszett az a Jungkook akivel szemeztem.

-Menni fog Jungkook-bíztattam magamat és már a színpadon is voltam.

-Hello Busan!-egy nagy mosollyal üdvözöltem mindenkit.-Kérlek adjatok egy kis hangot.-a tömeg kiabálni kezdett, hangoskodni. Újra elmosolyodtam.-Egy új számot hoztam nektek. Kérlek élvezzétek szeretettel. A dal címe My time.-mondtam, majd elhaltak a fények én pedig belekezdtem.