A nap sugarai világosságot nyújtottak a vörös függönyök között a szobára, ahogy Jimin fedetlen testére is.
Nagyot nyújtózkodva ébredtem fel, szerencsés módon mellette.
Beharapott ajkakkal néztem végig a testén, és arcán, ami az évek meggyötörése ellenére is ugyan olyan gyönyörű volt mint eddig, vagy mint mindig.
Az összetört számimban is, miben a szívem darabjai kiálltottak, mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire csodálatos is ő.
Hogy mennyire is beléestem és, hogy mennyire is oda vagyok érte. A szívem csak vérzik nélküle, a hiányától.
Az órára néztem és megállapítottam, hogy jól elaludtunk Jiminnel, már dél felé járt az idő, de csak megvonva a vállamat öleltem őt magamhoz, és arcát kémleltem egészen addig, míg ki nem nyitotta azokat a gyönyörű szemeit, amikben bármikor eltudnék veszni.
Adtam egy puszit az orrára amikor álmos tekintetét arcomra emelte.
Hihetetlenül édes volt.
És csak az enyém.
-Jó reggelt.-köszöntem neki egy széles mosollyal, és hálás voltam az égnek és a világnak azért, hogy itt lehet most velem, illetve, hogy itt lehetünk egymással, egymásnak.
Soha többé nem engedem el őt és nem követem el ugyan azt a hibát, bármi is múljon rajta.
Szorosan fonta karjait a nyakam köré míg pár csókot váltottunk egymással. Nem akartam elszakadni tőle, de ezzel egy időben két telefonhívásom is jött. Jimin egy kicsit elszomorodva bámulta ahogy felkelek az ágyról és az ajtó felé indulok.
-Gyerünk, menjünk, induljunk. Te is jössz, ezentúl nem lesz olyan hely ahová ne vinnélek magammal.-gyorsan elkellett készülnünk hiszen Kate illetve a menedzserem hívott fel engem sürgősen.
Sokkal szívesebben maradtam volna Jiminnel, de éreztem, hogy most valami komolyabbról van szó.
Kate nem is egyszer hívott. Éjjel is sok hívást kaptam tőle, aminek nem tulajdonítottam különösebben semmit.
Majd elmondja most, amit akart.
Tudta hogy Jiminnel vagyok, végre egy olyan hosszú idő után, és csak nem akarom ugyan azt a hibát elkövetni, mint amit régen.A tegnapi nap fényében gondoltam, hogy fontos lehet, de akkor még nem igazán érdekelt olyan szinten, csak az, hogy minden percemet Jiminnel tudjam tölteni.
Sietősre vettük a figurát és kéz a kézben megjelentünk a menedzserem által bérelt hotelben.
Azon kattogtam, hogy hol fogunk maradni Jiminnel.
Seoulba kellene a karrierem miatt, de mi van ha ő pedig itt képzelte el az életét?
Egy kissé tanácstalan voltam, de csupán bólintottam magamnak egyet.
Az lesz a legjobb nekem, amit ő szeretne. Ha a világ végére hát legyen.
A menedzserem dühös volt, Kate pedig meg sem szólalt, mintha itt sem lenne fejben és a szemeimbe sem nézett.
Majd jött a hidegzuhany ami miatt Jimin majdnem összeesett a karjaimban, éppen ezért erősen megkellett kapaszkodnia bennem.
Ez pedig az a dolog volt, hogy
Min Yoongi meghalt tegnap éjjel.
-Az interjú után pár órával találták meg a holttestét, késszúrásokat fedeztek fel rajta. Mentális betegként kezelték mint kiderült. Fogalmam sincs Jimin, hogy te mennyit tudtál erről, de agresszívan is viselkedhetett ez is jellemző volt rá az orvosok szerint. Halálának oka nem igazán ismert de mindenképpen kifognak bennetek hallgatni. Jungkook téged megvádolt néhány dologgal éppen ezért is.
ESTÁS LEYENDO
ᴍʏ ᴛɪᴍᴇ
Fanficℬℯ𝒻ℯ𝒿ℯ𝓏ℯ𝓉𝓉 ¦Jikook¦ ~ 𝔄𝔷 𝔦𝔩𝔶𝔢𝔫 𝔰𝔯á𝔠𝔬𝔨𝔯𝔞 𝔟𝔲𝔨𝔰𝔷 𝔪𝔬𝔰𝔱𝔞𝔫𝔱ó𝔩? - 𝔟𝔦𝔠𝔠𝔢𝔫𝔱𝔢𝔱𝔱𝔢𝔪 𝔞 𝔪𝔢𝔫𝔱𝔞 𝔥𝔞𝔧ú 𝔣𝔢𝔩é 𝔢𝔤𝔶 𝔨𝔦𝔠𝔰𝔦𝔱 𝔰𝔢𝔪 𝔟𝔬𝔩𝔡𝔬𝔤 𝔱𝔢𝔨𝔦𝔫𝔱𝔢𝔱𝔱𝔢𝔩. -ℑ𝔤𝔢𝔫.-𝔪𝔬𝔫𝔡𝔱𝔞 𝔍𝔦𝔪𝔦𝔫 𝔯ö𝔳...