ᴍʏ ᴛɪᴍᴇ

Ｅｐｉｌóｇｕｓ

Az éj leple leszállt már mikor körülbelül 6 óra masszív állás és fogdában töltött idő múlva hazamehettem.

Végül fogalmam sem volt hogy miért engedtek ki. De valakinek köszönettel tartoztam érte.

Eléggé fáradt voltam már, meggyötört és elegem volt, hogy a semmiért kellett dekkolnom a hideg és kemény szobában mint valami bűnöző, pedig mindenki tudta, hogy rohadtul nem vagyok az.

Forrt bennem a düh.

A menedzserem nem nézett a szemembe mikor megérkeztem.

Jimin ugyan azon a helyen ült, ahol hagytam őt és fájt érte a szívem, ezért gyorsan magamhoz öleltem testét.

Kate sehol nem volt, amit nem igazán értettem.

-Kate?-kérdeztem rá a többiektől a kihalt rendőrségi intézetben és magamhoz öleltem Jimint egy csókot hintve puha ajkaira.

Sírni kezdett én pedig letérdeltem elé és a dereka köré fontam a karjaimat.

-Kate bevallott mindent.-szólt a menedzserem mögülünk.

-Tessék?-kértem számon értetlenül mert fogalmam sem volt, hogy ez mit jelentsen.

Megfagyott ide bent a levegő és az épületet is elkellett hagynunk.

A menedzserem rágyújtott én pedig erősen fontam karjaimat Jimin teste körül.

Amit készült mondani nos, senki sem gondolta volna.

-Nézzétek nem tudom a részleteket annyit tudok hogy Katet elvitték téged pedig kiengedtek. Nem akarok kalkulálni, de ez néhány dolgot biztos vagyok benne hogy jelenthet.-sóhajtott fel gondterhelten.-Jungkook te pedig, sok szarság lebeg most körülötted talán az lenne a legjobb ha visszavonulnál vagy

-Vagy? - kérdeztem idegbeteg módjára.

Haza akartam menni, haza Jiminhez és beszélni vele, mert nem olyan állapotban volt aki bármit is tudna mondani most, így mindenki előtt

-Ezt nem akartam Jimin előtt mondani, viszont ő nos nincs valami jó hatással a karierredre Yoongi által. Ha szakítanál vele akkor talán a média leszállna rólad és nem kezelne senki úgy mint egy bűnözőt, vagy mint azt, aki elvette egy halott rapper pasiját. Szóval azt hiszem ha ezeket a dolgokat lesöpörnéd magadról akkor minden jobb lenne, egyébként meg szünetet kérek én is ebből.

Megsemmisültem álltam és hallgattam a menedzserem mondanivalóját ami több mint megrázott engem.

Jimin kicsit eltávolodott tőlem és nagy szemekkel rámnézett, én pedig vissza.

Az összes levegő a tüdőmbe rekedt.

-Holnapig döntsd el rendben? Holnap reggel nyolcra legyél a hotelemnél a cuccaiddal ha a karriered mellett döntesz, ha nem jössz akkor tudom, hogy hogyan döntöttél.

Nem válaszoltam, megszólalni sem mertem ez a súly túlságosan lehúzott engem és már nekem kellett Jiminbe kapaszkodnom és nem fordítva.

A karrieremet évekig építettem viszont hogy kérhetne olyat tőlem akárki is, hogy dobjam el életem szerelmét?

És a kemény munkámat...

-Menjünk haza.-köszörülten meg a torkomat és Jimin ujjait összefontam az enyéimmel ahogy baktattunk a hűvös úton.

A lélegzetem látszott a hidegben ahogy ki majd be fújtam azt.

Nem voltam nyugodt Jimin pedig gyorsan szedte lábait mellettem és a tempó mellett amit diktáltam.