𝐌𝐈𝐍𝐄 | anime oneshots

tökéletes idegenek (Akaashi)

cara_chann kérésére :3 Remélem, hogy tetszik, ha esetleg valamilyen más elképzelésed volt, tudasd velem, és átírom/újraírom :D Megpróbálkoztam Akaashi szemszögéből leírni a történetet, és talán még ismerős is lesz számodra <3

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐚𝐜𝐭𝐞𝐫: Akaashi Keiji 

𝐆𝐞𝐧𝐫𝐞: Angst-ish 

𝐓𝐖: - 

𝐔𝐬𝐞𝐝 𝐩𝐫𝐨𝐧𝐨𝐮𝐧𝐬: She / Her 

Ma láttam egy lánynál egy szál szép virágot és -és lévén nőnap táján hasznos az ilyen tudás- megkérdeztem, milyen fajtájú. Ő megmondta, majd beszédbe elegyedtünk. Huncut mosollyal tudakoltam, kitől is kapta, mire lehajtotta a fejét, és elpirult. De nem úgy, ahogy akkor szokás, mikor az embert úgymond rajtakapják valamin. Szégyen volt az arcán. Némi győzködés után megígértette velem, hogy nem kérem el a számát, és soha többet nem próbálom meg felvenni vele a kapcsolatot. Mikor erre nehezen, de megesküdtem, elmesélte a virág történetét. Mára volt megbeszélve egy randevú egy fiúval, akibe még középiskolában szerelmes volt. Csendben végigrajongott három évet, majd a fiú letette az érettségit és eltűnt a szeme elől. Viszont nemrég egy társkereső oldalon fordult a kocka. A srác írt levelet neki. Ő persze egyből felismerte, és megdobbant a szíve. Email váltások következtek, a fiú olyan leveleket írt, mint bárki más, de neki már nem kellett kitűnnie a tömegből, hiszen a lányban újra fellobbant a régi láng. Csak rá tudott gondolni, és róla beszélni. A lakótársa külön rendeletet hozott, hogy otthon akkor beszélhet a fiúról, ha tényleg történik valami, és nem csak egy emailt kap tőle. A srác feltette a nagy kérdést: találkozna-e vele? Mindenki tudja, mi volt a válasz. De még hozzátette, hogy abban a jellegzetes piros-sárga sálban lesz, amit egész középiskolás korában imádott. A lovag ebből kapcsolt, emlékezett rá. Még ő idézett fel olyan emlékeket a gimiből, amiket mindketten ismertek. A lánnyal madarat lehetett volna fogatni. Ma este hatra beszélték meg a randit. A lány érkezett elsőnek, bár tudta, hogy késnie kéne egy picit, incselkedni a fiúval. Viszont olyan sok év után, nem bírt magával. Azután csak várt és várt. Én hét órakor mentem arra. Addigra már a buszmegállóban állt, ott szólítottam meg. A fiú sosem jött el. A virágot ő maga vette. Annyi lelkes beszámoló, régi történet és kifelé sugárzó boldogság után nem tudott volna a lakótársa elé állni az igazsággal. Nem tudom a lány nevét, azt sem, hogy hol lakik, vagy mit csinál. Soha többé nem fogok találkozni vele. Gyönyörű virág volt, de egyben nagyon nagyon szomorú is.