Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Te sírsz?-álltam meg a folyosón a szekrény előtt kuporgó alak előtt. -Nem, csak szökőkút akarok lenni és arra gyakorolok!-tiltakozott hevesen ironizálva. Megálltam előtte, majd jobban végigmértem. Nem mondom azt, hogy az élő emberek közé sorolható állapotban volt. Arca fel fehér volt, szemeit erősen lehunyta, és karjaival a térdeit ölelte erősen a mellkasához. Egészen sötétzöld haja a homlokába omlott, táskája az oldala mellett hevert, és pár tankönyv kilógott belőle. -Elmeséled mi történt?-kérleltem. -Miért tartanálak fel ezzel? -Nem tudom, szerintem jó érzés egy idegennek elmondani az érzéseidet. Egy olyan valakinek akit utána soha többé nem látsz. Talán ezek az idegenek mindenkinek jól jönnének. Megmentenének attól, amelyből úgy gondolod, hogy nincs kiút. Talán a sírba vinnék magukkal azokat a dolgokat, amelyekről senkinek sem beszéltél, a félelmeidet, a hibáidat, a titkos vagy tiltott románcokat, a sikereidet, mindent ami egyszer te voltál. Azt kérdezte: -Nem érzed magányosnak azt, hogy a saját világodban élsz egyedül?-magányosnak érezni magad, ez felettébb érdekes. Sőt, az is érdekes, hogy szeretek egyedül lenni, de nem szeretem egyedül érezni magam. Mindkettő különbözik, nem is kicsit. Erre mit felelhettem volna? Előhozakodhattam volna az ekkori szokásos sablonos klisé dumákkal, hogy soha sem vagy egyedül, vagy hogy mindig van melletted valaki. Már hogyan lenne mindig melletted valaki? Életed nagy részében magad vagy, és magadra számíthatsz csak. Mit ér az az egy negyed rész, amelyet valakivel együtt töltöttél, és vészeltél át? Az emberek otthagynak téged a hidegben,egyedül. Majd haragudni fognak rád, mikor megtanulod, hogyan melegítsd fel magad mások segítsége nélkül. Hidd el, leszel te még valakinek a kávéautomatában megakadt utolsó érméje. És ezt értelmezheted akárhogyan. Néha vitatkozik az érzéseidben a nap és az éj, mintha borban ringó tükörkép lennél. Nem tudtam mit felelni, teljes egészében megfogott a kérdésével. Meg is lepett, nem kicsit. -Te amúgy is, hogy kerülsz ide?-kérdezett ismét. Azt feleltem: -Nem érzed magad tehetetlennek, hogy egy mások által kreált világban éled le a mindennapjaidat? Kapard fel magad a földről és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
