𝐌𝐈𝐍𝐄 | anime oneshots

kérlek ne (Bokuto)

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐚𝐜𝐭𝐞𝐫: Bokuto Koutarou

𝐆𝐞𝐧𝐫𝐞: Angst, Comedy

𝐓𝐖: -

 𝐔𝐬𝐞𝐝 𝐩𝐫𝐨𝐧𝐨𝐮𝐧𝐬: They / Them

-Ne tedd ezt velem!-halk hang könyörgött az íróasztal túloldaláról, a forrás arcát eltakarta a keze. Feje lelógott, és már anélkül is látni lehetett, mennyire összeráncolt az arca. Nem válaszoltál, miközben megpróbáltad figyelmen kívül hagyni őt és kissé remegő alakját.

–Kérem, én… – remegett meg a hangja, és rájött, hogy könyörgései süket fülekre találtak. –Tudod, hogy ezt nem tudom kezelni, ne csináld, kérlek.
Ez volt az első alkalom, hogy Bokuto így könyörög, egy részed meglepődött, de  bizonyos mértékig bosszantott is. Hogyan válhatott ilyenné egy ilyen aprócska trükk miatt, miután korábban kiszúrt veled?

–Pontosan mit ne csináljak?-vágtál végül vissza megvizsgálva a testtartását, amely jelenleg görnyedt volt, és elhitette veled, hogy valójában komolyan gondolja, amit most érez.
–Nem az én hibám, hogy egy mocskos csaló vagy.-elsötétülő tekintettel követted. Ha ő ki akarta teríteni az összes lapját, akkor te is. Nem voltál olyan, aki meghátrált, különösen, ha igazad volt.

Bokuto öklével az íróasztalhoz csapott, de te nem mozdultál. A pillantása találkozott a tiéddel, és a szemöldöke össze volt húzva.
-Mocskos csaló?!-a hangja veszélyesen halkan dübörgött, és ha nem akartad volna annyira bebizonyítani, hogy igazad van, ebben a pillanatban hidegrázás futna át ​​a gerinceden.
-Mindent megadtam neked, és ez a köszönet?

Az ideg, azt adta. Mindazt, amit eddig elértél, az a te kemény munkádnak és kitartásodnak köszönhető, nem az övének. De el kellett ismernie, hogy sok mindenre segített rájönni. Ennek ellenére mégsem jutottál messzire a segítségével.
- Nem emlékszem, hogy valaha is kértem volna, hogy ezt tedd meg helyettem.-visszavágtál ismét, kissé megdöbbenve, hogy milyen durván viselkedsz. Ez általában nem vall rád.

Bokuto nem akart hinni a fülének. Érezte, hogy a forró düh lassan a feje felé tör, ezért megmasszírozta az orrnyergét, és félrenézett.
-Annyira önző vagy. Végeztem veled.-tette fel a kezeit, hátradőlt a széken, és megkönnyebbülten fellélegzett.

-Jó.– jegyezted meg keserűen, és az egymásba gabalyodó ujjaidat mozgatva felállni készültél. Bokuto a szeme sarkából látta, hogyan változott meg hirtelen a viselkedésed, és kinyújtotta a kezét, hogy megpróbáljon megállítani, de elkésett.
-Várj, kérlek, ne…meg tudjuk oldani, igaz? Meg tudjuk csinálni együtt.
Sosem ingottál meg, még akkor sem, amikor a vonásait tanulmányoztad.
Savanyú kuncogás szökött ki ajkaitokon, mielőtt kimondta volna a következő szavakat, amelyek megpecsételték mindkettőtök sorsát. Örökkévalónak érezte, minden egyes szó az elkerülhetetlenre mutatott. Egyáltalán nem akarta hallani ezeket a szavakat.
–Ezek után soha nem leszel ugyanaz....
Kikaptad a pénzt a kezéből, és ezzel hivatalosan is véget vetettél a Monopoly legintenzívebb játékának, amit életed során valaha is játszottál.
-Baszki!-temette arcát a tenyereibe, ahogy drámaian hátradőlt a székén, és szinte megijedtél, hogy felborul.
-A fenébe is, hogy tehetted ezt velem?!
Nem tudta elfojtani a nevetését, amikor felugrott a helyéről, és véletlenül feldöntötte a táblát az asztalon.
-Ha! Megint nyertem!- kiáltottál fel, rávetetted magad, és átkaroltad a vállát. Duzzadó arca előtt integettél a pénzzel, míg ő keresztbe fonta a karját, és félrenézett.
-Ennek ezúttal másképp kellett volna véget érnie! Azt kellett volna mondanod: 'Koutarou, te olyan menő vagy mindenben, még a társasjátékokban is nagyszerű vagy!' De nem! Háromszor kellett nyerned egymás után!- gondterhelten felnyögött, amitől te kuncogtál.

Nem tudtál túl sokat Bokuto gyengéiről, de úgy gondoltad, hogy nem ártana neki, ha néha veszítene veled szemben. Végül is egy olyan srác, mint ő, nem lehet mindennel megáldva. Jó megjelenés, remek képességek, szeretetreméltó személyiség. Bizonyára volt valami, amiben rémesen rossz, és az a valami a társasjátékok.

Láttad azonban, mennyire levertnek tűnik, ezért félredobtad a pénzt, és úgy döntöttél, hogy a nyaka köré fontod a karjaidat, hogy felkeltsd a figyelmét.
-Bokuto-san...– a formalitás ismeretlen volt, de mégis folytattad. -Meg szeretnéd mutatni, miben vagy olyan jó?
Szinte komikusan vonakodva vetett rád kérdő pillantást, és intett, hogy folytasd. Szinte hallhattad magad, ahogy azt mondod, hogy ez nagyon rossz ötlet, de hát, bármit megtennél, hogy felvidítsd a helyi baglyot. Tehát a röplabdára mutatott, amellyel korábban játszott, és az ajtó felé intett.
-Istenem.-forgattad meg a szemeidet a homlokodra csapva.