Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bokuto nem tudta hogy mi okozta a hirtelen szomorúságodat. Viszont utálta látni a szemeidben, hogy mennyire magad alatt vagy, és ezt akkor is látta, amikor mosolyogva mondtad neki hogy jól vagy. Utálta azokat az embereket akik ezt tették veled--akik megtörtek egy ilyen erős embert mint amilyen te voltál.
Így amikor megérkeztél az ajtója elé egy gyenge mosollyal, már tudta, hogy valami nem stimmel veled.
-Szia Kou, remélem nem bánod hogy beugrottam egy kicsit...-üdvözölted
-Inkább örülök neki.-invitált be a házba, becsukva magatok mögött az ajtót.
-Mondd el! Mi történt?
-Oh, csak a szüleim nem voltak otthon, és én...kissé magányosnak éreztem magamat. Ennyi az egész, hidd el.-legyintettél egy kisebbet, és remélted, hogy elfogadja a válaszodat.
-Nem kellene ilyen későn egyedül mászkálnod. Szólhattál volna, hogy menjek el érted.-mondta a fiú, és udvariasan a vállaidra rakta a kezeit, melyeket lesöpörtél, és mosolyogva tiltakozni kezdtél, hogy semmi bajod nem esik, és hogy ne aggódjon. Tenyereit a zsebeibe süllyesztve hátát nekitámasztotta a konyha falának.
-Kérsz valamit enni?-kérdezte halkan, látva rajtad, hogy nem éppen vagy társalgós kedvedben. Megráztad a fejedet, majd leraktad a sporttáskádat, amibe belepakoltál mielőtt elhagytad a házadat. Átvágtál a nappalin egészen a konyháig. Kezeidet széttárva közelítettél a fiú felé, aki mosolyogva fogadta és viszonozta az ölelésedet. Rögtön belekezdtél a téged bántó dolgok felsorolásába, aminek a végére kissé kezdted úgy érezni, hogy elsírod magad. És csakis az önuralmadnak köszönhető, hogy ez nem történt meg. Elmondtál neki mindent. Elmondtad neki azt, hogy hogyan baltáztad el a tesztedet, amiből az osztálytársaid gúnyt űztek belőled miatta. Elmondtad neki, hogy alul teljesítettél [kedvenc sport] edzéseden, amiért az edződ megalázóan beszélt veled az egész csapat előtt. Elmondtad neki, hogy hogyan kiabáltak veled a szüleid amikor hazaértél, és hogy a fejedhez vágták hogy "csalódtam benned" és hogy "nem próbálkozol elég erősen". Rengeteg lelki súlyt éreztél magadon, amitől sehogyan sem bírtál megszabadulni, és lassan lassan megtörtél. Miután a szüleid kiabáltak veled, összepakoltad a cuccodat, és elindultál Bokutohoz, tudva hogy nála biztonságban vagy. A rengeteg stressz, düh és szomorúság végül könnyek formájában jelent meg az arcodon.
Miközben ezeket elmondtad a fiúnak, ő mormogva gondolkodott, hogy mit kellene mondania, vagy tennie amikor egy barétja sír és rosszul érzi magát.
-Hé...te vagy a legokosabb személy akit ismerek. Ne foglalkozz azokkal a barmokkal az osztályodban, sokkal de sokkal okosabb és értékesebb vagy náluk...és mindenkinek lehet rossz napja, amikor nem tudjuk kihozni magunkból a maximumot. Az embereknek néha vannak napjai, amikor semmi sem jön össze, kis dolgok miatt is magunkat hibáztatjuk, és az átlagnál többször gondolunk önmarcangoló dolgokra, Amikor egyszerűen csak el szeretnénk tűnni a Föld felszínéről.
Arcodat erőteljesen a mellkasába nyomtad, és kissé sírástól szakadozott hangon fűzted még hozzá:
-Most túl nagy rajtam a nyomás. Nem érzem úgy, hogy képes lennék véghezvinni...akármit.
-Néha annyira értéktelennek állítod be magadat mint mások mint a saját szemedben. Relaxálj egy kicsit, és egyetlen gondodra se merj gondolni ameddig itt vagy...
...szerintem egy nagyon értékes és nagyszerű ember vagy, és egy idióta az, aki nem látja hogy mennyireragyogsz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
