Így lettünk mi

9. fejezet

„Micsoda őrültség azt várni, hogy újból belém szeressen! Hát van férfi a világon, aki ne riadna vissza a gyöngeségtől, hogy másodszor is megkérje ugyanazt a nőt?"

/Jane Austen/

§L§

Lily boldogsága majdnem teljes volt. A majdnem azonban még legalább hét betű, ahogy mondani szokás, és bár módfelett elégedettnek érezte magát April és Remus szárba szökkenő kapcsolatától, nehezen tudta elzárni saját, romokban heverő magánéletének tényét.

Perselus és ő nem beszéltek többet egymással, a fiú nem kereste, és bár ő pontosan ezt kérte tőle, valahogy mégis az ellenkezőjét remélte. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy barátságuk zátonyra futása elkerülhetetlen volt. Ők ketten annyira különböző irányokba tartottak, hogy a közös kiindulópont többé nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy összetartsa őket. Semmi sem változtathatott azon, hogy Piton halálfalónak állt.

James nem tett jelentést Dumbledore-nak. Talán Remusnak igaza volt, és tudta, Lily számára csak újabb árulás lenne, ha bemártaná Perselust, vagy eleve csak blöffölt.
Várta, hogy tőle is ugyanúgy eltávolodjon, de nem járt sikerrel. Régebben olyan könnyen ment az érzések elfojtása, most azonban bebizonyosodott, hogy nem is olyan egyszerű visszazárni a szellemet a palackba.

Mérges volt, változatlanul, csalódott, változatlanul, és szerelmes, változatlanul. Könnyen ment az ellenségeskedés, amíg a csapatban mindenki mindenkivel fasírtban volt – leszámítva Maryt, aki közölte, hogy ő Svájc, és senkit nem hajlandó puszta szolidaritásból utálni –, most azonban, hogy a béke eddig soha nem látott méreteket öltött, távol maradni Jamestől egyre nagyobb erőfeszítést kívánt.

A legfurcsább az volt, hogy míg vele változatlanul nem állt szóba, az elmúlt hetekben valahogy elkezdett megbarátkozni Siriusszal. A tény, miszerint Sirius Black megvédte őt a háta mögött családjával szemben, eleinte döbbenettel, később bűntudattal töltötte el. Az ügyet az is segítette, hogy April és Remus közvetlenül a fiú kifakadása után határoztak úgy, hogy kiterítik a lapjaikat, és egy párt alkotnak majd. Bár nagyrészt magának tulajdonította a dicsőséget, azért el kellett ismernie, hogy Black legalábbis kijavította korábbi hibáját.

Eleinte minden alkalommal csend lett, amikor Siriusszal úgy szóltak egymáshoz, hogy abban nem volt sem szitkozódás, sem becsmérlés, ám mindent meg lehet szokni, így hamarosan ez a különös jelenség sem tartott számot akkora figyelemre, mint kezdetben. (Leszámítva talán Amy Clearwatert, aki azt kezdte terjeszteni, hogy Lily és James bizonyára Sirius miatt szakítottak, ebben azonban még a legmegátalkodottabb pletykafészkek sem láttak rációt.)

James mindenesetre láthatóan kedvező előjelnek könyvelte el a dolgot, és bár az utóbbi időben már nem próbálta rávenni őt a békülésre, egyre nyugodtabbnak tűnt, mint aki tudja, ha elég türelmes, Lily előbb vagy utóbb magától keresi majd fel.

- Majd ha törpegolymókok potyognak az égből – szögezte le, amikor April felhívta a figyelmét, hogy rajta a sor a kezdeményezésben. – Teljességgel kizárt.

Épp a parkba indultak, hogy kihasználva a derűs időt, kedvenc tölgyfájuk alatt töltsék a délutánt. Csak pár nap volt hátra a márciusból, de az időjárás már a szeszélyes áprilist idézte, szokatlan meleggel örvendeztetve meg a diákokat.

- Emlékezz csak Mr. Darcy és Elizabeth esetére – bölcselkedett Mary – Harmadjára már Lizzynek kellett kezdeményeznie, miután kétszer is visszautasította Mr. Darcyt.
- Már ha azt, hogy kirohant a hajnali mezőre, mert nem tudott aludni, és Darcy épp arra járt, kezdeményezésnek lehet nevezni – hümmögött April.
- Százszor is megbántam már, hogy megvettem neked azt a könyvet, Mary – morogta.
- Csak azért vagy ilyen ingerült, mert tudod jól, hogy Jane Austen tévedhetetlen volt a szerelmi dolgokban – makacskodott Mary.
- Ha jól emlékszem, sosem ment férjhez – csattant fel.
- Ne kegyetlenkedj Maryvel – szólt békítően April, miközben leterítette a vastag pokrócot, ami immár hét éve szolgálta őket az ilyen alkalmakkor. – Lehet, hogy nem volt szakértő, de ebben igaza van, James nem fog újra próbálkozni, már százszor elhajtottad. Jelet kell neki adnod.
- Micsoda szakértő lettél az elmúlt öt percben, mióta boldog házasságban élsz – jegyezte meg csípősen.

April megpróbált szigorú pillantást vetni rá, de Remus gondolata láthatóan képtelenné tette erre. Lily elnevette magát feddő-boldog arckifejezése láttán.

Hátradőlt, és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy kiélvezze a napsütést. Arra gondolt, hogy ez most tényleg az utolsó ilyen alkalmak egyike, lassan búcsút kell inteniük a kastélynak, a parknak, az üvegházaknak, a tónak. Nosztalgikus merengéséből egy hang zökkentette ki, nevezetesen Sirius ugató nevetése, ami nem is olyan régen még annyira idegesítette. Most alig lett tőle bosszús. Nem nyitotta ki a szemét, csak amikor meghallotta az egyre közeledő lépteket.

Oldalra pillantva April arcát látta meg először, ebből mindjárt tudta, hogy Remus az, aki feléjük tart. A többiek – Sirius, James és Peter – kicsit odébb telepedtek le.

- Öt percet kaptok! – ordította Sirius, mintha mérföldekre lennének egymástól, pedig csak néhány fa választotta el őket.
- Sirius azt mondja, örül, hogy lát titeket – kedélyeskedett Remus, miközben lehuppant April mellé.

Nagyon diszkréten viselkedtek, jóval diszkrétebben, mint ő és James azelőtt, pedig Lilynek is valami hasonló volt az eredeti terve. Még egyszer sem látta őket csókolózni, mégis mindenki számára egyértelmű volt, hogy ők ketten mostantól összetartoznak, már csak abból is, ahogy egymásra néztek.
April a szemét forgatta, aztán mosolyogva megsimogatta Remus arcát, aki gyors puszit nyomott a szájára, majd kissé zavartan Lilyhez fordult:

- McGalagony megint engem traktál az évkönyvvel, nem ártana befejeznünk lassan.
- Az évkönyv nem teszi le helyettünk a RAVASZ-t – felelte szórakozottan, miközben nekilátott, hogy kicsomagolja a jegyzeteit. – Mellesleg úgy tudom, nekünk csak a beosztás elkészítése volt a feladatunk.
- És a többiek unszolása – szögezte le Remus, mutatóujjával apró köröket rajzolva April térdére.
- Tényleg. April, miért nem fejezitek be végre Potterrel a fotózást? – érdeklődött tettetett kíváncsisággal.
- James és én keveset találkozunk, mióta nem vagy hajlandó egy légtérben tartózkodni vele – válaszolta April ártatlanul.
- Egy perc maradt! – harsogta Sirius, mintegy alátámasztva April szavait.
- A szerelmeseknek is emiatt kell elválnia egymástól – sóhajtott Mary színpadiasan. – Oda minden, már soha nem leszünk többé egy csapat.

Lily dühös pillantást vetett barátnőjére, aki úgy tett, mintha nem venné ezt észre. Az Értelem és érzelem egy korai kiadása mögé rejtőzött, kerülve a szemkontaktust.

- Hát akkor én megyek – tápászkodott fel a kelleténél lassabban Remus.
- Vacsoránál találkozunk – szólt April rá egyáltalán nem jellemző nyílt szomorúsággal a hangjában.

Remus – Sirius „lejárt az idő" kiáltásával kísérve – csigalassúsággal elindult a fiúk felé, de még visszafordult, hogy vágyakozó pillantást vessen Aprilre. Lily nagyot sóhajtott.

- Felőlem idejöhetnek, ha... – emelte égbe a kezeit nagylelkűen, de nem tudta befejezni a mondatot.

Barátnői, mintha csak így tervezték volna, egy csapásra roppant elégedett, mi több vidám arckifejezést öltöttek fel. Mary felpattant, és sebtében összecsukott könyvével heves integetésbe kezdett, mintha a Tekergők több mérföldre lennének tőlük:

- Nincs kedvetek csatlakozni hozzánk?! – kiabálta boldogan.
- Ha csendben lesznek – fejezte be a rend kedvéért, miközben morcosan nézte, ahogy azok négyen összeszedik a cuccaikat.
- Igyekezni fogunk – vigyorgott Sirius, lehuppanva a pléd egyik sarkára.

Lily figyelmét nem kerülte el, hogy amikor azt hitték, nem látja, Sirius és Mary gyors ökölpacsit váltottak. Épp meg akarta kérdezni, hogy ezt meg mire vélje, amikor James helyet foglalt, egyenesen mellette. A szakítás óta egyszer sem voltak ilyen közel egymáshoz, a fiú illata olyan erővel csapott le rá, hogy belesajdult a szíve.

Így hát nem szólt semmit, csak elővette jegyzeteit, és úgy tett, mintha tanulna, miközben érezte, hogy az arca felforrósodik.
Úgy tíz perc múlva, amikor ráunt, hogy ugyanazt a két sort olvassa el újra és újra magában, körbenézett, és szemügyre vette, mit csinálnak a többiek. Remus hátát a tölgyfának vetve ült, bal kezével a Mágia történetét egyensúlyozva a térdén, jobbal átölelve a mellkasának dőlő Aprilt, aki lehunyt szemmel élvezte a napsugarak melegét. Lily szerette volna tudni, hogyan fog lapozni, ha arra kerül a sor.
Mary és Peter varázslósakkot játszottak, Sirius egy darabig kommentálta a játékot, most azonban minden figyelmét lekötötte a kezében tartott mugli könyv, homlokán megjelent néhány ránc, ahogy olvasott, majd kisvártatva így szólt, szavait Jamesnek címezve:

- Ezt látnod kell, Ágas. – Majd Maryre bámulva hitetlenkedve kibökte: – Ez van egy nő fejében?

Mary száját összeszorítva bólintott, láthatóan próbálta visszafojtani a nevetést. Lily Aprilre pillantott, aki még mindig nem nyitotta ki a szemét, a szája sarka azonban alig észrevehetően megrándult.

- Döbbenet – szögezte le Sirius, miközben úgy forgatta a könyvet, mintha legalábbis Hollóháti Hedvig elveszett diadémját tartaná a kezében. – És ebből több is van?
- Több is, mint elég – jegyezte meg epésen Lily.
- Lily szerint Jane Austen nem ért a szerelemhez – magyarázta Mary, miközben a futója épp ripityára törte Peter bástyáját. – Szerintem tanulságos olvasmány, főként, ha valakinek romantikus dilemmái akadnak.

Lily lelki szemei előtt felrémlett a kép, ahogy lendületesen fejbevágja Maryt az Értelem és érzelem egy másik, keményborítású kiadásával, de barátnője rá sem hederített, látszólag minden figyelmét a játszmának szentelte. Sirius elgondolkodott a hallottakon, és egy későbbi fejezethez lapozott. Lily csak ekkor pillantott a mellette ülő Jamesre, akiről néhány percig el is feledkezett szemlélődés közben, most azonban meghökkenve vette észre, hogy az őt figyeli. Elpirult – megint –, és bár nem tervezte, hogy megörvendezteti a fiút azzal, hogy hozzá szól, valahogy kibukott belőle a sértésnek szánt megjegyzés:

- Neked semmi dolgod, Potter? Cikeszek után kapkodás, vagy ilyesmi? – Most, hogy néha már Siriust is a keresztnevén szólította, még nevetségesebbnek tűnt Potternek hívni Jamest, ezt még ő is elismerte, mégsem bírt lemondani róla.
- Visszavittem azt a cikeszt a szertárba – mondta szomorkásan mosolyogva az említett, még mindig őt nézve. – Kegyetlenségnek tűnt fogva tartani.

Lily nem ilyen válaszra számított, már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, aztán mégis becsukta, és gyanakvóan a fiúra meredt. A szeme sarkából látta, hogy April kinyitja a szemét, és bár Remus és Sirius továbbra is olvasást színleltek, Mary és Peter pedig folytatták a játékot, tisztában volt vele, hogy mindenki feszülten figyel.

- Azt hittem, nincs gondod a kegyetlenkedéssel – felelte végül ridegen.
- Régen talán így volt, de már bánom. – James már nem mosolygott, komolyan, de határozottan fürkészte Lily arcát. – Talán nem fogtam fel, mi forog kockán.
Sirius már meg sem próbált úgy tenni, mintha olvasna, a sakktáblára bámult, ami szintén híján volt az eseményeknek.
- Késő bánat – mondta konokul, majd a jegyzeteiért nyúlt, hogy újra olvasni kezdje őket, miközben a szíve össze-vissza vert, és hirtelen túlzottan melegnek érezte vékony pulóverét.

Néhány percig mélytengeri csend ereszkedett a társaságra, csak a feltámadó szél hallatszott, ahogy hullámokat keltett a tó addig sima felszínén.

- Most jut eszembe, hogy elfelejtettem azt az izét, tudod, Féregfark – mondta a kelleténél jóval hangosabban Sirius, majd becsapva a könyvet felpattant, és jelentőségteljesen a sakkozókra meresztette a szemét.
- Jaj, igen, azt én is elfelejtettem – kontrázott rá Mary. – Legjobb lesz, ha most azonnal elintézzük.

Miközben elővette legszemrehányóbb tekintetét, azok hárman néhány másodperc leforgása alatt összeszedték a holmijukat, és kereket oldottak, anélkül, hogy akár egyszer is ránéztek volna. El sem hitte, hogy ilyen könnyedén besétált a nyilvánvaló csapdába.

- Valamit meg kéne néznem a könyvtárban – csukta be Remus is a könyvét.

Lily elszántan Aprilre meredt. Ha most itt hagysz vele, megöllek – üzente a tekintete, April azonban úgy tett, mint aki nem érti.

- Menjünk – felelte. – Itt hagyhatjuk a cuccunkat, ugye? Mindjárt visszajövünk. – Azzal már ott sem voltak.

Lily csak hápogni tudott, azt akarta mondani, hogy te aljas kis boszorkány, de persze nem tette. Egy darabig barátai távolodó alakját szemlélte, miközben próbálta kitalálni, milyen bosszú lenne a legmegfelelőbb számukra, majd kelletlenül visszafordult Jameshez, aki – természetesen – még mindig őt figyelte, átható tekintettel.

- Sajnálom, hogy így sarokba szorítottak – mondta lesütve sűrű fekete szempilláit. – Nem én kértem, esküszöm. De ha már így alakult... Talán beszélgethetnénk. Szeretnék újra bocsánatot kérni.

Néhány pillanatig várta, hogy feleljen valamit, aztán mikor látta, nem akaródzik megszólalnia, bizonytalanul folytatta.

- Úgy terveztem, te is beszélsz majd, de legyen... Megértem, hogy nem akarsz szóba állni velem, a helyedben valószínűleg én is így éreznék. Tudom, hogy elszúrtam, nagyon elszúrtam. Megijedtem.

A fiú halkan beszélt, szinte suttogott. Lily elfordította a fejét, hogy ne kelljen az arcára néznie, így könnyebb volt. Ismét szünetet tartott, majd rövid várakozás után folytatta.

- Lily, a dolgok meg fognak változni körülöttünk. Az, hogy Piton halálfalónak állt, csak a kezdet, és tudom, hogy téged személyesen érint, de ez annyi minden mást is jelent. Tehetetlennek éreztem magam, tudtam, hogy nem hagynád annyiban a dolgot, féltem, hogy nem tudlak megvédeni...
- Engem nem kell megvédeni – szúrta közbe.
- Nem kétlem, hogy meg tudod védeni magad, de el kell ismerned, hogy ösztönösen keresed a bajt.
- Ez nem igaz – makacskodott.
- Nem álltatom magam azzal, hogy ez megváltozik, ha így lenne, már nem is te lennél. A legjobb nyomozó az egész Roxfortban – tette hozzá James halvány mosollyal az ajkán.
- Semmi szükség a gúnyolódásra – méltatlankodott.
- Nem gúnyolódom. Te is tudod, hogy ebben igazam van, a büszkeséged és az igazságérzeted jobban izgat, mint a veszély mértéke. Ezt nagyon szeretem benned.

Lily nagyot nyelt. Nem mintha azzal áltatta volna magát, hogy James érzései elhalványultak a külön töltött idő alatt, mégis megrázó volt ilyen nyíltan hallani, hogy még mindig szereti őt. Ő akkor sem mondta volna ki, ha valaki pálcát szegez rá.

- Olyan vagy mint egy hurrikán – szólt elgondolkodva a fiú. – Valakinek vigyáznia kell rá, hogy ne pusztítsd el véletlenül saját magad is, és én akartam lenni az a valaki. Belátom, hogy rosszul fogtam hozzá. Azt is tudom, hogy nem sikerült, hogy még mindig nem érdemellek meg. Megbuktam a próbán, hiába adtál esélyt.

Bólintott. James ajkai elnyíltak, a tekintetében csalódottság tükröződött. Talán arra számított, Lily megcáfolja az utolsó mondatot. Felsőteste enyhén elfordult, lehunyta a szemét, mintha védekezni próbálna, szinte látta, ahogy bezár, hogy végül tudomásul veszi az elutasítást, amit annyiszor megkapott az évek során, mégis ez az utolsó tűnt a legfájdalmasabbnak. Sokáig, nagyon sokáig szerette volna elérni ezt, hogy James Potter megértse, felesleges próbálkoznia, de soha nem került ennyire közel az egykor áhított célhoz. Most mégsem érzett elégedettséget. A dolgok valóban visszavonhatatlanul megváltoztak.

Nézte James profilját, előre eső vállát, hosszú szempilláit, és egyszeriben rájött, hogy képtelen elviselni a látványt. Így kinyújtotta a kezét, és megérintette a fiú arcát. James ösztönösen belebújt a tenyerébe, a bőre forró volt, néhány másodpercig még csukva tartotta a szemét, ám amikor újra kinyitotta, a tekintete lángolt. Aztán közelebb hajolt, egészen közel.

Lily nagy levegőt vett, majd így szólt:
- Ez tényleg az utolsó húzásod volt, Potter.

James először értetlenül összeráncolta a szemöldökét, majd meglepetten elmosolyodott. Aztán két meleg keze közé fogva Lily arcát megcsókolta őt. Lehunyt szemhéja alatt mintha arany szikrák táncoltak volna, bár nehéz volt eldönteni, hogy a tölgyfa levelet bontó ágai között utat törő fénynyalábok, vagy a szerelem okozza őket. Halványan hallani vélte, hogy valaki diadalmasan felkiált a távolban, de ezzel most nem tudott foglalkozni.
Csak Jamesre akart figyelni. Minden más várhatott.

Vége

***

A végére értünk, már csak az epilógus maradt hátra, ahogy ígértem, holnap délután érkezik. Addig is írjátok meg, mi volt a kedvenc részetek, akár ebből a fejezetből, akár az egész történetből! :)

Mindenkit ölel:

Ginny949