Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezarelnek valami fantasztikus illata volt, bár jól láthatóan ő nem élvezte annyira az ölelést, mint én. Pár másodperc elteltével idegesen tölt el magától, majd fordult felém.
- Már megmondtam, hogy ne érj hozzám! - emelte meg kicsit a hangját mire összerezzentem.
Most először láttam idegenek őt. Nem gondoltam volna, hogy csupán egy öleléstől így fog reagálni. Kicsit el is szégyelltem magamat a dolog miatt hiszen tényleg leszögezte, hogy ne érjek hozzá.
- Sajnálom... - mondtam lehajtott fejjel.
Ezarel nem válaszolt a bocsánat kérdésemre, egy szó nélkül elviharzott mellőlem. Nem mentem utána, nem volt jogom továbbra is zaklatni őt. Lassú léptekkel a szökőkúttól nem messze lévő cseresznyefához baktattan és helyet foglaltam alatta. Ruby mellém sietett és hozzám dörgölödzött mire halványan elmosolyodtam.
- Ne aggódj, minden rendben. Tényleg az én hibám volt a dolog. - simogattam meg a kis homonculust.
Már nem voltam olyan éhes, mint pár perccel ezelőtt. Sőt, enni sem volt kedvem. Nagyjából egy óra telhetett el amikor is valaki hírtelen a vállamra tette a kezét. Kicsit megugrottam, majd a fejemet megrázva a mellettem állóra vezettem a tekintetemet.
Mellettem egy első ránézésre nagyjából velem egyidős lány állt. A haja baloldalt rózsaszín, jobb oldalt pedig fekete volt, a szemei pedig zölden fénylettek. Nagyon szépnek találtam őt.
- Minden rendben? - kérdezte mire aprót bólintottam - Mi történt?
- Nem nagy dolog, kicsit magamra haragítottam Ezarelt.
- Azt a morcos elfet? Ne búsulj ilyesmi miatt, ő nagyon könnyen megsértődik, ha nem az van amit ő akar. - mondta mosolyogva, majd helyet foglalt mellettem - Amúgy új vagy a gárdában? Még nem láttalak.
- Igen, mondhatni új vagyok, csak tegnap érkeztem.
- Értem. Az én nevem Karenn! - nyújtotta felém a kezét a lány.
- Az enyém Miina. - fogtam meg én is a kezét, majd kezét ráztunk.
- Te melyik gárdában vagy? Én az Árnyék Gárdában.
- Én még egyikben sem. - mosolyodtam el féloldalasan.
- Hogy-hogy? Még nem csináltad meg a Gárda Tesztet? - nézett rám meglepetten Karen.
- Nem. - ráztam meg a fejemet - Tudod én a földről érkeztem ide egy Boszorkánykör segítségével és még nem dőlt el, hogy maradhatok-e. Pontosabban Miiko még nem mondott nekem ezzel kapcsolatban semmit sem.
- A földről jöttél?! - nézett rám izgatottan Karenn mire bólintottam - Mesélj! Milyen ott élni?
Mivel láttam rajta, hogy nagyon érdekli a téma így belefogtam a mesélésbe. Meséltem neki az ottani helyekről, szokásokról, ételekről és még rengeteg mindenről. Látszólag nagyon élvezte a dolgot ugyanis egyszer sem szakított félbe és rettentő figyelmesen hallgatott végig Úgy nézett rám, mint egy kisgyerek a cukorkára. Mondjuk ő nem akart megenni. Legalábbis remélhetőleg... Az illata kicsit hasonlított az enyémre, na meg a füle is hegyes volt így tudtam, hogy nagy valószínűséggel egy vámpír lánnyal van dolgom.
Karenn-nel jó pár órát végig beszélgettünk és már esteledett amikor elbúcsúztunk egymástól. Igazán kedves lánynak tartottam és nagyon örültem, hogy találkozhattam vele.
Ezarelhez nem akartam menni, mert biztos voltam benne, hogy még haragszik rám ezért Ruby-t a karjaimba vége felmásztam a cseresznyefa ágai közé és ott helyeztem kényelembe magamat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
