Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szoba közepén egy sötét alak térdelt. A fejéből két fekete szarv nőtt ki, a szemei pedig sárgásan fénylettek. A szájából két hatalmas szemfog állt ki amiknek a végük tűhegyesek voltak, a hátán pedig két hatalmas fekete szárny volt amiknek a végük aranyba ment át és enyhén fénylett is.
Az alak a kezeivel a hajába túrt és remegett. Féltem. Sőt, rettegtem az elém táruló látványtól. De ugyanakkor... Gyönyörűnek is tartottam. Tökéletesen beleillett volna egy fantasy regénybe.
Az alak lassan felém fordúlt és rámemelete a tekintetét. Amint ezt megtette az arcizmai egyből megrándultak és a kezei segítségével eltakarta az arcát. Jobban szemügyre vettem az illetőt. Egy fekete rövid nadrág és egy fehér trikó volt rajta. A nyakában pedig... Haru nyaklánca!
Haru...? Ez tényleg te vagy? Mi történt veled?
A fiú lassan hátrálni kezdett mígnem a háta neki ütközött a szoba kemény, halványzöld falának. Azelőtt cselekedtem, hogy ténylegesen felfogtam volna a helyzetet. A félelmem egy csapásra eltmúlt és a testem magától mozdult. Odaszaladtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem őt.
- Nincs semmi baj... - suttogtam - Ne félj... Minden a legnagyobb rendben lesz Haru...
A teste remegni kezdett és megpróbált eltolni magától, de én ezt nem hagytam neki. Minden erőmet bevetve szorítottam őt magamhoz. Most, hogy tisztában voltam azzal, hogy még ha jelenleg így is néz ki ő akkor is Haru minden félelmem elszállt.
- Engedj el... Miina kérlek... Nem akarlak bántani téged...
- Ne aggódj. Nem fogsz. Tudom.
- Hogy lehetsz ennyire biztos ebben!? Nézz csak rám! Egy szörnyeteg vagyok!
- És egyben a testvérem is. - simítottam végig az arcán.
A tekintete üvegessé vált és lehajtotta a fejét. Most végleg elvesztettem a fonalat. Nem értettem mi történt hírtelen. Bár... Ez már azóta így volt, hogy betettem a lábamat ebbe a szobába.
- Nem vagyok...
- Mi nem vagy? - néztem rá értetlenűl.
- A testvéred. - szorította ökölbe a kezét - Te és én... Nem vagyunk testvérek... Sőt még csak vérrokonok sem...
Haru szavait hallva teljesen lefagytam.
Hogy érti, hogy nem vagyunk testvérek?
- Ezt, hogy érted?
- Úgy ahogy mondtam... Minket nem köt össze a vér... Semmi közünk sincs egymáshoz! - csapott bele a falba mire kicsit összerezzentem.
Még sohasem láttam őt ilyennek. Mindig vigyorgott, mint egy idióta vagy az ágyában punnyadt, mint valami dagadt macska.
- Nem számít, hogy nem köt össze a vér. A bátyám vagy és ezen semmi sem változtathat.
- Miina... Emlékszel anyu könyvére?
Miért tért ki a kérdésem elől?
- Az Eldarya-ra?
- Pontosan. Most lehet hülyének fogsz nézni de... Az a könyv nem egy kitalált világban játszódik hanem egy nagyon is valós helyen.
- Eldarya létezik? - ragyognak fel a szemeim akár egy kisgyereknek az édesség láttán.
- Igen. Mi is arról a helyról származunk. Bár különböző fajokból.
- Különböző fajok? - kérdeztem mire ő csak bólintott.
- Az én apám egy démon, az anyám pedig egy brownie tehát én egy démon-brownie keveréklény vagyok. A te édesanyád egy erdei nimfa, az apád pedig egy vámpír így te ezeknek a keveréke vagy.
- Ez... Ez... Szuper! - ugrottam fel - El. Akarok. Menni. Eldarya-ba!
- Jobban fogadod, mint vártam... - mosolyodott el.
Meglepődtem ugyanis már a normál alakjában csücsült a szobája padlóján.
- Huh? Visszaváltoztál? - gugoltam le mellé.
- Mint látod. - vigyorodott el - Nagyon sok mágikus erőbe kerül fent tartanom az emberi formámat... Mondjuk mégsem mehetek így utcára szóval... - sóhajtott.
- Akkor menjünk Eldarya-ba! Ott nem kéne rejtegetned a valódi alakodat nem?
- Az a helyzet, hogy de... - hajtotta le Haru a fejét - Nem igazán szívelik arra a démonokat...
- Akkor menjünk olyan helyre ahol csak mi ketten vagyunk! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- Tch... Ha ennyire ragaszkodsz hozzá nem bánom.
- Jupiii!!! Irány Eldarya!
- Pontosan. - bólintott - De először is a konyha. Éhen halok...
- Nem is te lennél! - mosolyodtam el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
