Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezarel és a Valkyon nevű férfi váltottak egymással pár szót. Valószínűleg részben én lehettem a téma, mivel folyton mutogattak rám. Őszintén szólva eléggé idegesítő volt az egész helyzet. Összesen nagyjából fél óráig zajlott a beszélgetés a találkozást követően, majd Ezarel intett, hogy kövessem mire én szó nélkül követtem az elfet.
A laborból kisétálva lementünk a lépcsőn és elindultunk a kristály terem melletti folyosó felé. Végig pár lépéssel a kékhajú mögött lépdeltem. Még mindig megbabonázott hely szépsége. Egyszerűen varázslatos volt.
Ezarellel egy díszes ajtó elé sétáltunk ami előtt megállt. Nagyot nyeltem. Tudtam, hogy milyennek írják le az elfek hálóját a könyvekben viszont most... Viszont most tényleg láthatok egyet! A saját szememmel!
- Először is letisztáznék pár dolgot - kezdett bele az elf - amiket muszáj betartanod amikor a szobámban tartószkodsz. Világos?
- Mint a nap! - tiszteletem neki mosolyogva.
- Te tuti nem vagy normális ... De mindegy is, kezdjük az elején. Nem nyúlkálsz a cuccaimhoz az engedélyem nélkül.
- Igenis! - tisztelegtem.
- Nem hozol be a szobámba senkit és semmit az engedélyem nélkül.
- Értettem! - tiszteletem ismét.
- És ami a legfontossabb - szegezte rám meseszép íriszeit amitől kishíján eleredt az orrom vére - Ne. Nyúlj. Hozzám.
- Huuuuuh??? - néztem rá szomorúan mire csak egy morcos pillantást kaptam tőle válaszul - Igenis...
- Örülök, hogy felfogtad. - mondta közömbösen, majd kinyitotta a szobája ajtaját és besétáltam a helységbe.
Nagyot nyeltem, majd kíváncsian követtem az elfet a szobájába. Amint átléptem a küszöbön kishíján leesett az állam. A szoba padlóját zöld fű borította, velem szemben egy hatalmas üvegablak volt ami alatt egy óriási levél nőtt. Valószínűleg ágyként funkcionált. A bútorok fából voltak és mindegyik virágzott. A polcokon színes üvegcsék és különböző edények díszelegtek. A szoba sarkában volt egy fa aminek a levelei kékesen fénylettek ezzel megvilágítva a helységet. A szoba falán egy igen díszes, levélmintás óra volt alatta pedig egy hatalmas tükör. A készülék fél tizet mutatott. Lélegzetelállító volt az egész helység. Alíg bírtam elhinni, hogy tényleg itt fogok aludni.
- Hé! - pöckölt homlokon az elf mire azonnal fájó ponthoz kaptam.
- Ezt most miért kellett? - néztem rá felfújt arcal.
- Már vagy öt perce szólongatlak viszont őméltósága nem volt hajlandó válaszolni. - fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.
Ennyire elbambúltam volna?
- Oh, sajnálom... - vakartam meg kínosan a tarkómat egy halvány mosoly mellett.
- Idióta. - sóhajtott, majd a szekrényéhez sétált.
Ezalatt én a szoba sarkába baktattam és helyet foglaltam a világító fa alatt. Semmiképpen sem akartam az elfhez közel aludni. Féltem, hogy rámászok az éjjel...
A tekintetemet lassan a kékhajúra vezettem. Az arcom azonnal paradicsom vörös lett a látványtól. Ezarel félmeztelenül ácsorgott a szekrénye előtt és épp akasztotta be a felsőjét. A szívem őrült tempőban dübörgött a mellkasomban. Ezarel a derekához nyúlt és elkezdte lehúzni a nadrágját mire én felhúztam a térdemet és beletemettem az arcomat.
Hogy képes ilyen nyugodtan levetkőzni ha egy lány van a szobájában?! Lehet, hogy valójában egy iszonyatosan perverz alak? Meg amúgy is, ez kiskorú megrontásának minősül!
- Hé! - bökte meg a vállam az elf mire az eddiginél is jobban elpirultam.
- ...Felöltöztél már? -kérdeztem a fejemet fel nem emelve.
- Fel. - válaszolta egyszerűen mire felnéztem rá.
- Te...! - vörösödtem el ismét ugyanis az előttem álló szépet füllentett az előbb.
Csak egy nadrág volt rajta. A felső testét semmi sem takarta. A haja ki volt engedve és a kék hajzuhatag rendezetlenül omlott a vállára és a melkasára. Nem tagadom, iszonyat jól nézett ki.
- Tetszik a látvány perverz kölyök? - vigyorodott el.
- E-Ez kiskorú megrontásának minősül! - csuktam be a szemeimet.
- Ha te mondod. - mondta, majd hallottam ahogy az ágyához sétál és belefekszik - Jó éjt. - mondta halkan.
Nem számítottam rá, hogy ilyesmit fog mondani, így halványan elmosolyodtam.
- Neked is, Ezarel. - mondtam halkan és ledöltem a fübe.
Elég nehezen jött álom a szememre, de végül csak sikerült elaludnom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
