Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már két hét telt el azóta a nap óta amikor Harut először láttam átváltozni. Azóta a közeli erdőben minden nap suli után boszorkány kör után kutattunk. Az Eldarya szerint az egy gombákból álló kör és a közepébe lépve át lehet jutni Eldarya-ba.
Tegnap találtunk is egyet az egyik közeli tisztáson, így Haruval úgy döntöttünk, hogy szombaton azaz holnap reggel indulunk. Jelenleg az ágyamban fekszem a plafont bámulva. Egyszerűen nem jön álom a szememre. Túlságosan izgulok a holnap miatt.
Végül sikerült elaludnom viszont még csak hajnali hat van, de én mégis a bátyám ajtaja előtt ugrálok mit valami idióta, hogy kapkodja már magát, mert menten megőrülök.
- Haruuu! Gyere! Menjüüünk! - ugráltam.
- Megyek már... - jött ki az ajtaján egy hátizsákkal a hátán - Miért akarsz ilyen korán menni? - ásított.
- Mert csak! Minél előbb ott akarok lenni! Gyereee! - ragadtam meg a karját ezzel magam után vonszolva őt.
A boszorkánykörköz egy bő fél óra alatt oda értünk viszont amíg körbeugráltam, természetesen sikongatva addig Haru bealudt az egyik fa alatt így el kellett halasztani az indulást. Nagyjából fél kilenc körül ismét felbéredt és a hátára vette a cuccait.
- Biztos csak ennyit hozol? - nézett a hátizsákomra - Ugye tudod, hogy a boszorkánykör csak egy irányba működik és jó ideig biztos nem tudunk hazajönni? Már ha egyáltalán vissza tudunk majd jönni.
- Persze, hogy tudom! Amúgy ennyi cucc bőven elég. - tettem csípőre a kezem - Indulás! - fogtam meg a kezét mosolyogva.
- Ha te mondod... Ja és ne akadj majd wki nagyon a nimfa-vámpír alakodon kérlek. Nem akarok megsüketülni...
- Oké, oké csak gyere már! - húztam őt a kör felé.
Egyből bele is léptünk mire a kör elkezdett világítani és szentjános bogarak jelentek meg körülöttünk. Eszméletlenül fantasztikus érzés és látvány volt egyaránt.
- Wow! Ez sokkal szupibb, mint ahogy elképzeltem! - csuktam le a szemeimet a fény miatt.
Pár pillanat múlva megszűntek a fények és lassan kinyitottam a szemeimet. Kishíján leesett az állam a látványtól. A főépület legfőbb termében voltam, a kristályteremben. Már számtalanszor elképzeltem milyen lehet a nagy kristály, de a képzelgésem a közelébe sem ért a valóságnak. A kristály valósággal elképesztő volt.
- Ki vagy te és mit keresel itt!? - hallottam meg magam mögül egy ideges női hangot.
Azonnal megfordúltam. A velem szemben álló nőnek római fülei, és kilenc róka farka volt.
- Kyaaaa! Egy kitsune! - ugrottam oda hozzá csillogó szemekkel - Szupeeeer! - vigyorogtam.
- ...Te egy ember vagy? - nézett rám furcsán.
- Nem asszonyom, nem vagyok ember! - tisztelegtem továbbra is csillogó szemekkel - Egy nimfa-vámpír keveréklény vagyok!
- Egy nimfa-vámpír kevetéklény? De hiszen az lehetetlen! A két faj nem jön ki túl jól egymással.
- Az lehet, de én akkor is az vagyok! - tettem karba a kezem morcosan.
- Rendben... Ezt félre téve... Ki vagy és mit keresel itt?
- A nevem Shiro Miina és a bátyámmal jöttem ide a földről egy boszorkánykör segítségével.
- Boszorkánykör? De hiszen ez-
-Igen tudom. Ez egy védett helység így én sem értem túlzottan... - tártam szét a kezeimet - Haru te tudod? - fordúltam hátra, de Harunak nyoma sem volt - Haru? Hé, Haru merre vagy? - kémleltem körbe - Ez nem vicces! Kérlek válaszolj!
Még ezek után több, mint fél óráig kerestem Harut, de hiába. Nem került elő. Teljesen felszívódott.
Vajon hol lehet? Talán nem jutott át a boszorkánykörön? Vagy netán máshol lyukadt ki? Lehetséges ez egyeltalán?
- Hé! Te ott! - hallottam meg egy férfi hangot mire lassan hátra fordúltam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
