𝔸 𝕞𝕠𝕤𝕠𝕝𝕪𝕠𝕕𝕖́𝕣𝕥 𝕞𝕚𝕟𝕕𝕖𝕟𝕥『 ᴇᴢᴀʀᴇʟ x ᴏᴄ 』

❀『 6.ғᴇᴊᴇᴢᴇᴛ - ᴜ́ᴊ ᴋᴜ̈ʟsᴏ̋ 』❀

Reggel teljesen kipihenten ébredtem. Úgy éreztem magam, mint aki legalább ötven órát aludt, ha nem hatvanat. Lassan felültem, majd a szememet megdörzsölve körül néztem. Ezarel még mindig mélyen aludt. Iszonyatosan aranyos volt.

Nem. Miina, nem szabad. Nem támadhatod le amíg alszik. Azonnal verd ki a fejedből ezt a baromságot! De olyan aranyooos...

Egy sóhaj kíséretében gyorsan leültem az ágy mellé a földre, de bármennyire is próbáltam, a gondolataimat képtelen voltam elterelni a kék hajú elfről. Kicsit más volt, mint amilyennek első ránézésre tűnt, de ezzel csak azt érte ek, hogy jobban megakartam ismerni őt. Mindent tudni akartam róla valamint Eldaryáról is.

Már több, mint negyven perce gubbasztottam az ágy mellett az alvó elvet bámulva amikor a kék hajú mocorogni kezdett. Egy pillanat alatt felálltam a földről, majd gyorsan leporoltam a ruhámat.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

Ez elf egy ásítás kíséretében lassan felült az ágyában, majd rámemelte a tekintét. Pár lapos pislogás után hátra hőkölt.

- Te meg ki vagy? - vonta fel a szemöldökét.

Huh? Elfelejtett volna? Ilyen rossz lenne a memóriája? Pedig úgy tudtam az elfek nagyon okosak... Talán ő kivétel lenne? Vagy csak még félálomban van?

- Ezarel, én vagyok az Miina. Shiro Miina. - mutattam magamra - Nem emlékszel rám? - döntöttem oldalra a fejemet.

- Miina? De akkor mégis... Mi a franc történt veled? - mutatott rám.

- Huh? Ezt meg mégis, hogy érted? - néztem magamra mire felsikoltottam.

A bőröm fehérebb volt, mint egy hullának ami nem kicsit rémisztett meg. Azonnal a tükörhöz siettem ahol sikeresen megbizonyosodtam arról, hogy egyeltalán nem hasonlítok az eddigi önmagamara. Az eddig kék szemeim sárgán fénylettek a fekete, derékig érő hajam halvány rózsaszín lett benne néhány fehér tinccsel valamint most már a térdemig ért, a hajamból két oldalt pedig egy-egy aprócska leginkább agancsra emlékeztető szarvacska kandikált ki. Az ajkaimat eltátva pedig két fehér, tűhegyes szemfogat pillantottam meg. A ruhám szerencsére nem változott semmit.

- Mé-Mégis mi történt velem? - siettem a döbbent elfhez kicsit kétségbeesetten.

- Honnan kéne tudnom? Bár ez valószínűleg csak az eredeti formád. Hisz még ha emberként is éltél eddig akkor is egy nimfa-vámpír keveréklény vagy. - sóhajtott.

- Ezek szerint akkor így maradok? Örökre?

- Minden bizonnyal.

- De... De a bátyám... Így biztosan nem fog felismerni engem... - rogytam térdre, majd elsírtam magamat.

Az elf nem csinált semmit csak csöndben nézte ahogy sírok. Nem azt mondom, hogy azt vártam tőle, hogy, majd megvigasztal, de azért igazán mondhatott volna valamit... Nagyjából negyed óra múlva befejeztem a sírást, majd a szemeimet megtörölve felálltam mire Ezarel megragadta a kezemet, majd maga után kezdett húzni. Ettől a tettétől enyhe pír szökött az arcomra.

- Ezarel, hová viszel? - kérdeztem, de nem válaszolt - Ezarel?

- Ne beszélj. Majd meglátod. - mondta.

Lassan kiértünk az épületből, majd a főhadiszállásról. Elképzelni sem tudtam, hogy hová akarhat vinni engem. Ennek ellenére boldog voltam, hogy nem hagyott ott a szobában.

Talán jobb kedvre akar deríteni engem?

- Csukd be a szemed. - mondta mire én engedelmeskedtem neki.

Pár perc séta után megálltunk ő pedig elengedte a kezemet amiből arra véltem következtetni, hogy még érkeztünk.

- Most már kinyithatod. - mondta mire így is tettem.

A hely ahová hozott gyönyörű volt. A fák levelei különböző színűek voltak valamint egy aprócska patak is csordogált mellettünk. Ezen felül pedig mindenütt familárisok voltak.

- E-Ez gyönyörű! - mondtam csillogó szemekkel.

- Ja. Tényleg az. - huplant le az egyik fa tövébe - Ne menj messzire. - mondta, majd lehunyta a szemeit.

- Rendben. - bólintottam, majd odasétáltam az kisebb hagymára hasonlító familárishoz - Szia, az én nevem Miina. Te ki vagy? - kérdeztem mire felugrott a levegőbe aminek hála jobban szemügyre vehettem - Nahát egy Hajnali Homonculus? - ragyogtak fel a szemeim mire boldogan ugrándozni kezdett.

Istenem, de aranyos! Kicsit emlékeztet Ezarelre...

- Kisöreg, nincs kedved velem jönni? - kérdeztem mosolyogva mire a karjaimba ugrott - Ezt vehetem igennek ugye? - kérdeztem mire az apróság buzgón bólogatni
kezdett.

Oh, de egy név is kellene neki ha már a familárisom lesz... Hmmm... Meg is van!

- Ruby. Mit szólnál ahhoz ha az lenne a neved, hogy Ruby? - kérdeztem mire kiugrott a kezemből, majd vidáman körbeugrált - Tehát tetszik ez a név? Ennek örülök! - mondtam, majd megindultam Ezarel felé.

A fához érve legugoltam a kék hajú fiú mellé, majd az arcát kezdtem fürkészni. Furcsa érzés kerített hatalmába és a szívem is gyorsabban kezdett verni a szokásosnál.

Mi történik velem?