Őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs jelenleg, hogy milyen bevezetőt írjak 😅
Hát... Az eredeti sztorihoz nem sok köze lesz, de azért remélem tetszeni fog nektek 😁
Ez az első sztorim szóval, ha nagyon - > 💩 akkor se harapjátok le a fejemet lé...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ezarel. - szólaltam meg pár perc elteltével mire a kék hajú lassan kinyitotta a szemeit és rám emelte a tekintetét.
Gyönyörűek a szemeid Ezarel. Olyan misztikusak és különlegesek! Kicsit olyan, mint két ragyogó gyémánt. Ha lesz egy kis szabadidőm mindenképp papírra vetem őket! Hmm... De van egyeltalán ilyen színű festékem? Mindegy is. Ha nincs akkor, majd csinálok! De ha már a festésnél tartunk... Mindenképpen kell festenem Ezarelről egy egész alakos portrét is! De persze a felsőtestét nem muszáj, hogy takarja a ruha, jobb lesz ha azt inkább a képzeletemre bízom. Vagy mondjuk meglesem fürdés közben és akkor legalább lesz egy pontos képem az egészről. Ráadásul ott biztos látok majd egy-két érdekes dolgot! De mikre is gondolok én?! Kiskorú vagyok! Nem lenne szabad ilyesmit csinálnom... De ez igazából mégis ki a francot érdekel?! Csak nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget nem? Végül is egy kibaszott helyes elfről van szó! Muszáj lesz meglesnem és-
- Miina... - nézett rám egy furcsa grimasszal az arcán az elf ezzel kiszakítva engem az előbbi gondolatmenetemből.
- Hm? - döntöttem oldalra a fejemet.
A fantáziálós részt később még muszáj folytatnom. Ezareeel~
- Tudod... Egy ideje csorog a nyálad...
- Oh, tényleg! - mondtam miközben a ruhám újjával letöröltem a szám széléről az előbb említett folyadékot.
Nahát, észre sem vettem.
- ...Fura vagy. - sóhajtott Ezarel mire elmosolyodtam.
- Tudom. - álltam fel a kezemben Ruby-val.
- Az meg...? - nyíltak tágra az elf szemei amint meglátta a karjaimban pihenő aprócska, engem leginkább egy hagymára emlékeztető familárist.
- Oh, ő Ruby. A familárisom. - mondtam mosolyogva - Hát nem aranyos? - emeltem magasba az apróságot egy forgás kíséretében.
- De az egy-
- Hajnali Homonculus. Tudom. - vágtam rá azonnal csillogó szemekkel.
- De azok kizárólag az Abszint gárda tagjaihoz hűségesek. - mondta kicsit még mindig lesokkolódva - És te nem vagy a gárda tagja.
- Még! De Ruby elfogadta, hogy a társam legyen. Ez nem elég ok arra, hogy az Abszint gárda tagja lehessek? - kérdeztem.
- Huh? Már, hogy lenne az! Még csak meg sem csináltuk a gárda tesztet ráadásul Miiko még nem is adott engedélyt arra, hogy hosszabb ideig is itt tartózkodhass! - nézett rám kissé morcosan az elf
- Valóban! - tettem le a kezemből Ruby-t - Akkor megyek és kérek tőle engedélyt! - indultam meg előre, de ekkor hírtelen belém csapott a felismerés.
Fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok és, hogy hogyan juthatnék vissza a főhadiszállásra...
- Ezareeel, hol is vagyunk pontosan? - fordúltam az elf felé.
- Huh... Csak gyere utánam. - sóhajtott a kék hajú, majd a földről feltáplázkodva megindult pont az ellentétes irányba, mint amerre az előbb menni akartam.
Oh... Szóval arra kell menni...
Gyorsan Ezarel mellé siettem mire Ruby követett minket. Az elfen láttam, hogy nagyon el van merülve a gondolataiban így inkább nem beszéltem hozzá az út során. Nem akartam, hogy megharagudjon rám.
Bár ő még mérgesen is iszonyat szexy.
A főhadiszállásra beérve Ezarel hírtelen megállt és felém fordult. Egészen közel volt az arcomhoz így kicsit el is pirultam, de ő ezt szerencsére nem vette észre.
- Mégis honnét tudtad, hogy az - mutatott Ruby-ra - egy Hajnali Homonculus?
- A neve nem ''az'', hanem Ruby! - tettem csípőte a kezemet kicsit mérgesen - A kérdésedre válaszolva pedig egy könyvből.
- Egy könyvből? - vonta fel a szemöldökét az elf félisten.
- Pontosan. - bólintottam - Az édesanyám fiatal koromban sokat olvasott nekem egy Eldarya című könyvből. Abban nagyon sok minden volt leírva erről a helyről.
- Értem. Ez megmagyarázza, hogy honnan tudtad, hogy a Kristályterem egy védett helység.
- Hát igen. - mosolyodtam el.
-Huh... Tényleg csatlakozni akarsz az Abszint gárdához? - váltott témát Ezarel.
- Persze, szeretem a kémiát. Az alkismisták is hasonló dolgokat csinálnak. Szerintem hamar belejönnék.
- Ha te mondod. - vonta meg a vállát - Akkor igyekezz, menjünk el Miiko-hoz.
- Igenis kapitány! - tisztelegtem mire ő csak sóhajtott egyet, majd intett, hogy kövessem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
