Ha megölöd én öllek meg |Befejezett|

7. Fejezet

Újévi különkiadás

Eredetileg egy visszafogott szilveszter estét terveztem, egy kis borral és társasjátékkal. De az idő teltével kiismertem Samet, aki inkább meghalna, minthogy egy átlagos estéje legyen újévkor.

- Kezdődik a buli Clary! - Samet épp most jött be a nappaliba, de rögtön ment is tovább a konyhába. - Remélem a véres pezsgő megfelel, mivel más választ nem fogadok el. - nos úgy tűnik nincs más választásom, mivel Sam fél perc múlva két hatalmas pezsgőspohárral tér vissza.

- Nem vitted túlzásba. - a megjegyzésem cinikus hangvételű volt, de Sam ahelyett, hogy vette volna a lapot, inkább visszaszólt.

- Ez még csak a kezdés, ahogy ez elfogy hozom a következőt.

//
Kezd minden kicsit homályos lenni. Szédelgek, de ez nem olyan, mint amikor beteg vagy, sokkal inkább hasonlít a szabadság érzésre és a boldogságra. Nem hittem volna, hogy két pohár véres pezsgő így ki tud ütni egy vámpírt.
És mi van akkor ha egy rosszindulatú fajtársunk lesz részeg? Bódultságában lekaszabolja az egész világot?

- Boldog új évet!

- Hmm, neked is Sam. Most már mehetek aludni?

- Úgysem tudlak visszatartani, igaz nagymama? - tettetett sértődöttséggel hátra dobtam a hajam, és megindultam az emeletre

- Még hogy nagymama... - a nagy színjáték közepette a lábaim összeveszhettek egymással, mert sikerült megbotlanom bennük és hangos puffanással a földre érkezni.

- Várj Clary, fel megyek veled. Még a végén kitöröd a nyakad, és bár nem halsz bele, de amikor magadhoz térsz iszonyúan fog fájni. - rátámaszkodtam Samre tényleg úgy, mint egy nagymama. Sikeresen feljutottunk az emeletre és már nem tűnt akkora kihívásnak, hogy elérjem a szobát. Sam elcipelt az ágyig, majd ő is hanyatt vágódott rajta.

- Itt maradnál velem? - felé fordítottam a fejem.

- Ha szeretnéd akkor persze. - furcsa. Valami furcsa, sőt kifejezetten furcsa. Vissza pörgetem az idekerülésem óta történteket, és nem értem, hogy lettünk ilyen kevés idő alatt ennyire jóban. Mégis mi vitt rá minket, hogy egy láthatatlan lelki kötelékkel kössük össze magunkat? Csak azért tettük meg, hogy soha ne lehessünk magányosak? Vagy mert több van köztünk, mint ahogy azt eddig gondoltam?
Arca egyre inkább közeledett felém. Nem volt kellemetlen, nem volt feszültség a levegőben. Nem tudom megmagyarázni, de jó érzés ilyen közel tudni magamhoz. A közelből vészesen közel lett, míg végül semmi. A pezsgő és a vér kellemes íze még mindig érződött a száján, de ez egyáltalán nem zavart, sőt érdekes módon még jobbá tette a csókot.

- Clary... - épphogy csak egy kicsit hajolt el ajkaimtól.

- Hm?

- Részegek vagyunk, lehet, hogy holnap utálni fogsz emiatt.

- Azt majd én el döntöm.

- Most ezt mondod, de holnap már más véleményen leszel. Nem bírnám elviselni...

- Nem érdekel. - most én csókolom meg őt. Levettem a felsőjét , így elém tárult felsőteste. Ő is le vette rólam a sajátom, majd újra meg csókolt.

//
Alig van némi fény, de ami beszűrődik az is eléggé bántja a szemem. Azon gondolkoztam ami tegnap este, vagyis ami ma hajnalban történt. Lefeküdtem Sammel a legjobb barátommal, a lelki társammal. Mindezt részegen. Mégis hogy hat ez a kapcsolatunkra? Mit jelent ez?

- Jó reggelt. - Sam reggeli hangja mit ne mondjak... izgató. Egy teljes oktávval mélyebb, kicsit még rekedtes is. - Min gondolkozol? Ha a tegnap estén én...