Ha megölöd én öllek meg |Befejezett|

19. Fejezet

- Nem lesz ingyen a segítsége. Hatalmas árat fog kérni érte, és ezt nem hagyhatom.

- Csak bízzatok bennem kérlek.

Clary Saltsman

- Nem Clary. - mondta Victor - Nem tudod Vincent mire képes. Már akkor halott vagy ha csak megközelíted őt vagy az otthonát, és ez az egész tényleg nem éri meg. Inkább elmegyek, és soha többé nem látsz, minthogy meghalj csak azért mert engem is szeretsz! - sokat jelent nekem, hogy még mindig védeni próbál engem, de soha sem lehet teljes és nyugodt életem ha nem tisztázom mi történik a lelkemben. Tehát hogyha valaki csak sejt is valamit a dologról, akkor azt tudnom kell.

- Erről akkor is én döntök. Jogom van tudni miért történik velünk mindez. - pár pillanat múlva kopogtattak az ajtón. Elindultam, hogy kinyissam és lássatok csodát Rafael állt a küszöbön méghozzá teljesen épen, egy karcolás nélkül. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem hidegen.

- Beszélni szeretnék veled.

- Nem hiszem, hogy most képes lennék veled bármiről is beszélni. Amit tettél nem hogy gyerekes, egyenesen közveszélyes. Figyelj, én tudom hogy féltékeny vagy, de próbálj már kiszállni a kis fantázia világodból és nem széttépni azokat akikre féltékeny vagy. Tudatában vagy annak, mekkora sérüléseket okoztál Victornak? Mindene tiszta vér volt amikor beállított ide órákkal ezelőtt, és még most sem regenerálódott mindene. - Rafaelnek  kikerekedett a szeme, olyan volt mintha említeni sem akarta volna a történteket. Mintha elsunnyoghatta volna.- Nem is akartad elmondani igaz?

- És te mégis mikor akartad elmondani azt, hogy nem csak engem, hanem Victort is ugyanúgy szereted? - most rajtam volt a sor, hogy elég erősen meglepődjek. - Ugyan már ne nézz így, hallottam amit hallottam az imént!

- Figyelj Rafael, nem tudom hogy lehetséges ez! De nemsokára megtudjuk ha...

- Még most sem mentem bele a dologba! - hallatszódott a konyhából Victor üvöltése. Nem mellesleg az ötletet Rafael sem támogatta, miután őt is bevontuk a dolgokba.
Aznap este Samnél éjszakáztam. Bármennyire is akartam, nem tudtam aludni, egész éjjel forgolódtam, és azon agyaltam vajon az ősi vámpír, Vincent Santos tényleg olyan veszélyes-e, mint ahogy azt a fiúk mondják. Illetve vajon mit kér majd a segítségéért cserébe? Ha nem tudom majd teljesíteni a kérését akkor megöl? Ezekkel a kérdésekkel együtt aludtam el.

//
- Megyünk? - kérdeztem a többieket, miközben lefelé mentem a lépcsőn.

- Előbb ennünk kellene. Minél erősebbek vagyunk, annál több esélyünk van egy esetleges támadás esetén. - javasolta Sam. Igaza volt. Nem sétálhatunk csak úgy be egy több ezer éves vámpír otthonába felkészületlenül.
A tisztás környékére mentünk vadászni, majd miután mindenki elfogyasztotta a reggelijét útnak indultunk Vincenthez. Victor azt mondta, hogy egy kastélyban él, és az előző lakói furcsa és rejtélyes módon eltűntek, tehát valószínűleg táplálékként végezték.
Az út során nem nagyon beszélgettünk egymással. Én elvoltam foglalva a gondolataimmal Vincenttel és a fiúkkal kapcsolatban, és több mint valószínű, hogy a többiek is ezeken morfondíroztak.

- Nos, mindjárt megérkezünk a kastélyhoz, de most mondom, hogy még visszafordulhatunk. - a visszafordulhatunk szót egyenesen a szemembe nézve mondta, és ennek hatására Sam és Rafael is rámnéztek. 

- Én nem fogok visszafordulni, de te nyugodtan megteheted. - Victor nem ellenkezett többet, csak sarkon fordult és tovább vezetett minket. Pár perc múlva valóban odaértünk a kastélyhoz, ami kívülről teljesen azt az érzést keltette, hogy elhagyatott és lepukkant. Viszont ami belül volt, egyáltalán nem ezt a képet tükrözte. Szép rend és tisztaság volt mindenhol, és ami a világítást illeti, félhomály uralkodott, és tökéletesen illett a kastély hangulatához.