Ha megölöd én öllek meg |Befejezett|

9. Fejezet

Az órára pillantottam. Még körülbelül egy órám van hazaérni mielőtt Sam riadóztatja az egész bolygót.
Gőzöm sincs miért hagytam hogy ez megtörténjen. Miket beszélek? Én kezdtem el! Én jöttem ide, én csókoltam meg, és én vittem el a korhatáros jelenetig. Jézusom! Elvégre én Sammel vagyok, vagyis lefeküdtünk és abban maradtunk, hogy megpróbáljuk. Én meg idejövök, mint egy szajha és esélyt sem adok a kapcsolatunknak! Ki tudja, lehet, hogy egy teljesen tökéletes és egészséges szerelem lehetett volna köztünk.
Ma este úgy éreztem, hogy csak Victor tud engem megvédeni. Úgy éreztem igazságtalan voltam vele szemben és előítéletes. Egy perc alatt minden megingott amiben az átváltozásom után hittem. De most...

- Clary beszélnünk kellene.

- Ne haragudj, hogy igazságtalan voltam veled. Tényleg nem volt fair rád nézve. Sajnálom.

- Hidd el már meg tudom érteni. Sokat gondolkodtam ma is, és megértettem az álláspontod. De szeretném tudni mi volt ez ami most köztünk történt? Mármint nehogy félre értsd, nagyon hiányoztál...

- Őszintén bevallom, én sem tudom mi volt ez. Úgy tűnik a mai kis agyfurkászásod áll a háttérben. Figyelj, lassan haza kell mennem mert ha nem Sam keresni fog.

- Ó, tehát ő... tulajdonképpen, hogy álltok most? Csak mert bárkivel lefeküdhetsz részegen, és ez  a hamisítatlan tény, hogy az imént szexeltünk nem jelenti azt, hogy együtt lennétek. Mit jelentenek ezek Clary?

- Nem tudom pontosan mit jelentenek. Hisz egyik pillanatban utállak azért amit velem tettél, a másikban pedig csak téged akarlak, nem számít ki vagy és miket műveltél. De azt tudom, hogy ha semmit se jelentett volna már nem lennék itt! - csend telepedett közénk. Nem tudok mit várjak, vagy mit mondjak, de nem kell sokáig gondolkodnom rajta; Victor hirtelen felül mellém és csókot nyom ajkaimra.

- Menj még mielőtt elkésnél. A többit majd megbeszéljük. - gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és lesiettem. Fél tizenkettő. Még bőven lenne időm hazaérni, de túl sok minden kavarog most a fejemben ahhoz, hogy itt maradjak Victorral. Futottam amilyen gyorsan csak tudta. Út közben azon gondolkoztam, hogyan mondhatnám el mindezt Samnek. És ha elmondom utána mi lesz? Kizár az életéből? Nem teheti, hisz parabatai-ok vagyunk. Akkor sem tehetné ha akarná, mert nem tudná. De mégis. Nem tudnám elviselni ha a legjobb barátom miattam szenvedne. Márpedig pontosan ez fog történni. Tönkretettem mindent. Egyetlen egy éjszaka alatt. Új világrekord hölgyeim és uraim!
Még mindig nem tudok Victorra úgy tekinteni mint páromra.
Hazaértem. Beléptem a házba, ahol melegség fogadott. Felmentem a szobámba, hogy átöltözhessek mielőtt megejtem A beszélgetést, Sam már ott várt rám.

- Elárulod hol voltál? - egy könnycsepp gördült le arcomon. Sam rögtön előttem termett és kezébe fogta a az arcomat, de én egy pillanatig sem voltam képes a szemébe nézni. - Clary, minden rendben?

- Nem! Semmi sincs rendben! Sam én elárultalak! - mondani akart valamit, de nem hagytam. - Victornál voltam. Többet akartam megtudni a vámpírról aki itt volt, hátha ő tud valamit amit elhallgatott reggel.

- Clary én tu...

- Nem! Lefeküdtem vele! Megtettem, hátad mögött Sam! Tudom, hogy utálsz, de nagyon össze vagyok zavarodva, és fogalmam sincs mi mért történik. Sam, kérlek bocsáss meg! Könyörgök! - lerogytam a földre.

- Clary, én tudtam, hogy Victorhoz mész. És ez az eshetőség is megfordult a fejemben.

- M-Mi? Honnan tudhattad volna?

- Hát nem vadászni mentél, és mindenki halottnak hisz, tehát nem volt sok hely amerre mehettél volna. Tudom, hogy együtt voltatok és szeretted. És ez nem múlik el ilyen kevés idő alatt. Nem vagyok naiv, tudom, hogy sose leszel belém úgy szerelmes ahogy belé vagy. Nem is várom el, hiszen meséltem neked Camille-ról. Megértem, hogy összezavarodtál, de ha nem beszélsz arról ami benned van nem lesz könnyebb. Tudhatnád már, hogy nekem elmondhatsz mindent, bármikor. Mit szólnál az egyszerű és örökké tartó baráti kapcsolathoz? - kérdezte nagy vigyorral.

- Azt hiszem úgy könnyebb lenne mindkettőnknek. Köszönöm, hogy megértesz!

//
A tegnap estieket mind átbeszéltük Sammel. Mindent kiadtam magamból a bizonytalanságtól kezdve a zavarodottságig amit Victor közelében érzek. Nem is tudjuk miért gondoltuk azt, hogy ebből egy rendes kapcsolat lehet. Mindenesetre örülök, hogy mindketten ezen a véleményen vagyunk.
Samnek nemsokára születésnapja lesz és szeretnék készíteni neki egy saját festményt. Jelenleg az alapokat rajzolom ceruzával, csak utána festem le.
A nyitott ablakom függönye meglibben. A nyakamon érzem a citromos mentás lehelletet és a hozzá tartozó apró csókokat. Azt hiszem ezentúl mindig nyitva hagyom majd az ablakot.

- Néha nem ártana mondjuk kopogni. - mondtam halkan, mintha leszidnám és nem örülnék annak, hogy itt van.

- Kipp-kopp. - mély hangján eleget tett az igényemnek. Mint általában, most is ő vezette a helyzetet; fölém kerekedett és megcsókolt. Egyszer csak kopogásra lettünk figyelmesek.

- Egy pillanat! - kiabáltam ki, majd egy szinte hallhatatlan frekvenciára váltottam - Victor megtennéd, hogy elmész?

- Csak a tetőig. - suttogta. - Miután elment rögvest visszajövök. - aztán már ott sem volt. Én gyorsan a sarokba állítottam a vásznat amivel eddig dolgoztam, majd újra ki kiabáltam.

- Gyere! - Sam azonnal bejött.

- Mit csináltál? Egy évtizedet vártam odakinn.

- Bejöhettél volna, de akkor láttad volna a születésnapi meglepetésedet.

- Oh értem.

- Szóval, mit szeretnél? 

- Találtam még egy levelet, ugyanúgy Clary Saltsman-nak címezve. 

- Ez elég para így, nem gondolod? Miért nem kopogtat inkább be ehelyett?

Clary,
Figyelmeztetni akarlak. Nem szerencsés, hogy viszonyt folytatsz Victor Castroval. Nem tudod ki ő valójában és azt sem, hogy hogyan sodródtál arra az útra amin most vagy. Tudom, hogy ő változtatott vámpírrá de az nem ok arra amit most művelsz. Ha van egy kis eszed és rám hallgatsz, elhagyod őt örökre. Ezt a saját magad érdekében javaslom.

- Na, mit ír?

- Lényegében azt, hogy nem tudjuk ki is Victor valójában és vigyázzunk vele. - kicsit szégyellem, és bűntudatom is van amiatt füllentek. De Samnek nem kell tudnia arról, hogy Victor momentán is itt van a tetőn miattam.

- Tehát semmi újat nem tudtunk meg.

- Valóban nem. Figyelj, később ígérem beszélgetünk, de most mindenképpen az ajándékodon szeretnék dolgozni. 

- Értem értem. Megyek is, jó munkát. - amint az ajtó becsukódott abban a pillanatban mögém libbent Victor. Keze pedig a karomat simogatta.

- Miért hiszi mindenki azt, hogy gonosz vagy és folyamatosan rosszban sántikálsz? - kérdeztem.

- Végre kettesben vagyunk és te komolyan erről akarsz beszélgetni?

- Igen. - jelentettem ki határozottan. De amikor csókjai behintették a nyakamat és vállamat, ebben már nem is voltam olyan biztos.