Ha megölöd én öllek meg |Befejezett|

8. Fejezet

- Mondd Clary, ez a menny vagy a pokol? - kérdezte Victor, és felült az ágyon. A nap lágy sugarai arany fénybe borították az elegánsan berendezett helyiséget. 

- Miért kérdezed ezt? Talán nem vagy boldog velem?

- De igen, rettentően boldog vagyok. Csak valami azt súgja... attól tartok te nem így érzel.- a zöld szeme rabjaként tartja rajta tekintetem, képtelenség elszakadni tőle.

- Ne butáskodj már. - kezembe fogtam az arcát, majd lágy csókot hintettem ajkára. Ez nem lett volna több, mint egy csók, de Victor másképp gondolta. Csókokat lehelt a nyakamra ami hihetetlen érzést keltett bennem. Még sose jártam a paradicsomban, de szerintem ilyen érzés lehet.

A szemem egy pillanat alatt pattant ki.

- Ez nem lehet! Jézusom, ez nem lehet! - hevesen kell vennem a levegőt ahhoz, hogy uralni tudjam a testemet. Fel sem tudom fogni, hogy hogyan képzelhettem, hogyan álmodhattam ilyet. Hisz... hisz én nem...

- Micsoda kedvesem? - a testem és a gyomrom is összerándult mikor társítottam a hangot a gazdájával, aki nem épp mellesleg a jobb oldalamon ül.

- Te nem lehetsz itt. Ez egy álom az álomban. - megcsíptem magam. Semmi. Victor még mindig itt van.

- Ugye milyen valós volt? - erre nem tudtam mit mondani, mivel igaza volt. Megint. Utálom, gyűlölöm, hogy ezúttal is neki van igaza. - Lehetne valósabb is... valósabb mint egy látomás. Amikor mindketten ébren vagyunk. - hogy nem jön le a bőr a képéről?! 

- Mondd, te eszednél vagy? Mikor fogod már fel, hogy én nem...

- Ó te nagyon is. Tudom, hogy élvezted ezt a kis álmot. - basszus. Eddig nem kötöttem össze a szálakat. - Tudod, ez az egyik kedvenc képességem. Technikailag ez olyan, mint a rábeszélő képesség, amit az embereken lehet alkalmazni. A csavar az egészben az, hogy ha egy vámpír épp alszik tegyük fel, beférkőzhetsz a tudatába. És hidd el, hiába mondod nekem, hogy nem szeretsz, az álom nem ezt bizonyítja. - ez nagyon zavaros. Mit bizonyítana ez a képzelgés bármit is? - Mielőtt megkérdeznéd, ha nem akartad volna, hogy ez a kép ott legyen a fejedben leállítottad volna. Csak azokat az ábrándokat álmodhatjuk amiket beengedünk. 

- Még új vagyok, ilyesmire nem vagyok képes! Ezeket eddig senki sem mondta el.

- Ez nem azon múlik, hogy új vagy-e vagy nem. Ez ösztön. Mint a vadászatban. Amúgy nem is csodálom, hogy Trobador nem mesélte. Biztos nem bízik meg benned eléggé ahhoz, hogy tényeket meséljen a fajunkról, de annyira persze igen, hogy megfektessen. - kikerekedtek a szemeim. Ez már több, mint sok. Ide jön, álmokat mutat nekem, lekezel engem és Samet... hihetetlen!

- Menj el Victor!

- Elmegyek, de előtte még valamit. - drámai hatásszünetet tartott. - Felőlem azzal vagy akivel lenni akarsz, akár ezzel a pojácával akár nem. De könyörgök neked, ezt - a kezében a szív medálos nyaklánc lógott amit a születésnapomra kaptam tőle. Nem is tűnt fel, hogy nincs meg. Bizonyára a szökésemkor hagyhattam el. - tartsd meg. Ezt az egyet komolyan kérem tőled!

- Victor, te is nagyon jól tudod, hogy nem fogom hordani.

- Nem is kértelek rá. Csak azt mondtam, hogy tartsd meg. Tőlem a fiók alján is lehet, vagy a ruháid alatt, a szekrény mögött is. Csak tarts meg! - mit akar ezzel már megint? Úgy kéri, mintha az életünk múlna rajta.

- Miért ilyen fontos ez neked? - egy pillanatra elgondolkodott, milyen választ adjon.

- Mert szeretlek, és mert a múltkor láttam a ház előtt egy vámpírt. Valamit letett az ajtó elé, de mire utol értem volna nyomát vesztettem. Ez a nyaklánc az ősi vámpír és boszorkány legendák szerint védelmet ad a gazdájának.