Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Ötödik fejezet

Harry

Másnap reggel én voltam a recepciónál. Éppen az automatás kávémat kortyolgattam, mikor egy ismerős alak nyitott be. Ethan.

-Szia! Ráérsz egy kicsit?-jött oda hozzám
-Persze.
-Uh, oké. Szóval remélem megérted, hogy ezt kérem-vakargatta meg idegesen a tarkóját-de nem lehetne az, hogy valaki más vállaljon el minket?

Mondanám, hogy meglepett a kérés, de akkor hazudnék. Tegnap éjszaka alvás helyett ugyanis a lehetséges végkimeneteleken agyaltam és rájöttem, hogy ez is számításba jöhet.

-Nagyjából mikor szeretnétek tartani az esküvőt?
-Májusban.
-Mi? De hisz most február van. Az nagyon kevés idő.
-Tudom. De mindenképpen májusban kell megtartanunk, mert nyártól kezdve a cégünk vezetőjének az asszisztenseként állandóan utazni fogok. Fogalmam sincs mikor lenne annyi időm, hogy részt tudjak venni a szervezésben. Plusz az se lenne biztos, hogy az esküvő napján itthon tudnék lenni.

Kezd eléggé unszimpatikus lenni a srác. Én sose választanék olyan munkát, ami miatt távol lennék a szerelmemtől.

-Nézd. Legközelebb három hónap múlva lesz szabad az egyik kollégám. Szóval vagy én vagy pedig megcsináljátok ti magatok, mert nem sok a valószínűsége, hogy bárki is elvállal titeket.

Végül bosszúsan felmordult, majd azt mondta:

-Jó. Szervezheted te a lagzinkat. De! Louis-t hagyd békén! Egy kétértelmű nézésed se legyen felé! Ő az én vőlegényem. Te évekkel ezelőtt elbasztad, törődj bele.
-Eszembe sem jutott az, hogy egy kicsit is úgy közeledjek felé. Láttam, hogy most boldog veled és én ennek tiszta szívből örülök. Nincs szándékomban ezt tönkretenni.
-Akkor jó, ezt megbeszéltük. Holnap hányra tudnánk jönni?
-Tíztől kettőig itt vagyok, utána viszont mennem kell egy ügyfélhez.
-Oké, akkor fél tizenegy jó lesz?
-Tökéletes.
-Rendben, akkor találkozunk holnap. Viszlát-azzal sarkon fordult és olyan gyorsan kitrappolt a kis helyiségből, hogy elköszönni sem volt időm.

Munka után úgy gondoltam, hogy meglepem Niall-t egy kis gyors kajával. Róla tudni kell, hogy imádja ezeket. Niall-t az egyetemen ismertem meg,ahol dietetikusnak tanult, azóta vagyunk legjobb barátok nagyjából az első pillanattól kezdve.

Az ajtaja elé álltam és csengettem. Már nagyon vártam, hogy végre elmesélhessem neki az elmúlt két nap történéseit, ugyanis tegnap már nem volt erőm hozzá.

Vártam, de Ni csak nem nyitott ajtót, úgyhogy még egyszer csengettem. Egész biztos, hogy otthon van, hisz a ház előtt áll a kocsija és ő a két utcával arrébb lévő kisboltba is azzal jár.

A harmadik csengetés után kezdtem már feladni, de végül lépéseket hallottam, majd a kulcs elfordulását a zárban.

Egy nagyon kócos, nagyon zilált, nagyon csak egy alsógatyában lévő Niall nyitott ajtót nagyon mérgesen. Nyaka és mellkasa tele volt szívásnyomokkal.

-Haver, nemár! Gondolhattad, volna, hogy elfoglalt vagyok, ha nem jövök ki.
-Hoppá. Bocsika. De ha már félbeszakítottam a dolgokat, akkor inkább bejövök-mentem el a szöszi mellett.
-Harry, húzzál kifelé!-vált egyre ingerültebbé.
-De hoztam kaját is.
-Semmi baj! Elmegyek én-szólalt meg hirtelen egy női hang. Odakaptam a fejem. Egy derékig érő barna hajú lány állt Ni szobájánál az ajtófélfának dőlve. Haja kissé rendezetlen volt, eleve rövidke szoknyája fel volt csúszva és éppen a blúzát gombolta be. Niall mellé érve, adott neki még egy csókot, valamit belesúgott a fülébe, majd a szoknyáját lejjebb húzva távozott.

-Ő ki?-kérdeztem az ajtó felé mutatva.
-Claire.... Vagy Caitlyn?-gondolkozott el-Mindegy valami hasonló.
-Bocs tesó, hogy megzavartalak titeket.
-Nem gáz. Azt mondta, hogy otthagyta a számát az asztalomon ha akarnám majd folytatni-vigyorodott el-Na és mi járatban itt?

Elmeséltem neki mindent. Attól kezdve, hogy Louis újra betoppant az életembe, egészen odáig, hogy Ethan kiviharzott a munkahelyemről.

-Fuh haver, kemény lehetett. Miért nem mondtad azt, hogy ilyen rövid időre nem vállalod el?
-Mert meg tudom csinálni. És különben is. Szeretném megengedni magamnak azt az édes szenvedést, hogy látom őt. Ha másnak a karjaiban is.
-Ez meg fog téged ölni.
-Nem érdekel. Muszáj látnom őt, bocsánatot kérnem tőle és elmondani, hogy kerestem.
-Nagyon fel fogod vele kavarni az állóvizet nem gondolod?
-Láttam, hogy néz Ethan-re. Fülig szerelmes belé. És azt is láttam, hogy teljesen hidegen hagyom őt. De megérdemel egy személyes bocsánatkérést. Talán az én lelkem is könnyebb lesz. De nem akarok a boldogsága útjába állni.

Meg egy pár órát Ni-nél maradtam, aztán elindultam hazafelé. Kétes érzelmekkel álltam a zuhany alá, majd feküdtem be az ágyba. Tudom, hogy nehéz lesz őt látnom mindennap.

De mégis...már nagyon vártam.

Sziasztok!
Újra itt vagyok egy résszel. Ez is egy kicsit unalmasabb volt, de ígérem, hogy lassan már beindulnak majd az események.
Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek aki elolvasta.
Legyen csodaszép napotok!❤