Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Tizenharmadik fejezet

Harry

Sietve léptem be a ruhaszalon ajtaján, ugyanis eléggé késésben voltam. Louisnak néztünk esküvői öltönyt. Előző nap Ethannel voltam, és kénytelen voltam bevallani, hogy nagyon szép darabot választott magának, jól állt neki. A két férfi külön napon kereste meg a hozzá passzoló ruhát, hogy nehogy lássák egymást az esküvő előtt benne. Én pedig a tanácsadás mellett azért tartottam velük, mert az öltönyök az én szekrényemben vártak a nagy napra. 

Miután megérkeztem, kezdetét is vette a ruhapróba. Találkoztam Liammel is, hiszen ő a vőlegény legjobb barátja, nyilván elkíséri. Kicsit fura volt, talán kínos is, ahogy kezet fogtunk, majd igazából egymáshoz sem szóltunk, de Louis miatt próbáltunk enyhíteni a feszült légkörön. Nem nagyon tudta, hogyan álljon hozzám azután, hogy összetörtem a legjobb barátja szívét, illetve gondolom hallott a közelmúltban történtekről is. Meg tudom érteni.

- Oké, itt az első - lépett ki a próbafülkéből a kék szemű. Karjait széttárva hagyta, hogy végig szemléljük a koromfekete öltönyben. Nagyon jól nézett ki, ő mindig mindenben jól néz ki, de ez mégsem volt az igazi.

- Olyan, mintha temetésre készülnék, nem? - szólalt meg pár perc múlva, miután kielemezte magát a tükörben.

- De, egy kicsit.

- Én ugyanabban az öltönyben megyek esküvőre meg temetésre is - mondta Liam, mire mindketten ránéztünk - Most mi van? Csak gondoltam szólok.

- Te tiszta hülye vagy - nevette el magát Louis, miközben fejét a tenyerébe temette - De ugye azért az én lagzimra, ha nem is veszel egy újat, legalább kölcsönzöl valami kevésbe gyászosat?

- Nem értem, mi a baj a feketével, de persze, a kedvedért bármit tesó.

Ezután Lou ismét eltűnt a függöny mögött, hogy felpróbáljon egy újabb darabot. Pár perc múlva előjött egy sötétkék darabban, ami nagyon jól kiemelte darázs derekát. Nem bírtam levenni róla a szemem, lefagyva, pislogás nélkül bámultam őt ki tudja meddig. Lélegzetelállító volt.

- Azta Lou - ocsúdtam fel - gyönyörű vagy benne...

- Köszönöm - pirult el - nekem is nagyon tetszik. Látod Liam - fordult a barna szemű felé - nem csak a fekete lehet elegáns.

Válaszul Liam elmosolyodott.

- Tényleg nagyon jól nézel ki - bólogatott.

Még felpróbált párat, csakhogy biztosra menjünk, de azt a bizonyost egyik sem tudta felül múlni, ezért végül az lett a befutó.

- Harry, várj! - szólt utánam egy hang, amikor már szálltam volna be a kocsimba, kezemben az öltönnyel. Megfordultam, mire Louissal találtam szembe magam.

- Köszönöm szépen a sütit. Isteni volt, és nagyon jól esett, hogy rám is gondoltál - nyújtotta vissza az ételest.

- Csak rád gondoltam - vettem el a dobozt mosolyogva.

- Mármint, csak azért készítetted el...

- Igen - vágtam a szavába - Azért sejtetted, nem? - kérdeztem játékos hangon, mire csak szemlesütve bólogatott. Én csak... annyira meg akartam csókolni. Tudtam, hogy nem volt minden rendben köztük és ez kihatott az általános hangulatára. Fájt így látni őt.

- Hát akkor... majd még találkozunk. Szia! - köszönt el, majd hátat fordított, és én csak néztem, ahogy gyors léptekkel Liam kocsijához ment, beült az anyósülésre, majd elhajtottak.

Sziasztooook!

Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem, hogy tetszett nektek, bár valószínűleg nem ez a legerősebb írásom.

És el sem hiszem, hogy ezt írom, de már csak pár fejezet, és búcsúzhatunk ettől a történettől.

Legyen csodaszép estétek/napotok

Puszi