Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Negyedik fejezet

Harry

-Minden rendben? -nyitott be hozzám Lucy-Elég gyorsan távoztak az ügyfelek.

-Nem Lucy semmi nincs rendben-sóhajtottam egyet, miközben hátra hajtottam a fejemet-Főleg nem az érzéseim.

-Na mesélj, mi történt?-ült le velem szembe, ahol néhány perce még az én egykori szerelmem ült.

-Louis. Ő az exem. Aki után még mindig sóvárgok-mondtam ki vontatottan.

-Csúnya szakítás volt?

-Három év után egy levélben közöltem vele, hogy megcsaltam, hogy számomra nyűg a kapcsolatunk, és, hogy szakítok vele.

-Uuuu-szisszent fel a kolléganőm-akkor az elég fájdalmas lehetett neki.

-Nekem is az volt, hidd el. Az előtte lévő életemen való nosztalgiázást összekevertem a szabadságvággyal. Pedig mellette voltam igazán szabad. Nem is értem a múltbeli önmagamat. Mintha valami korai kapuzárási pánik jött volna rám. De aztán észbe kaptam. Csak sajnos már túl késő volt-egész idő alatt halkan beszéltem, de a végére szinte teljesen elhalt a hangom. Szemeimet lesütöttem, az ölemben lévő kezeimet néztem. Nagyon rég nem beszéltem már erről senkinek, és őszintén szólva nem esett jól felszakítani a régi sebeimet.

-Hogy ismerkedtetek meg?-kérdezte, én pedig elmosolyodtam az édes, de mégis egy kicsit fájdalmas emlékre.

Lou és én évfolyamtársak voltunk a gimiben. Teljesen eltérő volt a baráti körünk, és a megítélésünk is. Bár nem volt meg az az amerikai tinifilmekben látható "ranglétra", ahova mindenki el van helyezve aszerint, hogy mennyire népszerű és menő, de azért a mi nevünket sokan ismerték.

Louis volt az iskolai focicsapat sztárja. Kilencedikben még csak "egyszerű" játékos volt, de annyira kiemelkedően jól szerepelt a pályán, hogy következő évben már őt állították be az akkor már elballagott csapatkapitány helyére. De ez nem szállt a fejébe. Megmaradt ugyanannak a szerény, ártatlan srácnak, mint amilyen volt. Soha nem volt lenéző senkivel sem, egyszer sem bántott senkit. És emellett okos is volt. A legtöbb tantárgyból ötös volt és többször is elnyerte iskolánk "Jó tanuló, jó sportoló" nevezetű díját. És nem utolsó sorban rohadt jól nézett ki. Mindig is utálta a magasságát, de szerintem nem vészesen alacsony. Teste szálkás, karjain jól láthatóak a bicepszek, és nem utolsó sorban a feneke is irigylésre méltó. Kilencedik elején nagyon béna haja volt, de aztán más fazont vágatott, ami sokkal jobban megmutatta mennyire jóképű is valójában. És azok a gyönyörű tengerkék szemei, amivel ha rád néz, azonnal elveszel. Az párosítva ragyogó mosolyával valami elképesztő egyveleget ad.

És ott voltam én. Egy teljesen más világ. Akkor voltam életem mélypontján. A bűntudatot, hogy miattam váltak el a szüleim, mert apám nem bírta elviselni azt, hogy nem csak a lányokhoz vonzódom, teljesen kikészített. Olyan mélyre süllyedtem a depresszióban, hogy végül a drogokhoz fordultam. Ez hatással volt az iskolai életemre is. A jegyeim szégyellnivalók voltak, semmilyen közösségi munkát nem vállaltam. Egyedül bulikra jártam és ott mindenre ráhajtottam, ami mozgott. Nem éreztem úgy, hogy lennének igaz barátaim, teljesen egyedül voltam.

Szóval hiába jártunk egy suliba, útjaink nem igazán keresztezték egymást-kivéve azt a két-három bulit, amikor rámozdultam, de ő elhajtott-egészen addig, amíg a nagy létszámcsökkenés miatt össze nem vonták a két osztályt a harmadik évben.

Aztán egy nap elegem lett. Eldöntöttem, hogy felveszem a harcot a függőségemmel. Elhagytam a drogok használatát, de előjöttek az elvonási tünetek.
Egyik nap annyira remegett a kezem, hogy nem tudtam rendesen írni órán. Még aznap Louis kopogott a bejáratunkon, hogy lefénymásolta nekem a leckét. Azóta sem tudtam meg, hogy hogyan szerezte meg a címemet, hisz az iskola nem adhatta ki, a suliból meg nem igazán jött át hozzám soha senki. Mindenesetre behívtam magamhoz és aznap csak késő este ment haza. Aztán egyre többet lógtunk együtt, végül legjobb barátokká váltunk. De ez nem tartott sokáig. Nyílt titok volt az egymás iránti vonzalmunk, mégis egy jó ideig nem mertünk lépni. Aztán megtörtén az áttörés.

Éppen náluk voltunk és sütit ettünk. Lou épp nyúlt az utolsóért, de én egy hirtelen gondolattól vezérelve gyorsan elvettem, és futásnak eredtem. Pár percnyi kergetőzés után hirtelen megfordultam, aminek következtében ő felkenődött rám, és mindketten a padlón végeztük. Csak feküdtünk a hálószobája padlóján és meredtünk egymás szemébe.
Ha most megkérdezné valaki, hogy ki csókolt meg kit, akkor nem tudnék válaszolni. Csak a mézédes ajkaira emlékszem és arra, hogy percekig ízlelhettem azt. És utána még sokszor máskor is.
De sajnos mint tudjuk, nem örökké.

Remélem mindenkinek jól telt a napja.
Nem tudom, kinek hogy van most a suli, de mi jövőhéttől átállunk online-ra...
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, remélem tettszett.
Legyen szép hétvégéje mindenkinek!
Puszi❤