Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Epilógus

3 évvel később

Louis

- Édesem, nézd mit hoztam - ölelte át a vállamat két ismerős kar hátulról. Mosolyogva néztem fel a padról az én vidám göndörömre. Egy hatalmas, rózsaszín vattacukor volt a kezében, amit felém nyújtott, én pedig örömmel fogadtam el azt. Felpattanva nyomtam egy puszit az arcára, majd kézen fogva sétáltunk tovább.

Az elmúlt három év alatt rengeteget dolgoztunk a kapcsolatunkon, ami csodálatosabb, mint valaha. Nagyon sok mindent kellett átbeszélnünk, és bevallom őszintén, az elején nagy volt a bizalmatlanság a részemről. Nem hibáztattam volna Harryt, ha beleun ebbe az egészbe. De ő nem tette. Kitartott és addig ostromolta a falaimat, míg végül le nem omlottak. Hiszen be kellett látnom, szerelmes vagyok belé.

Kéz a kézben andalogtunk a parkban. Harry aprókat csent a vattacukorból, amit néha-néha óvatos csókokkal fűszerezett meg. Így folytattuk a sétánkat, amíg bele nem ütköztünk egy ismerősbe. 

- Ethan! - szólaltam meg, aztán észrevettem a mellette álló szőke srácot - Sziasztok!

- Sziasztok! - köszöntek egyszerre, majd a volt párom vette át a szót - Srácok, ő itt Garrett, a barátom. Szívem, ők itt Louis és Harry.

- Oh - csodálkozott Garrett - Már nagyon sokat hallottam rólatok. Örülök a találkozásnak.

Nagyon fura volt ennyi év után találkozni vele, tekintve elválásunk körülményeit. Nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitívan fog hozzám állni. De végül kellemesen elcsevegtünk. Kiderült, hogy amióta nem beszéltünk, az élete egy teljesen más irányt vett. A szakitásunk után majdnem egy évvel találkoztak Garrettel, aki nagyon jó hatással van rá. Neki köszönhetően végre felül tudott kerekedni a betegségén. Rendszeresen szedi a gyógyszereit, azóta tünetmentes. Úgy érzem, végre megtalálta az igazit a szőke férfi személyében. Olyan mély szerelemmel néztek egymásra, amilyennel csak könyveket olvasva lehet találkozni. Örülök, hogy boldog.

A park után haza felé vettük az irányt. Egy kisebb grill partit szerveztünk a társaságunknak: Zayn és Gigi, Liam és Nora, illetve Niall. A szőke bár próbálkozott a randizással, egyelőre csak futó kalandokra telt. De ami késik, nem múlik.

A rádiót hallgatva készültünk elő. Míg Harry a húsokat pácolta, én a kertben rendeztem el a dolgokat: megtérítettem az asztalt és felaggattam a fényfűzéreket.

Először Gigi és Zayn érkeztek meg. Khait most otthon hagyták a férfi szüleivel. A kis csöppség már elmúlt három éves és egy igazi kis díva lett belőle. Mindannyian imádjuk.

 Nem sokkal később Niall is betoppant Liammel és Norával együtt, akinek a haja most sötétzöldben pompázott. Meg sem tudom számolni, hogy amióta ismerem, hányszor festette át a frizuráját. Neki ez a védjegye.

A kora délutáni vacsora kellemesen telt. Mindenki viccelődött, sztorizgatott. Nagyon hálás vagyok ezért a baráti körért, mert ők lettek a második családom. Mindig próbálunk alkalmat találni hasonló összeröffenésekre.

- Na jó, én már nem birok várni - szólalt meg izgatottan a kezemet szorongató szerelmem - Nagy bejelenteni valónk van - állt fel, mire én is követtem a példáját. 

A többiek kíváncsi tekintettel néztek ránk és biztattak, hogy bökjük már ki végre.

 - Úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy gyerkőcöt - mondta Harry széles vigyorral az arcán. Az enyémen is hasonló pompázott.

Örömmel fogadtuk azt a hatalmas ovációt, amit a barátainktól kaptunk. Egyesével odajöttek és megölelgettek minket, gratulációjukat mutatták ki.

- És esetleg az esküvőn gondolkoztatok már? - érdeklődött Nora, mire a mellette álló párja elmosolyodott. Pár napja voltam Liammel eljegyzési gyűrűket nézegetni. Már csak a megfelelő pillanatra vár...

- Egyelőre nem tervezünk esküvőt. Túl sok tapasztalatunk van ezen a téren,  és mi mindenféle ceremónia nélkül is szeretjük egymást - jelentette ki a göndör.

- Talán majd egyszer - somolyogtam.

Mikor megtaláltam Harry levelét azon a bizonyos napon, nem gondoltam volna, hogy valaha újra találkozni fogunk. Azt meg pláne nem, hogy a kapcsolatunk olyan lehet, mint régen. Erre most itt vagyunk évekkel később és mindennap úgy érzem magam vele, mint amikor tizenévesen beleszerettünk egymásba.

VÉGE