Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Hetedik fejezet

Louis

-Mizu van Tommo?- jött be a munkahelyünkre kollégám és egyben nagyon jó barátom, Zayn.

-Itt van az újdonsült apuka-mosolyodtam el-Milyen a szülőlét?

-Fárasztó, de semmiért nem cserélném el-mondja ő is mosolyogva. Hát igen. Zayn és a felesége Gigi már rengeteg-rengeteg éve vannak együtt, és szerelmüknek gyümölcse nemrég jött világra egy tündéri kislány képében. Mondtam neki, hogy maradjon otthon pár hetet, sőt akár egy hónapot is nyugodtan, de úgy tűnik egy hétnél tovább ő sem tud távol maradni a munkától.

-Alig várom, hogy lássam a kis ruhácskájában az esküvőnkön-vigyorogtam-igazi kis hercegnő lesz.

-Az én hercegnőm. Apropó esküvő. Hogy álltok?-kérdezte, miközben bement a paraván mögé, hogy átöltözhessen.

-Hát ugye írtam neked, hogy végül továbbra is exem fogja csinálni-kezdtem bele a mesélésbe, miközben felhajtottam a javítandó autó motorháztetőjét-na tegnap volt az első normális megbeszélésünk. De kábé 20 perc után Ethan lelépett, mert hívták a munkahelyéről, úgyhogy egyedül maradtam Harry-vel.

-Az igen tesó. És mi lett azután?

-Sírás-nevettem fel zavartan. Z pont akkor lépett ki az őt eddig eltakaró bútordarab mögül és értetlenkedve rám nézett-csak felhánytorgattuk a múltat-legyintettem-teljesen fölöslegesen-morogtam az orrom alatt, de nagy valószínűséggel meghallotta.

-Én nem akarok a ti dolgotokba beleszólni, de haver! Ez így nem lesz jó. Ha ennyire hatással vagytok még egymásra, akkor minimum egy valaki sérülni fog. Hacsak nem mindhárman. Szerintem át kéne gondolnod ezt az egészet.

-Istenem, ez nem valami béna tinidráma! Én Ethan-t szeretem és ennyi. Egyszerűen csak a Sors kegyetlen fintora az, hogy Harry újra az életembe lépett. De nem lesz benne sokáig, csak pár hónapig, utána szépen kettéválnak az útjaink és soha többé nem fogunk találkozni oké?!

-Akkor miért kiabálsz?

-Mert már marhára elegem van abból, hogy mindenki jobban ismeri az érzéseimet, mint én!-akadtam ki végleg-Én csakis Harry-t szeretem, senki mást és ebben soha, semmi nem fog elbizonytalanítani!

-Harry-t? Csakis Harry-t szereted?-kérdezett vissza.

-Mi? Mármint Ethan-t! A kurva életbe!-csaptam egyet a kocsira, mikor realizáltam, hogy mit mondtam.

-Freudi elszólás!-kiáltott fel hollóhajú barátom diadalittasan, mire szúrós szemekkel néztem rá-Hé nyugalom!-emelte fel a kezeit védekezően-muszáj lesz átgondolnod a dolgokat-helyezte tenyerét a vállamra.

-Nincs mit átgondolni-néztem rá komoran-Belekavarodtam a sok névbe, ennyi történt. Inkább kezdjünk neki a munkának-mutattam a szóban forgó autóra.

Délután egy esküvői dekorációs üzletbe mentünk, ahol kiválasztottuk a virágokat. A bolt tulajdonosa, Lauren egy nagyon kedves a húszas évei közepén járó lány. Fekete hullámos haja a háta közepéig ért, barna szemei melegséget sugároztak, szép fiatal arcán lágy mosoly díszelgett.

-Ha jól hallottam májusban lesz a lagzi-nézett ránk megerősítést várva. Mikor ezt megkapta bólintott egyet, majd folytatta-mindig szezonális virágokat szoktam ajánlani, tehát most a tavasziak jöhetnek szóba. Rengeteg-rengeteg választási lehetőség van e téren. Én úgy gondolom, hogy úgy a legszebb, ha 2-3 színt-ezzel együtt virágot- kiválasztotok és az harmonizál mindenhol. De ez teljesmértékben a ti döntésetek. Gondolkoztatok már rajta, hogy mi legyen?

-Én arra gondoltam-kezdte el a vőlegényem szorosan nekem simulva-hogy a kápolna kertjében, ahol esküszünk, akkor már virágozni fognak az orgonafák. Szóval lehetne a lila az egyik, és mondjuk rózsaszín a másik.

-Nemár-jajdultam bosszankodva-az úgy nagyon lányos.

-Pedig a nyakkendőnk is lila lesz-közölte Ethan ártatlanul mosolyogva-nagyon jól mutatna a fotózáson.

-Akkor nem lehetne a másik szín inkább, a fehér mondjuk?-kérdeztem-És akkor lehetne a dekoráció fehér és lila orgona.

-Ez egy nagyon jó ötlet Louis-lelkesült fel Lauren és a mellette álló Harry is bólogatott. Ma szokatlanul kicsípte magát. Szürke enyhén szaggatott farmert viselt, fehér alapon fekete függőleges csíkos ingén a felső három gombot kigombolta, feje tetején egy szürke kalap díszelgett. Eléggé...jól nézett ki na.

-Azért nem gond, ha még szét nézünk? Kellenének szalagok, lufik meg még egyéb dolgok is-szólalt meg Ethan.

-Dehogy gond-válaszolt a fiatal lány készségesen és átvezette a páromat egy másik helyiségbe, ahol gondolom még egyszer ugyanennyi virág és mindenféle más díszitőelem volt. Hatalmasat sóhajtottam, és inkább leültem az egyik kihelyezett székre.

-Minden oké? Eléggé frusztráltnak tűnsz- hallottam meg egy mély, rekedtes hangot, aminek a tulajdonosa a mellettem lévő pontosan ugyanolyan, fehérszínűre festett ülőalkalmatosságon foglalt helyet.

-Én csak...igazából nem tudom-dörzsöltem meg az arcomat-Boldognak kéne lennem, hiszen összeházasodok életem szerelmével, mégis úgy érzem, hogy ez az egész hacacáré csak púp a hátamon. Nagyon fárasztó napom volt, és mikor hazamentem csak le akartam pihenni és kiadni a fáradt gőzt úgy, hogy elmesélem Ethan-nek. De vele mostanában csak az esküvőről lehet beszélni. Mikor témát váltanék, akkor meg én vagyok gyökér, és olyanokat mond, hogy "Úgy látom, téged nem is érdekel az esküvőnk" meg ma mondtam, hogy szeretnék itthon maradni, vagy legalább toljuk át, mert nagyon ki vagyok, de emiatt is leharapta a fejem. Olyanokat vágott hozzám, hogy "Ha ennyire nem szeretsz engem, akkor miért mondtál igent?" meg ilyenek. De ő bezzeg simán ott hagyhatott a múltkor a megbeszélés közepén a munka miatt-dőltem hátra keserűen-Annyira másról szól mindkettőnknek ez az egész. Ő annyira a külsőségekre megy rá, több, mint száz embert akar meghívni, mondván, hogy világgá akarja kürtölni a szerelmünket. Ez nagyon aranyos meg minden, de én ezt egy intim, bensőséges pillanattá szeretném tenni. Viszont, amikor ilyen nagy ünnepséget csapnak a párok, akkor állandóan csak szaladgálnak, és mindenre van idejük, csak magukra, mint egy párra nem. Pedig az a nap csakis róluk kéne szóljon. Szörnyű ember vagyok, igaz?-néztem a mellettem ülőre.

-Dehogy vagy az Lou-rázta meg a fejét-Teljesen érthetőek az érzéseid. És őt is teljese mértékben megértem, hogy világgá akarja kürtölni. Nagyon hálás vagyok amiért ezt megosztottad velem. Viszont ez vele kell megbeszélned.

-Tudom, és ma este meg is fogom tenni. Köszönöm, hogy meghallgattál-néztem hálásan Harry-re, mire ő melegen elmosolyodott.

Mivel Ethan-ék még nem jöttek vissza, így én csendben pihengettem a széken, míg Harry felállt és nézelődött a bolt kínálatai között. Egyszer csak megfogott egy szál nárciszt és felém fordult.

-Tudod, mindig úgy gondoltam, hogy hozzád a nárcisz illik leginkább. Vagy a napraforgó-szólalt meg csillogó szemekkel, azonban pár pillanattal később elpirult-Mikor arról ábrándoztam, hogy nekünk lesz esküvőnk, akkor mindig úgy képzeltem el, hogy ezekkel a virágokkal van tele a helyszín-pillantott le a cipőjére, aztán mintha észbe kapott volna, hírtelen felkapta a fejét-Jaj ne haragudj! Nem akarom, hogy kínosan érezd magad.

Erre csak elmosolyodtam. Annyira édes ilyenkor, hogy nem tudok rá haragudni. Főleg, hogy ilyeneket mond, így nem is akarok.

-Miért pont ezek?-néztem rá kíváncsian.

-Nem is tudom-kezdte el vizsgálgatni újra a kezében lévő virágot- Egyszerűen rájuk nézek, és te jutsz eszembe. Talán a színe miatt. A sárgából mindig a napfényre asszociálok, abból pedig rád.

-Miért?

-Mert te is mindig beragyogtad a napjaimat.

Sziasztok!

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a részt is, nagyon remélem, hogy tettszett nektek.

Legyen nagyon szép estétek/napotok!

Puszi!