Always in my heart (L.S.) /Befejezett/

Első fejezet

5 évvel később

Louis

Kissé fáradtan léptem be a lakásunkba. Tudtam, hogy Ethan olyan másfél óra múlva ér haza, utána pedig mehetünk az esküvőszervezőhöz. Nem igazán látom értelmét annak, hogy csak ezért felbéreljünk egy hapsit, miközben mi is meg tudnánk csinálni. De a vőlegényem szerint ez rengeteg terhet vesz le a vállunkról és tulajdonképpen igaza van, úgyhogy bele mentem.

Megettem a tegnapi ebédből maradtakat, majd a szobánkban letelepedtem az ágyon és laptopomat a kezembe véve szörfölgettem a neten, de egy idő után elnehezedtek a szemhéjaim. 

Arra keltem, hogy valaki az arcomra simít. Ahogy magamhoz tértem, észre vettem a világosbarna szemeket, ahogy szeretetteljesen néznek vissza rám.

-Jó reggelt hétalvó!-köszöntött halkan Ethan. Világos, szőkés-barna haját felborzolva hordta, így tincsein átvilágítottak a nap sugarai. Orrán és orcáin egybefüggő, halvány szeplők sorakoztak, ami csak még jobban kiemelte kisfiús báját. Gyönyörű volt.

-Szia-mosolyogtam fel rá.   

-Jól aludtál?

-Csodásan.

-Örülök neki. Akkor lassan készülj, húsz perc múlva indulunk-csókolt egyet a számra majd feltápászkodott. Még mindig mosoly volt az arcomon, mikor felültem és kinyújtóztattam végtagjaimat. Nagyon szeretem az ilyen idilli pillanatokat. Nagyon szeretem Ethan-t.

20 perccel később, már az autóban ültünk és éppen a rendezvényszervezői irodához tartottunk. Ethan vezetett, én pedig az anyóülésen ülve beszélgettem vele és együtt énekeltük a rádióból szóló dalokat.

Egy olyan fél óra múlva parkoltunk le az irodaházak előtt. Kiszálltunk az autóból és kézen fogva indultunk be az épületek közül az egyikbe. Ethan egyik kolléganője ajánlotta ezt a csapatot, aki két éve házasodott meg. Elmondása szerint ők egy négy főből álló társaság, akik mindenféle rendezvény szervezését elvállalják. Nagyon elfogadóak, elvállalják a meleg párok esküvőinek megszervezését is, és mint kiderült az a srác, aki csinálja a miénket, biszexuális.

Beléptünk a bejáraton, ahol egy recepcióhoz hasonlítható helyiség fogadott. A hosszú asztal mögött egy harmincas éveiben járó mosolygós, félhosszú, szőke hajú nő állt.

-Szép napot! Miben segíthetek?

-Üdv! Ethan Edwards vagyok-nyújtotta kezét az előtte álló felé-Ő itt a vőlegényem-mutatott rám.

-Louis Tomlinson-fogtam én is kezet vele, mire ő is elárulta a nevét.

-Lucy Hamilton. Nektek van időpontotok mára, igaz?-kérdezte, mire helyeseltünk-Gyertek, Harry már vár titeket.

Lucy kijött a pult mögül és elvezetett az egyik ajtóhoz, majd bekopogott rajta. Mikor hallottunk egy "szabad"-ot, benyitott.

-Harry, itt vannak az új ügyfeleid- majd beléptünk és a szőkeség magunkra hagyott minket.

Mikor felnéztem, az ereimben megfagyott a vér. Ott állt előttem Ő. Öt év után először. Elég sokat változott, én mégis megismertem. A haja hosszabb lett, csigázva omlott a vállára. Teste kigyúrtabb lett, fekete rövid ujjú pólója alól kilátszottak a karján virító tetoválások. Szemei pont olyan zöldek, mint emlékeztem, benne meglepettség tükröződött, valószínűleg ő is ezt látta az enyémben.

Ott állt előttem. Az az ember, aki olyan kegyetlenül törte össze a szívemet.

Ott állt előttem Harry Styles.