Papa, please give me your love.

Szóval....

Yuuja:

-Bin-bin, bin bin bin bin bin-éppen Soobinnal játszok mikor végre valaki hajlandó hazajönni. A bejárati ajtó kinyilík és anyáék jönnek be rajta.

-megjöttünk!- ordítja el magát apa , mire Bin megijjed és el kezd sírni.

-oh , sajnálom -gyorsan ide jön és felkapja az ölébe , a könnyeit lepuszilgassa a pufi arcáról és elkezd neki énekelni. -Cos ah ah I'm in the stars tonight, So watch me bring the fire and set the night alight.....

Én derekamat fogva álltok fel úgy, mint egy öregember, szabad vagyok , így elmegyek és csinálok neki eszit , mert kaja idő van.

-kicsim , minden rendben volt?-kérdezi anya , miután utánam jött a konyhába. Előpakolom a bébi kaját , kiteszem egy tálkába és kanállal kicsit megkevergetem . Vállat vonva , a tálat figyelve válaszolok.

-megvoltunk , baj nem volt , akkor amúgy is hívtalak volna , Yuto fura barátja itt van , én meg szerint ezek után a nyakatokon fogok lógni.

-oh, babám magányos...

-ne mond ki ezt a szót-vágok mondatába. Ez sosem igaz , csak szeretem a családom , az ilyen szavak engem nem illetnek.

-bocsi, de nyugodtan gyere vagy ha szeretnél elmenni valahova akkor megyünk , csak szólj-átölel én pedig nyakába fúrom a fejem , hogy biztonságba legyek.-de , mivel azt halottam, hogy vendégünk van , muszáj elődrukkolnom valami finommal. Segítesz?-kérdezi elővéve aranyos énét.  Bólintok.

De valamit el ne felejtsek Soobin ,kaja. Apát a konyhába kéretem, persze a gyerekkel együtt . Nem hajlandó letenni, ezért rá is bízom az etetést. Előre szólok, hogy mindketten nagyon koszosak lesznek. Kap a kicsi egy előkét apa meg egy szalvétát az ingje gallérjába dugva. Anya aranyosnak találja és gyorsan előveszi a telefonját és lefotozza őket többféle szögből.
Míg ők esznek , addig mi kaját csinálunk a felnőtteknek . Brassóinál maradtunk , mert abba van finom husi és sült krumpli jár hozzá, amit mindenki megeszik, szóval nem lövünk mellé vele.

Yuto:

-áá, már megint nyertem. Te most komolyan hagysz nyerni?
Mi van veled , sosem nyertem eddig , mostmeg sorozatban.-ez a bolond itt melettem úgy néz ki ,mint aki szenved, bár tudnám mitől. Sokat sóhajtozik és nem is figyel a játékra. Én Son Gokuval vagyok ő meg Saitamával . Nyilván ki az erősebb , de mégis folyton le K.O -om.

-én semmi...vagyis csak, nem , tudom mi van velem. Mérges lennél , ha elmondanám-pillant rám szomorúan , majd a szőnyegre.

-nem leszek az- vagy mégis.

-biztos?

-biztos.

-oké-mély levegőt vesz- asszem tetszik a testvéred-elhadarja a mondatát , utána összehúzza magát, hogy védelemben legyen , he esetleg meg akarnám verni.
De nem, semleges érzelmi vannak. Most, ha azt mondom nem ,akkor is azt csinálja amit nem szabad, ha azt mondom igen akkor is. Ugyanaz.

Meg nem tőlem függ , bár biztos vagyok benne hogy az öcsém nem fog neki esélyt adni ,mert ő már felmondott azzal hogy szerelmes legyen.
De....

-nem zavar , hogy van egy gyereke??-leengedi védelmét.

-öhm nem , szerintem aranyosak mindketten , ráadásul tisztában vagyok azzal, hogy szereti a gyermekét és nem hagyná magára , szóval nem bánnám-mosolyodik el.

Na , ez egy jó pont.
Milyen jó barátot találtam. De úgy is koppanni fogsz, sajnálom. Elmondani nem mondhatom el, mert akkor összedöntöm az álomvilágod vagy lehet el kéne mondanom ,hogy ne remélj  feleslegesen.
Inkább nem szólok bele.
Elmondta nekem  , de attól még kívül álló maradok.
Ez a testvérem és az ő története lesz , én csak mellékszereplő vagyok.

-rendben van, akkor sok sikert kívánok hozzá-vissza mosolygok rá és ráugrom, hogy összeborzoljam a haját , meg a szép arcát.

-nem soká vacsora, maradsz?

-maradhatok-csillannak fel szemei-akkor legalább több ideig láthatom őt.

-akkor itt is aludhatsz- vonom meg vállam , mintha Yuuját utánoznám. Mondatom végére hitetlenkedve néz rám , még levegőt is elfelejt venni.-jól vagy?-fejét rázva vissza zökkenti magát és bólogatni kezd.
Most melyikre válaszolt?

-o-oké, inkább hagyjuk.

-nem , nem , maradok cska nagyon örülök neki.

-jól van , nyugi -ó bassza meg , milyen hamar meghülyült a szerelem okozta vaksága miatt.

A jàtekot is meguntam , azért Unu örömére lementünk , hátha kész a vacsi, éhes vagyok.
A konyhában volt mindenki . Apa a kicsit eteti ...úgy néz ki , de inkább csak játszanak az étellel, mert  apa repülőset játszik , de a kicsit nem érdekli , hanem az óráját szopogatja.
Unu lefagyva áll mögöttem.

-sziasztok-vonom magamra a figyelmet- vendégünk van , anya , apa , ő itt Eun Woo-bla bla , elmakogom a sablon szöveget és én is leülök az asztalhoz . Anyáék a fiúra néznek és nyílván köszönnek. Elveszem a tálat , amire már nincs szükség és a mosogatóba teszem. Egy szílváit leszakítok és megtörölgetem Soobin arcát, kezét és még a lábát is. Apát majd anya elintéti.

Yuu a kajával volt elfoglalva , amit az étkező aztalhoz vitt , ahol több hely van. Mi a bár asztalnál űlünk, aminek két székje van.

Unu robot módjára lépked és darabosan ül le az asztalhoz. Próbál válaszolni mikor kérdezik ,de nehezen jönnek a szavak mert zavarban van. Yuu nem is eszik mert Soobin lefoglalja.

A vacsora egész unalmasan telt addig amíg Unu kezébe nem került a baba, hadd ne mondja , hogy egyből sírni kezdett és vissza kelett adni az anyjának,  és ő is majdnem elsírta magát . Annyira jót nevettem rajta , mint két csecsemő.

Kaja után a kanapéra szálltunk át , és ott beszélgettünk tovább. Yuu nélkül , mert elvitte fürcsizni Bint.
Anyáék , mint, mindig hozták a formájukat. Nem zavarták , hogy szegén Eun woo itt van , hanem nyugodtan flörtölgettek egymással és apa is örömmel járatta a kezét különböző helyekre.

Bin-bin egy ideig még köztünk volt , frissen mosva , de látszott rajta , hogy kezd már álmosodni.
Későre járt, ezért ikrem elment lefektetni a bébit. Unut szolidan megrugdostam , hogy menjen utána , hol rám és a lépcső irányába nézett. A kérdőjelek a fején mutatták, hogy nem érti mi van. Végül felfogta és elkéreszkedett azt mondva , hogy a szobámba kell mennie a telefonjáért , hogy szóljon a szüleinek az itt éjszakázás miatt.
Csak én remélem nem oda ment, de amilyen hülye...

Ki tudja mi sül ki a kis mókám miatt, haha.