Papa, please give me your love.

Furcsán kedves

Yuuja:

3 hetes kismama lettem, hát mit ne mondjak, ha már az eleje ilyen nehéz, mi lesz majd később. A testem alig bírja el ezt a sok megerőltetést.
Az első hétben minden a legnagyobb rendben ment. Senki nem szolt hozzám , nem bántott, igazából a terhességről nem tudtak, de ha lehet addig nem is akarom elmondani, míg nem látszik rajtam. Most úgy nézek ki, mint aki növesztett magára egy kevés zsír réteget.

Taehyung szülei közölték, hogy semmilyen formában nem szeretnének tudni a babáról és a fia sem akarja látni soha. Nem mondom, hogy annyira jó érzés ez nekem, de lehet így lesz a legjobb. Eddig amikor csak tud kerül engem gyermekem apukája. Akárhányszor meglát a folyoson, amilyen gyorsasággal jött, olyan gyorsan fordul meg tengelye körül.

Anyáék szereztek nekem egy nagyon aranyos orvost, aki igazából rokoni kapcsolatban van velünk, Dr. Jeon Seon, aki apának az apukájának a bátyjának a felesége. Azt mondta , még ha apróságról is van szó akkor nyugodtan szoljak. Apa mindig rosszul van a korházaktól ezért nem mer elkisérni, meg amúgy is sok dolga van.
Yuto azóta mindennap a szünetekben meglátogat és hoz nekem édességet. Az émelygés ami utána jön az a legszörnyebb. Mindig óra közepén ki kell szaladnom, ha nem akarom tele hányni a padomat, az osztálytermet, és a folyosót. Ezért egy hetet inkább kihagytam, míg el nem múlt az émelygésem.

Ma igazán szép időnk van és hétfő szóval muszáj suliba menni.
Anya mindennap elvisz és hoz minket a suliból, persze Yutót csak akkor, ha nincs plusz órája.

-anyaa , hol van a rózsaszín pulcsim-kiabálom, miután felturtam az egész szekrényemet. Ja és elég hisztis is vagyok a hormonváltozás miatt, meg beszédesebb és bátrabb is.
-anyaaa-ordibálom és kitrapolok a szobából át a fürdőszobába , de a szennyes kosárban sem találom.
-drágám nem tudsz halkabb lenni- jön be apa utánam.
-nem ,a rózsaszín pulcsimat akarom-dobbantok egyet idegességemben, mire apu felhúzza bal szemöldökét.
-hozom már-ordít anya és be is szalad , apát véletlen meglökve. Kikapom kezéből és magamra kapom.
-köszönöm-mondom és kimegyek ,mert itt nincs több dolgom.
Még hallom ahogy beszélgetnek.
-Te is ilyen voltál?
-nem rosszabb, én addig vertelek míg el nem felejtetted.

Felvettem még a ronda egyen nadrágomat, de a pulcsival feldobtam az összhangot.

A konyhában Yuto palacsintát evett , de én most valahogy nem kívántam, csak leültem mellé és átöleltem derekánál.
-baj van?-kérdezi. Megrázom a fejem.-akkor jó-és tovább falatozik.

Mivel nem reggeliztem, anya azért csomagolt palacsintát, epret és áfonyát, meg pirítóst is készített nekem ,és egy tábla csokit is kaptam.

-vigyázzatok egymásra, szeretlek- köszön anya és el is hajt. Yuto elveszi táskám és magára veszi.
-na menjünk törpe-ragadja meg kezem és egészen a termemig kisér.

-Na mostmár megyek, megleszel?-kérdezi csípőre tett kézzel és körül néz a teremben,mint egy Securitys a biztonság kedvéér.
-igen, menj nyugodtan-bólintok és rámosolygok.
-ha baj van hívj, szia.
-szia-még elköszönök én is és kimegy az ajtón.

A szünetekbe nem sok falat megy le a torkomon, de muszáj ennem, ha nem akarok legyengűlni.

-Yuuja-összerezzenek nevem hallatán , mert nem szoktak megszólítani.
-én vagyok az Sofia ne ijedj meg ,csak beszélgetni szeretnék veled.-néz rám ártatlan lelektükreivel és látszik rajta, hogy jó szándékkal jött.

Tudom ki ő, együtt jártunk óvodába, mindig is oda volt Yutoért.
Sofia egy szép és kedves lány.

-én nagyon szeretnék a barátod lenni, de soha nem mertelek megközelíteni, mert féltem, hogy....
-bántani fognak- vágok szavába elhúzott szájjal.
-nos hát igen, sajnálom. De igérem helyre hozom és vigyázni fogok rád-mondja határozottam és lassan közelít kezem felé és rásimít.
-miért?-kiváncsi vagyok.
-mert az utóbbi időben láttam,hogy nem vagy jól és a terhe....-befogom a száját, hogy ne mondja ki a bűvös szót.
-ssssh, ne mond ki. Ezt nem tudja senki és nem is akarom, de te honnan tudod?-suttogom hallkan.
-óh bocsánat, amúgy látszik rajtad-mondja vissza szintén alig hallhatóan, mire egy kicsit lesokkolódtam, de ugye csak azért mert okos és jól tud következtetni?...

-szóval a lényég, láttam hogy nem nagyon eszel, nincs étvágyad vagy szeretnél valami mást, szívesen hozok bármit amit csak szeretnél.-boci szemeivel vizslat. Kedves szavai megmosolyogtatnak.
-igazából innék egy vaniliás tejet.
-oké-megragadom kezét mielőtt elszáguldozna- de megyek veled.- mondom és már fel is állok, hogy együtt mehessünk az egyik autómatához.

Útközben elkezdünk beszélgetni,hogy többet tudjunk egymásról.
-és mennyi idős várandós vagy?
- 3 hetes.
-óh az jó, akkor már nem hánysz össze semmit.-tapsikol magának.
-nem-rázom fejem , miszerint igaza van.
-ha-ha majd megszületik megfoghatom, nem, nem is csak látni akarom-játszik ujjaival , közben lefele bámúl. Ha jól sejtem most megilletődött.
-persze, meg is foghatod-álla alá nyúlok, hogy szemébe mondhassam.
Szemei felcsillanak és nyakamba ugrik.
-tényleg, köszönöm, köszönöm-örvendezik és nagyon örülök neki, hogy fel tudtam vidítani valakit.

-Ajaj nincs nálam pénz- kutatok zsebeimben.
-ne aggódj nekem.....sincs-rendesen átnézi magát is, még a melltartójába is benyúl hátha talál ott is. Ugye nem azt használja pénztárcának.
-ne haragudj elfelejtettem-szomorodik el.
-semmi baj, az én hibám.-bíztatom kedvesen. Ráteszem kezem az autómatára és megnézegetem. Most hogy belegondolok soha nem jutottam el idáig, mert mindig rettegtem kint lenni.
Van benne narancsos, joghurtos, mangós és még több féle ízesítésben.

-jobb is , hogy nem veszünk semmit , mert akkor nem maradna pénzem , mindet megvenném-bólogatok, miszerint ezt tenném, mert hát jól ismerem magam.
-haha , aranyos vagy-simizi meg buksim.
Fel állok , mert lentébb is megnéztem mik vannak, de ahogy megfordulok orrom beleütközik egy kemény mellkasba.
Orrom maszírozása közben felnézek az illetőre és kicsit megijedek , mert előttem Taehyung áll és csak bámúl rám.

-ne haragudj-meghajolok és tolnám el onnan Sofit is, de elkapja csuklóm és rendesen bepánikolok.
-ne bánts-kérlelem lehajtott fejjel és próbálok nem össze esni, de nem tesz semmit csak valamit belecsúsztat a tenyerembe és elenged. Majd semmi szó nélkűl elmegy.
A kezembe nyomott egy csomó pénzt.
Sofival egymásra , majd a tavolodó alakra néztünk.

-ez mi volt?-kérdeztük egyszerre, mert ezt tényleg nem vártuk.
-nem baj, mostmár megvehetjük mindet.-maszírozza állát.
-de buta vagy-nevetek.
De tényleg az összes ízesített italt megvettük. Mivel sok volt és már nem fért el a kezünkben a zsebünket is tele tömtük.

Nem bántam meg, hogy elköltöttem másnak a penzét, úgyis visszaadom. Nem szeretek tartozni , főleg nem annak , aki nagy valószínűséggel máshogy kérné vissza.

De váratlan volt ez Taetól, csak az a baj, hogy amikor megláttam nem csak a félelemtől akartam elájulni, hanem azért is , mert a szívem majd kiugrott a helyéről, az izgatottság miatt.
Mintha akartam volna, hogy tegyen velem valamit.
Félek...