Papa, please give me your love.

Az érme két oldala

(Ezt muszáj leírnom, mert pont ide illik🥰)
🦋
(Akár ember vagy , akár ayakashi(szellem),a szívünk mélyén ugyanúgy érezzük, hogy egyedül lenni magányos dolog,és az első lépést nehéz megtenni.)

Natsume Yuujinchou❤️

~🦋~

Yuuja:

Mostanság sokan mondják azt nekem , hogy magányos vagyok, pedig nem igaz , teljesen rendben vagyok csak nem szeretem ezt a szót .
Van ami régen volt és ami most van.
Régen kezelni sem tudtam a dolgokat , mostmeg már megy, minden rendben lesz .....azt hittem , ha mindig ezt mondom...

Nem szabadna belém látniuk az embereknek , azt hittem tökéletesen leplezem , de be kell látnom , hogy a régi sebeim még nem forrtak be , emiatt sírni akarok.
Sírni amiért elhagytak és végre nyugodságot szeretnék.
A légzés is nehezemre esik , a szavakat magamba akarom folytani , de szólni is akarok, hogy mentsenek meg . Segítséget akarok, de nem kérhetek , mert tudom másnak is vannak problémái és nem akarok aggodalmat a körülöttem lévőknek.

Gyerekkorom óta , mintha a lábamat húztam volna magam után , annyira nehéz terhet cipelek, nem vállhatok meg tőle , mert az az én részem és figyelmen kívül sem hagyhatom , mert nem lehet róla megfeletkezni, ha levágom csak egy fél leszek, ha meghagyom , fáj minden mozdulat, de erőt ad ahhoz , hogy egyszer felül kerekedjek rajta és a saját akaratom szerint mozgassam.

Minden bajom után egy apró darabka a szívemből mindig leszakadt , hiába volt ott a családom, hogy megvígasztaljanak , a szavaik süket fülekre találtak. Ott voltak amikor nem akartam és egyedül voltam , amikor akartam , hogy legyen melettem valaki.

Aztán valaki tényleg megtalált , azt mondta szeret , de az elejét is szarul kezdte és én meg voltam olyan hülye , hogy egy hatalmas hibáját elnéztem és adtam még egy esélyt. De a jó oldala, hogy van akiről gondoskodhatok. A szomorú napjaimat elrejti , de el nem tünteti, mégis köszönöm neki.

Taehyung óta nem gondolkodtam azon, hogy én újra kapcsolatban legyek valakivel , viccesnek tartom. Hagyjam magam felhasználni más boldogsága miatt , kössz nem.
És ha a szívem végleg darabokra hullik, ki fogja össze szedni nekem és megragasztani??
Ő tönkre tett , mégis bolond módon néha megesik , hogy gondolok rá, mi történt vele és merre van.

Lehet gonoszan hangzik és lehet még meg fogok bántani több embert is , de nem hiszem , mert a lábam alig teszem ki a házból , csak a családomat meg ne bántsam , de amit mondtam , az nem fog változni . Én megint szerelmbe esni nem fogok. Bár lehet a bizonytalan énem és a reménytelenségem elveszi józan eszem és beleesek a csapdába .

Hiába látszik valaki az elején kedvesnek, ez csak addig tart míg meg nem nyeri magának a bizalmad, utána képes elevenen felfallni.

A magány egyszer eljön értem, tudom, mert a testvérem jövőre végzős lesz és leérettségizik, majd elmegy az általa választott egyetemre , ami messze van és itt hagy. Akkor miért kéne esélyt adnom a barátjának , ha ugyanoda akar menni . Feladná értem az álmait ? Nem hiszem....
A szüleim mindaddig itt lesznek velem , míg idejük tart és vigyáznak rám , Soobin felnő egyszer és ő is kirepül a kalitkából, de én is önző vagyok és azt akarom , hogy mindenki örökre melettem maradjon.

Miért is gondolkozom ilyeneken 17 évesen ? Talán azért mert , mindig mindent a fejemhez vágnak. Egy ember , akit egy napja ismerek egyből kiszurja legnagyobb bajom és megaláz.
Anyám szeme , mint a sasé, tudja hogy nincs rendben valami és tudja , ha bújós kedvemben vagyok , akkor bizony a magány kerget.

Ki kéne használnom az időt , a jó oldalát nézni mindennek, például Yuto jövő Szeptemberben kezdi a 12.-et és az azt követő évben szerzi meg az érettségit, de mégis ott bujkál az elmémben , hogy ez az év mindjárt véget ér és jön a következő.

Mégis eljutottam idáig , mégsem fulladtam meg. Ha elestem felálltam , sírtam , majd nevetten.
Összetörtek , nagyjából helyre jöttem. Túl éltem. Fájt, de már kezd múlni , végleg akkor fog , amikor tovább léptem .

Talán adnom kéne egy esélyt a fiúnak , aki szintén rosszúl indított. Vagy ezt most én csesztem el? . Felidegesítettem , pedig szándéka őszinte volt.
Megbántottam....

Nem szeretek bántani másokat, mert nem akarok olyan lenni , mint Taehyung, aki engem is megbántott és, ha én is ugyanezt teszem az ugyanúgy fáj a másiknak.

Félek lépni , egy helyben toporgok , sem előre sem hátra nem megy. Sötét van körülöttem , ezért félek , ha lépek....

.....lezuhanok.